2015. 11.04. Csontleves, paradicsomos káposztafőzelék, tavaszi szárnyas rizottó.

Minden nap történik valami. Jó, rossz, vegyesen, hol az egyik, hol a másik van túlsúlyban. Tegnap kora délutántól, például semmilyen érdemi munkát nem tudtam végezni. Nekem ilyen apróságok is nagy gondot okozhatnak, mint az, hogy kiég a lámpa. Nem is egy, hanem az összes. Így kizárólag rutinomra voltam kényszerítve, amiből szerencsére már van bőven. Vakon voltam kénytelen gépelni. Persze, ilyenkor az apró gépelési hibák is hatványozódnak, mert a javításhoz többet kell keresgélni, mint a folyamatos íráshoz. Talán hónapok óta nem néztem ennyit TV-t, mint tegnap. Mi a fenét csináltam volna mást. Létrázni nem tudok, hiába próbáltam Istent játszani, a "legyen világosság!" parancsra senki, semmi nem reagált. Legalább gondolkoztam. Új blogolási technikám volt a fejemben, az új hősnővel a centrumban.  Aztán Áron fiam segítségét vettem igénybe. Fény van már, de még nem az igazi. Még két izzót ki kell cserélni. Azért már látok! De terveim továbbra is vannak. Nagyon régen szeretnék bemutatni már valakit, akinek a munkáját rendkívül sokra tartom, de nehéz hozzákezdeni. Nem miattam. Őt féltem! Tudom, ahogy fénybe kerül valaki, azonnal megszaporodnak irigyei, ellenségei, de nem csak azok. A hatóságtól is tartok. Évekkel ezelőtt, még aktív vállalkozó koromban tanúja voltam egy úgynevezett adóellenőrzésnek, ami csupa rosszindulattal volt fűszerezve. Nem én voltam az ellenőrzés alanya, hanem láttam a habzó szájú revizorokon a rosszindulatot. Amikor pedig szóvá tettem  a szerintem inkorrekt eljárást, megfenyegetett az ellenőr, miszerint mindenkinél lehet hibát találni, így nálam is. Csak keresni kell. Ő pedig, ha keres talál is. Csak azt nem tudom: az ilyen embereknek nem kell pályaalkalmassági vizsgán megfelelni? Vagy akkor jó, ha minél szemetebb az illető? Eljutott az eset valami főhalljakend fülébe is, mert rövid úton kirúgták az ellenőrt. De azóta már találkoztam sok másikkal, válogatott módszerekkel. Most is olvasom, milyen válogatott módszerekkel próbálják csőbe húzni a gyanútlan vállalkozókat. Ellenőrzésre szükség van, büntetésre is a rend fenntartása érdekében. De tisztességes módszerekkel kérem! Aztán ez is! Nyugdíjasként, hosszú évek óta semmilyen kapcsolatom nincs az adóhivatallal, de időnként valami szívhez szóló hivatalos iratot mégis kapok tőlük, tértivevénnyel. A torkom összeszorul, bár tudom, már semmivel nem árthatnak. De ehhez szoktam hozzá! Kevés korrekt ügyintézővel, revizorral találkoztam az adóhivatallal való több évtizedes kapcsolatom során. Találkoztam velük is! Vannak kifejezetten jóindulatú ügyintézők. Hivatalos ügyintézésre azért szükségem van időnként. Már csak elektronikus úton. De azt nem értem meg, miért kell kötelezően megváltoztatni ügyfélkapus jelszavamat most, és miért kell újra majd két év után? Jelszavamon hosszan gondolkoztam első alkalommal, hogy biztonságos, egyedi legyen. Miért kötelező akkor kétévente megváltoztatnom. Nem ragozom tovább! Még újabb konteókat kezdek gyártani.

Lássuk inkább a kaját! Már eltalálom a betűket. 

Csontleves van az étlapra írva, és miért ne hinnék neki. Majdnem minden esetben cérnametélttel tálalják, de csak azért, mert nem ismerik anyósom saját gyártmányú csigatésztáját. Pedig annál jobb nincs! Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy tésztát idén még nem kellett vennem, mert a Mama által készítettek mellett kisebb raklapnyi van még tartalékban melyeket több helyen, több alkalommal nyertem. Jól jönnek az apró nyeremények is. Fotózáshoz is felhasználtam legutóbb egyik nyeremény tésztámat, mert úgy érzem, színvonalasabb képet tudtam így készíteni, beállítva. De majd Ti eldöntitek, így van-e.

A főételek ma is rendkívül étvágygerjesztőek. Az étlap szerint legalábbis. De így van a valóságban is. Megkóstolva is tökéletes. Nem is kell nekem más! Tegnap fiam megmutatta, kolléganői honnan rendelnek időnként ebédet. Nekem ez tökéletesen megfelel. Ezért is lepett meg az ajánlat, amit tegnap kaptam. Valószínű olvassák a hosszú ideje, de naponta megjelenő írásaimat, és megkérdezték, hogy írnék-e az általuk készített ételekről is, cserébe a kajáért? Lehet, hogy hülye vagyok, de én meg vagyok elégedve ezzel. A saját pénzemnek ugyan én sem vagyok ellensége, de a becsület, a kapcsolat, nekem sokkal többet jelent. Azért jól esett kicsit a felkérés. Úgy tűnik mások is látnának benne benne fantáziát. Nyilván, elsősorban a reklám miatt. De meg sem fordult fejemben tehát az étteremváltás. 

Változatos az ebéd, így ma is kétféle főételből válogathatok. Tavaszi szárnyas rizottó a második választási lehetőség, ami ősz derekán csak azért nem meglepi, mert fagyasztott alapanyag, hál'Istennek van bőven, változatosan. Elkészíteni viszont nagy furfang. Rizottót csinálni nagy tudomány. Én a mai ételt nem is ennek nevezném. Inkább rizses hús nevet adnék neki. A klasszikus rizottó krémes állagú, még neves séfek sem mindig boldogulnak vele. A mai étel nagyon finom, de egészen más mint a valódi értelemben vett rizottó. A lényeg  az, hogy igen finom, de én inkább csak rizses húsnak hívnám. 

Süti mindig van a hétfői, és a szerdai menü mellé, így ma sem maradhat el. Egy csokis szelet, ami remélem, megédesíti ma sokak életét! Jó étvágyat mindenhez!