Ma csak az ebéddel foglalkozok, mert nem kívánom magam feleslegesen bárminek kitenni. Ártana az egészségemnek, a sok agyalás. Itt ülök tehát a monitor előtt kiürített fejjel, és majd csak történik valami. Közben újdonsült jó barátom megkörnyékezett. Egyre nagyobb haverok leszünk a kisebbik kutyával. Kimi, a nagyobbik, velem együtt nőt fel, nagyon szoros a kapcsolat köztünk. Dobby viszont egy éve csatlakozott családunkhoz, de nem én voltam soha a kedvence. Most sem. Azért az én szívembe is nagyon belopta magát. Óriási egyéniség. Nagyon tud érezni, sértődni, és szerettetni magát. Kimi jól elvan a megszokott helyén, a kicsi viszont mindig magasabbra tör. A fotelt, az ágyat, vagy valamilyen olyan magaslati helyet szeret, ahonnan szemmel tud tartani bennünket. Persze csak lopva, titokban, mert bebújik a takaró alá. Olyan ügyesen, hogy tanítani lehetne. Kimi viszont egy falatot sem hagy kárba veszni. Ha tehetné, állandóan enne. Mindent, és mindig. A két kutya szerencsére nagyon megszerette egymást. És már engem is kegyeibe fogadott a kicsi. Nem én vagyok a kedvenc, de már respektál, sűrűn közelít, csak bújni nem bújik hozzám.
Ha eszek, akkor mostanában viszont mindig kunyerál. Mikor éppen mit. Az illatokat ő is nagyon érzi. Reggel az ételfutárt is, akit kötelezően üdvözöl. Ha lehetne, a nadrágot is lekapná róla. Ma reggel is megvolt a már megszokott hirig. Csak jelképes, mert Dobbynak csak a szája nagy. Ha komoly veszélyben érzi magát, képes a fejed tetejéig menekülni. Szó szerint. Cirkuszi akrobatát megszégyenítve ugrik a fejed búbjára, egy másodperc alatt, és ott remeg védelmet keresve. Az étel azért őt is érdekli. Különösen az illata. Már ő is megérzi, miben van kedvérevaló, esetleg csont, amire már ő is rákapott. Ha hétvégén főzünk, mindig több lábszárcsontot kell beszerezni az igazságosság végett.
Biztosan kilefetyelnék, de gombalevest nem fognak kapni ma. Azt én eszem meg. Jól is fogok lakni vele. Túlzásba nem viszem még, de egyre többet tudok fényképezni is. A főzés még nem megy annyira, de ezt is élvezem. Ma szép ételeket is kaptam. A gombaleves is ilyen, kár hogy most a kert is messze van, ha valamilyen díszítőelemet szeretnék fényképezni az ételen.
Szerencsére a lecsós szelet, önmagában is szépen, színesen tálalható. Eladja magát. Az étel íze természetesen rendkívül fontos, de az sem mellékes, hogyan kerül eléd. Én mindig olyan képeket csinálok ételeimről, amin minden ehető. Látok gyönyörű fotókat, lakkozott gyümölcsökkel, egyéb ehetetlen, de látványos kiegészítőkkel. Ezek szebbé teszik a képet. A magazinok címlapján többnyire ilyeneket láttok. Próbálnátok megenni! A látványos cseppek a mártáson gázolajból vannak, amiket injekciós fecskendővel cseppentenek rá, és számtalan egyéb trükk van, amivel látványosabb lesz a kaja. Én megmaradok a nem művészkedő, naturális tálalású ételeknél, amik a képen látható módon, de minden oda nem illő anyag nélkül szerepelnek tányéraimon.
A mézes - mustáros csirkecomb is ilyen, szemet gyönyörködtető étel. Finom is. Színesebbé nem tudom tenni semmi friss a kertemben termő ehető látványelemmel, így marad ami van. Így is szépen fotózható, mert gyönyörű tányérok vannak, és ha szépen teszem rá az ételt, szinte meg is szólal. A csirke most azon a tányéron kelleti magát, amiből egész készletnyit nyertem nyár elején. Időnként ez is előfordul, de nem keresem rá az alkalmat. Most például megvártam, hogy egy most zajló receptversenyen lejárjon a határidő, és csak ezután töltöm fel az abból az alapanyagból készített ételemet, ami a verseny témája lett volna. Más nem így tenne.
Közben értesítettek, hogy egy párhuzamosan zajló receptversenyen nyertem. Nem azzal, amire gondoltam, de az öröm így is öröm, sőt tán nagyobb mint a másik, már befutott receptem sikere esetében lett volna. Mára már megvan az öröm. Csak nehogy ürömbe csapjon át! Annak viszont külön örülök, hogy a másik győztes is ismerősöm, olyan, akinek a munkáját szintén nagyra tartom. Ráadásul másik barátom is nyert a már említett másik versenyen, ahova szándékosan nem töltöttem fel recepteket. Nekem a barátaim öröme is öröm! De ez így lenne természetes. Nem?
Biztosan kilefetyelnék, de gombalevest nem fognak kapni ma. Azt én eszem meg. Jól is fogok lakni vele. Túlzásba nem viszem még, de egyre többet tudok fényképezni is. A főzés még nem megy annyira, de ezt is élvezem. Ma szép ételeket is kaptam. A gombaleves is ilyen, kár hogy most a kert is messze van, ha valamilyen díszítőelemet szeretnék fényképezni az ételen.
Közben értesítettek, hogy egy párhuzamosan zajló receptversenyen nyertem. Nem azzal, amire gondoltam, de az öröm így is öröm, sőt tán nagyobb mint a másik, már befutott receptem sikere esetében lett volna. Mára már megvan az öröm. Csak nehogy ürömbe csapjon át! Annak viszont külön örülök, hogy a másik győztes is ismerősöm, olyan, akinek a munkáját szintén nagyra tartom. Ráadásul másik barátom is nyert a már említett másik versenyen, ahova szándékosan nem töltöttem fel recepteket. Nekem a barátaim öröme is öröm! De ez így lenne természetes. Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése