Úgy tűnik, stílust váltottam, ráadásul a tények szerint igen jól tettem. Az átlagosnál lényegesen többen olvastátok reggelig új írásomat, ami Zsűről az Első Osztályú Angyalról, kivételes egyéniségéről, tudományáról, szóval mindenről szól, amit már régen terveztem leírni, és szombaton bátorságot is vettem hozzá. Nagyon sok biztató reakciót kaptam. Köszönöm! Úgy döntöttem, még ha ritkábban is fogok írni, ezek után még jobban tartanom kell magam a magasra tett mércéhez, és legalább ilyen színvonalon kell folytatnom a blogolást. Eddig sem csupán recepteket írtam, (vannak akik ezt tartják blogolásnak) de receptjeimet is mindig igyekeztem történetekkel még élvezetesebbé tenni. Van olyan oldalam, ahol valóban csak a receptek olvashatók, ennek ez a neve is. Tehát új hősnő született. Remélem, sorozathős lesz! Ez már csak rajtam fog múlni. És persze a hősnőn is. Én pedig mindent meg fogok tenni, hogy Zsűt megkedveljétek.
El is fáradtam kicsit. Nem az írásban, mert annak nekikezdeni sem nehéz, hát még folytatni. Ha elkezdem, inkább az a baj, nem tudom abbahagyni, és utólag sokat kell meghúznom a szövegből. Nem is lehet így gyorsan végezni, mert legalább háromszor kell több órás pihenők után újraolvasni, itt - ott újra is fogalmazni. Kezdem becsülni az írókat! Bármi lesz, én maradok az, aki voltam, csak lehet, másképpen jelentkezek kicsit a jövőben. Terveim vannak, de van köztük olyan, amihez nagy bátorság is kell. Szeretnék írni valakiről, aki rendkívül hasznos tevékenységet végez, mégis az irigyek kereszttüzében, így sajnos van mitől (kitől) tartania. Sokat kell gondolkoznom a megoldáson.
A napi ebédről szóló beszámolóimat viszont nem fogom feladni. Sokat köszönhetek a mindennapos írásnak, mert rengeteg rutint is szereztem ezzel.
Tegnap más mellett halottak napja is volt. Ilyenkor összegyűlik a család.
A tegnapi újkígyósi megszokott ünnepi ebéd is érdemelne pár szót, és fényképeket is csináltam az ünnepi menü elemeiről. Sajnos már a Mama sem a régi! Ilyenkor azért együtt van a család, legalább az ebéd, egy jó beszélgetés, kegyeletünk lerovása eltávozott szeretteink emlékének megőrzése erejéig. Sajnos minden évben vannak újak, akikre emlékezni kell! Azért vannak örömteli események is, mert ilyenkor az elmaradt név, és születésnapok is megünneplésre kerülnek. Vasárnap tehát komplett bőséges ebéd várt, előtte pedig még bemutattam Zsűt új hősnőmet. Természetesen Őt is az új kajáink egyikével ismertettem meg olvasóimmal.
Enni azért ma is kell, bármennyire is jól laktam a hétvégén. Mert jól laktam. Ma zöldbablevest fogunk az asztalra tenni. Aztán körbeüljük, bár nem olyan ünnepélyesen, mint azt a hétvégén tettük. Jól fog esni, bár nem tudom összehasonlítani a Mama csigalevesével, amibe maga pödörgeti a csigatésztát. Csinálja még nagyon sokáig, szívből kívánom!
Mily furcsa, hogy tegnap is csülökpörkölt volt ebédre. Más is természetesen, mert egy hétvégi ebéd arról híres, hogy a terülj - terülj asztalkám, csak silány kínai utánzat a Mamáéhoz képest. Így szokta meg. Jusson bőven mindenkinek. Még elcsomagolni való is maradjon a hosszú útra hazáig. És mindig van elcsomagolni való is. Még a csülökpörköltből is, amit tegnap ugyanúgy szarvacska tésztával tálaltam, mint ahogyan azt ma kaptuk. Ez sem rossz, amit nem a Mama, hanem az étterem korán kelő szákácsai főztek ma!
Karalábéfőzelék nem volt a tegnapi ünnepi asztalom. Ma viszont azt is ehetnék, ha megkívánnám. Majd kicsit később. Rég leszoktam már a nagy zabálásokról, és kicsivel is jól lakok. Öregszem. Tudom, hogy sokaknak bőségesen elég - főként idősebbeknek - egész napra az a mennyiség, amit ételhordójuk tartalmaz. Egyre jobban úgy tűnik, én is közéjük tartozom. Mondtam, hogy öregszem. Kevéssel is beérem így, hogy kevesebb a mozgás, mint amikor aktív voltam. A főzelékféléket egyébként is szeretem.
Van még süti is, de a hűtő is tele van velük. A Mama csinált diós piskótát, almás lepényt, és zserbót. Szerintetek melyiket válasszam? Ezek mellett, még most is kaptunk egy sütit. Mindenkinek azért nem mehet olyan jól a sora mint nekem.
El is fáradtam kicsit. Nem az írásban, mert annak nekikezdeni sem nehéz, hát még folytatni. Ha elkezdem, inkább az a baj, nem tudom abbahagyni, és utólag sokat kell meghúznom a szövegből. Nem is lehet így gyorsan végezni, mert legalább háromszor kell több órás pihenők után újraolvasni, itt - ott újra is fogalmazni. Kezdem becsülni az írókat! Bármi lesz, én maradok az, aki voltam, csak lehet, másképpen jelentkezek kicsit a jövőben. Terveim vannak, de van köztük olyan, amihez nagy bátorság is kell. Szeretnék írni valakiről, aki rendkívül hasznos tevékenységet végez, mégis az irigyek kereszttüzében, így sajnos van mitől (kitől) tartania. Sokat kell gondolkoznom a megoldáson.
A napi ebédről szóló beszámolóimat viszont nem fogom feladni. Sokat köszönhetek a mindennapos írásnak, mert rengeteg rutint is szereztem ezzel.
Tegnap más mellett halottak napja is volt. Ilyenkor összegyűlik a család.
A tegnapi újkígyósi megszokott ünnepi ebéd is érdemelne pár szót, és fényképeket is csináltam az ünnepi menü elemeiről. Sajnos már a Mama sem a régi! Ilyenkor azért együtt van a család, legalább az ebéd, egy jó beszélgetés, kegyeletünk lerovása eltávozott szeretteink emlékének megőrzése erejéig. Sajnos minden évben vannak újak, akikre emlékezni kell! Azért vannak örömteli események is, mert ilyenkor az elmaradt név, és születésnapok is megünneplésre kerülnek. Vasárnap tehát komplett bőséges ebéd várt, előtte pedig még bemutattam Zsűt új hősnőmet. Természetesen Őt is az új kajáink egyikével ismertettem meg olvasóimmal.
Van még süti is, de a hűtő is tele van velük. A Mama csinált diós piskótát, almás lepényt, és zserbót. Szerintetek melyiket válasszam? Ezek mellett, még most is kaptunk egy sütit. Mindenkinek azért nem mehet olyan jól a sora mint nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése