Biztosan jártatok már úgy mint én. Egy regény olvasása, egy film megnézése biztosan érzelmeket szabadított fel bennetek is. Arra viszont nem gondoltam, hogy saját történetem lesz most a bűnös. Pedig így alakult. A történet kötelező többszöri elolvasása után, bizony kicsit megnedvesedtek szemeim. Elérzékenyültem. Miközben, hátradőltem a jól végzett munka tudatában, törölgettem szemecskéimet, már rögtön a jövőn járt az eszem. Nagyon magasra tettem most a lécet! Ezt a magasságot, ezen túl mindig csont nélkül át kell vinnem. Aztán kicsit megnyugodtam. Olvastam az első reakciókat. Csupa kedves mondat, biztatás a jövőre nézve. Ráadásul, ilyen rövid idő alatt, még soha ennyien nem olvasták egyik írásomat sem eddig. Ez tény! Érdemes volt! Kaptam egy kellemetlen hozzászólást is most reggel, és gyűjtöm gondolataimat egyenlőre, a megfelelő válaszhoz. Nem kapkodom el. A méltó felvetés, méltó választ érdemel. Több szerencsés tényező is közrejátszott azért teljesítményemhez. Tény, hogy néhány hónappal ezelőtt, komoly küzdelem volt, hogy egyáltalán gondolatok jussanak el receptoraimon keresztül agyamba, majd parancsot adva kezemnek, ezeket a gondolatokat meg is tudjam jeleníteni írott formában. Már egész jól megy. Valószínű állhatatosságom miatt. Akartam! Aztán kénytelen voltam rájönni, bizonyos dolgok tényleg nem úgy mennek, mint ahogyan szeretném. Nosza, keressünk mást, ami legalább annyira hasznos. Kicsit több elméleti, mint gyakorlati munkával jár. Aztán kezdtem megtalálni azt az utat, amelyen járva, másokat nem kihasználva, de segítségüket igénybe véve, mégis hasznot tudok hajtani sokaknak. Igyekeztem tehát, a magam módján. És úgy tűnik eredménnyel. Sok elismerés érkezett a múlt héten is. Jót is tett egómnak! Régen leszoktam róla, hogy dicsekedjek, de több helyen, egymástól függetlenül kiemelték munkámat. Jól esett, és lehet, hogy még nincs is vége! Már azt is elfeledteti velem, hogy van, aki minden napját azzal kezdi, hogy gonoszkodjon kicsit. Kicsit sajnálom is! Milyen szar élet lehet az, amikor valaki csak erre tud gondolni? Abban tud kiteljesedni csak, ha valakinek már ártott aznap. Míg én azt keresem, hogyan tudnék segíteni másokon, ő keres, és talál mindig valakit, akibe beletörölheti a lábát. De az én életem így teljes, az övé meg úgy.
Egy öreg kardoskúti juhász rengeteg okosságot mondott régen, egy lakodalomban, birkapörkölt főzés közben, melyek később az életben hasznomra is voltak. Megmondta látva a két örömanyát, hogy az ifjú pár kapcsolata nem fogja megérni a reggelt. Igaza is lett! A két nászasszony addig-addig gonoszkodott, hogy szétmarták a fiatalokat. Nekem szerencsém volt, mert hallgatva az öreg tanácsaira, a videót amit más esetben átmásolva sokszorosítottam is a felmerülő igények alapján, most távozásom előtt átadtam, elintézve a piszkos anyagiakat. Milyen jól tettem! Másnap, már késő lett volna. A bográcsos birkapörkölt tudománya mellett azt is tőle tanultam meg, hogy első ránézésre hogyan lehet megítélni az adott ember habitusát. Megmutatta: Ez az ember soha nem mosolyog, mert lefelé görbül a szája, és ez bizony nyomot hagyott rajta. Beidegződött, bevésődött vonásaiba. Tudjátok hányszor szúrtam ki így, az akkor is sűrűn látogató APEH ellenőröket? Most NAV-nak hívják, én már nem vagyok aktív vállalkozó, de ezt a tudományt, most sem felejtem. Mindnek lefelé görbült a szája.
Mielőtt megnéznétek magatokat a tükörben, lássuk a mai betevőt.
Már megint hétfő van. Ezt úgy is tudhatom, hogy elég ránézni az étlapra. Eddig valahányszor köménymag levest kaptunk, minden alkalommal hétfőn érkezett. Nincs is ezzel semmi probléma! Jól esik a hétvégi keményebb kajálás után egy pihentető leveske. Ez ma annak számít. Még pirítós készítésével sem fogok vesződni hozzá, bár legtöbbször azzal teszem még élvezetesebbé a levest.
A hentestokányt is hétfőnként szállítják házhoz legtöbbször, és ez is jól fog esni. Könnyű ebéd ez is, bár kivételesen nem volt habzsi-dőzsi hétvégén, a kíméletes életmód nem fog ártani. Szombaton egyébként, hosszú idő után, jelentősen kivettem a részemet a főzésből. Nem csak az étel előre tervezését, a nyersanyagok feldolgozásának jelentős részét is magamra vállaltam. Enyhe izomlázzal, de nagyon jól eső érzéssel tölt el.
Gyerekkorom egyik réme volt a tökfőzelék. A helyzet mára jelentősen megfordult. Egyik kedvenc kajám lett belőle. Szerencsére időnként a konyhán is felveszik a menübe, így ki van elégítve étvágyam is. Sűrűn lenne rá étvágyam, de beérem kevéssel is. Egyébként első olyan írásomat, amire igazán büszke lettem, pont a tökfőzelékről írtam imigyen. Jó volt kicsit újra idézni az akkori élményeket. Remélem jövendő cikkeim közt is sok ehhez hasonló siker lesz! Én pedig minden tőlem telhetőt meg fogok tenni ennek érdekében.
Közben megpróbáltam hétvégén a közösségi háló valódi hasznát is élvezni. Úgy tűnik sínen van a dolog. Egy 30 éve nem látott barátomat próbálom megtalálni, és sokan segítenek. Ha sikerül, beszámolok róla. Ez lenne a Facebook valódi haszna!
A mai nap mottója pedig legyen ez:
Egy öreg kardoskúti juhász rengeteg okosságot mondott régen, egy lakodalomban, birkapörkölt főzés közben, melyek később az életben hasznomra is voltak. Megmondta látva a két örömanyát, hogy az ifjú pár kapcsolata nem fogja megérni a reggelt. Igaza is lett! A két nászasszony addig-addig gonoszkodott, hogy szétmarták a fiatalokat. Nekem szerencsém volt, mert hallgatva az öreg tanácsaira, a videót amit más esetben átmásolva sokszorosítottam is a felmerülő igények alapján, most távozásom előtt átadtam, elintézve a piszkos anyagiakat. Milyen jól tettem! Másnap, már késő lett volna. A bográcsos birkapörkölt tudománya mellett azt is tőle tanultam meg, hogy első ránézésre hogyan lehet megítélni az adott ember habitusát. Megmutatta: Ez az ember soha nem mosolyog, mert lefelé görbül a szája, és ez bizony nyomot hagyott rajta. Beidegződött, bevésődött vonásaiba. Tudjátok hányszor szúrtam ki így, az akkor is sűrűn látogató APEH ellenőröket? Most NAV-nak hívják, én már nem vagyok aktív vállalkozó, de ezt a tudományt, most sem felejtem. Mindnek lefelé görbült a szája.
Mielőtt megnéznétek magatokat a tükörben, lássuk a mai betevőt.
Közben megpróbáltam hétvégén a közösségi háló valódi hasznát is élvezni. Úgy tűnik sínen van a dolog. Egy 30 éve nem látott barátomat próbálom megtalálni, és sokan segítenek. Ha sikerül, beszámolok róla. Ez lenne a Facebook valódi haszna!
A mai nap mottója pedig legyen ez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése