Tegnap nagy nyüzsgés volt. Azzal indult a napom, hogy csak néztem üresen magam elé. Aztán felpörgött hirtelen minden. Mielőtt hivatalosan is értesítettek, már üzenetben írta egy barátom, hogy a Lidl Milliomos szakács aktuális fordulójában, focaccia receptemmel nyertem. Külön öröm, hogy internetes ismerősöm szintén a kiválasztottak közt van. Hárman kaptunk díjat, köztünk egy hivatásos lájkvadász, de kettőnket Szél Tamás séf emelte ki, az igen sok beküldött recept közül. Aztán olvastam nem sokkal később, hogy egy másik receptversenyen újabb barátom, Ligeti Karcsi is a díjazottak közt szerepel. Vele már találkoztam is személyesen, mert egy éve, mikor Gyulán volt feleségével, sikerült egy este vendégül látnunk, és jót beszélgetni sok mindenről. Van még néhány barátom, akikkel szívesen találkoznék személyesen is, nem csak az interneten keresztül. Aztán csengettek. Kétszer! Előtte pár órával kaptam meg ezúttal (kivételesen) elnézést kérve az ügyfélszolgálat levelét, miszerint 11.11.-én házhoz szállítják megjavított vérnyomásmérőmet. Többszörös reklamáció után. A futár ezt hozta. Elgondolkoztam! Ennyire rossz lenne a kommunikáció a szerviz, és az ügyfélszolgálat közt? Nem értesítik egymást? Mikor az email érkezett, már régen úton kellett lennie, a megjavított vérnyomásmérőnek. Persze, azért örültem, mint majom a farkának! De ezért kellett nekem négyszer reklamálni? Ezért kellett felhívnom az ügyfélszolgálat figyelmét többször, hogy ismerem ám a jogaimat? Ezért! Ha nem teszem, nem foglalkoznak velem. Tehát végre ez is megoldódott. Van már vérnyomásom, és meg is tudom mérni. A hab a tortán, hogy pénzt is hozott postásom. Nem a futár, a valódi. A fogyatékossági támogatást. Ahhoz sok, hogy éhen haljak, de nem fizetek be egy világ körüli útra belőle. Gazdag vagyok tehát, nyertem receptemmel, van vérnyomásom, így dombon a tanya. Ezek szerint, csupa vérnyomáscsökkentő jó híreket is kaptam tegnap.
Azért a mai ebéd sem kutya! Minden eleme tökéletes, bár egyiket nem kóstolom meg biztosan. A jókai bablevesből viszont biztosan bőségesen szedek, valószínű repetát is. Egyszerűen azért, mert amellett, hogy ezzel önmagában is jól lakhatnék, nagyon szeretem is. Ez viszont még attól sem tarthat vissza, hogy valami turpisságot ne kövessek el a leves még jobbá tétele érdekében. Szerintem, pár szelet házi füstölt kolbász nem árthat neki. Meg egy kanálka tejföl. Jól gondolom? Az a baj, hogy én valamiért nem csípem annyira a levesekben a galuskát. De ez legyen az én privát problémám. A lényeg az, hogy mások jól lakjanak vele.
A krumplis tészta viszont, semmilyen külső beavatkozást nem igényel. A feljavított leves után meg különösen. Holnapra már biztosan nem fog maradni belőle, bár belegondolva, néhány szelet kolbász, kevés sült szalonnacsík biztosan javítana ezen is. Bár ki tudja? Ma ilyen újító kedvemben vagyok. Ki ne próbáljam, ezt a szerintem teljesen újszerű krumplis tészta variációt is. Legegyszerűbb úgy kísérletezni, hogy egy már elkészült ételt kicsit átalakítasz, és látod a végeredményt. Ha tetszik, akkor legközelebb már úgy is kezdesz hozzá. Kevesebb a kockázat. Azért biztosan vannak még hozzám hasonló agyamentek, akiknek semmi hagyomány nem szent. Én is hallottam már sok furcsaságot! Azért mindent még nem próbáltam ki. Itt az ideje!
A máglyarakást kipróbáltam már, de nem ízlett. Nem vagyok oda, semmilyen édes ételért. Saját receptemben nyírfacukorral írtam le, mert azt még cukorbetegként, akár én is megehetném. Akkor megettem, de nem ízlett. Túl édes nekem. Ezért sokkal jobban szeretek bármilyen salátát, vagy más nem édes, kímélő ételeket. A bableves nem ebbe a kategóriába tartozik, de időnként bűnbe is tanácsos esni. Én pedig, ha így alakul, elkárhozok. Azt túl lehet élni? Hétvégén pedig írok megint valamit. Egy hete megszületett új hősnőm Zsű, aki most kicsit jótékonykodni is fog. Nekem már elmesélte az új történetet, az össze is állt bennem, már csak le kell írnom. A neheze tehát hátra van. Ha valaki még nem ismerné Zsűt, az Első Osztályú Angyalt, itt elolvashatja bemutatkozó történetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése