Gazdag vagyok! Most kaptam egy emailt, miszerint nyertem 4,3 milla dollárt, és utazhatok érte. Teljesen hiteles az információ, mert akitől kaptam az Doktor. Doktor csupakisbetű! Még szerény is, mint nemecsekernő. Tehát csomagolok, vár a gazdagság! Hétfőn, már korán reggel.
Nem foglalkoztam ugyan sokat vele, mert kicsit azért gyanús lett a dolog. De olyan jó olvasni, hogy mától megváltozott teljesen az életem, és felvet a pénz. Még van, aki el is hiszi. A Piszi! Én maradok olyan amilyen voltam, inkább írok az ilyen szemét csalókról, akiknek néha bedőlnek a hiszékeny emberek. A minap meg egy dekoratív afrikai hölgytől kaptam meghívást, aki szintén tekintélyes összegű pénztet helyezett kilátásba számomra. Mindössze annyit kért cserébe, hogy először én küldjek már egy szerinte jelentéktelen összeget cserébe, mert a pénz elküldése is pénzbe kerül ugye! Kár, hogy a bank éppen zárva volt. Pedig küldtem volna neki! Soron kívül. De elgondolkoztam, és inkább írtam valamit, mert az legalább hasznos.
Van amikor több a szabadidőm, és van, mikor kevesebb. Csütörtökön több volt. Hirtelen ötlettől vezérelve, megírtam, egy igen hosszú cikket saját problémámról, cukorbetegként szerzett tapasztalataimról. Őszintén, mert ezekről a dolgokról csak így lehet beszélni. Nyíltan! Így esetleg tapasztalatimmal, másoknak is tudok segíteni. Úgy tűnik eltaláltam valamit, mert sokkal többen olvasták, még receptjeimnél is. Lehet, hogy pályát tévesztetem? Ismerőseim nagyobb része hasonlóan gondolkodik mint én. Szerintük is beszélni kell a témáról. Nyíltan, segítő szándékkal. De vannak akik csak ártani szeretnének. Minden nap találkozok velük valamilyen formában. Sajnos! Vagy nekem, vagy éppen valamelyik barátomnak próbálnak éppen betartani. A cikkre, amelyet ha nem is életem egyik fő művének tartok, de igen sikeres lett pillanatok alatt, kétféle reakció érkezett. Az egyik biztatott, és elárulta, bizony találkozott már a problémával, és igenis szükség van felvilágosító munkára. Szerintük, sok embernek használnék új írásommal. Nekem, ha már egy valakin segíthetek a problémák feltárásával, már megérte! A másik, az csak hibát keresett! Szerinte az egyik veszőt, két szóval arrébb kellett volna tennem. Az írás tartalma, igazsága nem érdekelte, csak valamibe bele akart kötni. Én ugyan nem szoktam, de most töröltem a reakciót. De különfélék vagyunk kérem! Mikor érzed, csináltál végre valami hasznosat, hátradőlsz. Akkor viszont jön valaki, aki keres egy szerinte rossz helyre tett vesszőt. Belerondít az egészbe, bántani akar egy kicsit. Pedig csupa jót szeretne. Csak el akarja venni a kedved mindentől, beléd gázolni kétszázzal. Lásd, hogy neked akkor sem lehet igazad, ha beszarsz is! Ő csak azért van, hogy figyelmeztessen. Gondolom, ezeknek az "embereknek" csupa jó szándékú "igaz" barátai vannak! Szégyen, nem szégyen, összegyűjteném őket, és keresnék nekik egy nyugalmas helyet. Foglalkozzanak egymással. Én meg foglalkozzak azzal nyugodtan, amiért minden reggel a monitor elé ülök. De holnap is szeretnék írni az ártó szándékról, mert sokkal találkozok mostanában. Így holnap valószínű folytatom az elkezdett gondolatmenetet. Elég baj, hogy akár évekig folytathatnám a témát.
Az ebéd ma nem olyan erotikus töltetű, mint amiről legutóbb írtam. Ez a múlt hét csütörtökén történt utoljára. Azóta sok víz lefolyt a szennyvízcsatornán. Ma egyszerű kaják érkeztek, és semmi faxni. Már a leves is hihetetlenül könnyed, talán kezdők is egyszerűen elkészíthetik. Rájöttem, vannak még kötelezettségeim. Hirtelen az átlagosnál is kiugróbb lett a Kezdők Konyhája nevű blogoldalam. Valóban nekik írtam. A kezdőknek. Most Gergő fiam is böngészi a recepteket, mert külön életet kezdett élni. És kinek próbáljon segíteni az ember, ha nem a saját fiának elsőként? Néhány népszerű receptemet valószínű ott is meg fogok jelentetni, újabb formában. Sok képpel, mert a kezdők így szeretik jobban. Tehát hamarosan bővülni fog ismét oldalam, valószínű ezzel a recepttel is, mert érdeklődésre tarthat számot. Nem a ma kapott levest írja le a recept, de nem is ez a cél.
A kapros, tejszínes pulykacsíkok, tokány jellegű étel. Ez is beleillik az imént említett oldal kínálatába. Elkészítése könnyű, finom étel, és a hússal is könnyű dolgozni. A pulykát nagyon kedvelem, pont emiatt a fő tulajdonsága miatt. Sokkal gyorsabban feldolgozható, mint a sertés, árban is kedvező, és biztos a végeredmény. Ráadásul a tészta, mint köret kitűnően illik hozzá. Egy kezdő számára ez sem lényegtelen! Feladat van tehát! Mivel pontos receptet nem írtam még a ma érkezett ételről, új blogomban annak a pontos leírása fog jönni. Van már gyakorlatom, nem lesz nagyon nehéz. Addig itt egy hasonló.
A zöldbabfőzelék viszont hasonlóan jött ma is, mint azt korábbi receptemben már leírtam. Érdekes módon, ez a legnépszerűbb írás a Csak a Recept oldalamon. Mily szerencse, hogy több oldalon, így végül is mindenki megtalálhatja a neki legjobban tetszőt. Erről tehát biztosan nem fogok új receptet közölni. Itt a régebbi, ami rekorder a maga nemében, olvasottság szempontjából.
Hétfő van, a most induló hét kezdete. Ilyenkor valamilyen süteménnyel is kedveskednek számunkra a konyhán. Ma egyszerű linzert kaptunk, de kicsit mi bonyolítottuk meg a szállítást. Mindegy, csak változatosabb legyen a napi menü. És meg is teszik, mégpedig igen jól. Nem vagyok nagy igényű! Az az elemózsia, amit erről a konyháról kapok, családomnak, nekem, és másoknak is tökéletesen megfelel. Sajnos volt szerencsém hosszabban "élvezni" a kórházi kosztot is. De aki azt mondja, hogy a kórházi menü tökéletes, az kérem nem mond igazat. Finom voltam! Nem manipuláltam a képeket, amiket egy héten keresztül csorba műanyag edényekben, agyonfertőtlenített tálcákon felszolgáltak. A képek sajnos magukért beszélnek. Aki teljesen elégedett mindezekkel, szívesen elküldöm számára a fotókat, emlékbe. Én meg vagyok elégedve ezzel, amit minden nap megfelelő (nem írom direkt azt, hogy fenomenális) minőségben biztosítanak családom tagjai számára. És mindenki ugyanezt kapja mint mi! Elfogadható áron, bőséges mennyiségben. Tudom, van olyan idős ember, aki egész nap ezt a menüt osztja be, és elég neki.
És még valami! A mai cikk elején említettem a csütörtökön írt tanulmányomat, mert inkább annak nevezném. Hosszasan taglalom benne cukorbetegségemet, igyekszem tanácsokkal is ellátni azokat, akik csak most cseppentek bele a valóságba, talán félelemmel tekintenek a jövőre. Ezt írtam számukra, magam tapasztalatairól. http://gasztropajtikonyhaja.blogspot.hu/2015/10/egeszsegem-mindenek-elott.html Jóval többen olvasták már, mint más írásaimat, és ezek szerint lehet benne valami igazság is.
Nem foglalkoztam ugyan sokat vele, mert kicsit azért gyanús lett a dolog. De olyan jó olvasni, hogy mától megváltozott teljesen az életem, és felvet a pénz. Még van, aki el is hiszi. A Piszi! Én maradok olyan amilyen voltam, inkább írok az ilyen szemét csalókról, akiknek néha bedőlnek a hiszékeny emberek. A minap meg egy dekoratív afrikai hölgytől kaptam meghívást, aki szintén tekintélyes összegű pénztet helyezett kilátásba számomra. Mindössze annyit kért cserébe, hogy először én küldjek már egy szerinte jelentéktelen összeget cserébe, mert a pénz elküldése is pénzbe kerül ugye! Kár, hogy a bank éppen zárva volt. Pedig küldtem volna neki! Soron kívül. De elgondolkoztam, és inkább írtam valamit, mert az legalább hasznos.
Van amikor több a szabadidőm, és van, mikor kevesebb. Csütörtökön több volt. Hirtelen ötlettől vezérelve, megírtam, egy igen hosszú cikket saját problémámról, cukorbetegként szerzett tapasztalataimról. Őszintén, mert ezekről a dolgokról csak így lehet beszélni. Nyíltan! Így esetleg tapasztalatimmal, másoknak is tudok segíteni. Úgy tűnik eltaláltam valamit, mert sokkal többen olvasták, még receptjeimnél is. Lehet, hogy pályát tévesztetem? Ismerőseim nagyobb része hasonlóan gondolkodik mint én. Szerintük is beszélni kell a témáról. Nyíltan, segítő szándékkal. De vannak akik csak ártani szeretnének. Minden nap találkozok velük valamilyen formában. Sajnos! Vagy nekem, vagy éppen valamelyik barátomnak próbálnak éppen betartani. A cikkre, amelyet ha nem is életem egyik fő művének tartok, de igen sikeres lett pillanatok alatt, kétféle reakció érkezett. Az egyik biztatott, és elárulta, bizony találkozott már a problémával, és igenis szükség van felvilágosító munkára. Szerintük, sok embernek használnék új írásommal. Nekem, ha már egy valakin segíthetek a problémák feltárásával, már megérte! A másik, az csak hibát keresett! Szerinte az egyik veszőt, két szóval arrébb kellett volna tennem. Az írás tartalma, igazsága nem érdekelte, csak valamibe bele akart kötni. Én ugyan nem szoktam, de most töröltem a reakciót. De különfélék vagyunk kérem! Mikor érzed, csináltál végre valami hasznosat, hátradőlsz. Akkor viszont jön valaki, aki keres egy szerinte rossz helyre tett vesszőt. Belerondít az egészbe, bántani akar egy kicsit. Pedig csupa jót szeretne. Csak el akarja venni a kedved mindentől, beléd gázolni kétszázzal. Lásd, hogy neked akkor sem lehet igazad, ha beszarsz is! Ő csak azért van, hogy figyelmeztessen. Gondolom, ezeknek az "embereknek" csupa jó szándékú "igaz" barátai vannak! Szégyen, nem szégyen, összegyűjteném őket, és keresnék nekik egy nyugalmas helyet. Foglalkozzanak egymással. Én meg foglalkozzak azzal nyugodtan, amiért minden reggel a monitor elé ülök. De holnap is szeretnék írni az ártó szándékról, mert sokkal találkozok mostanában. Így holnap valószínű folytatom az elkezdett gondolatmenetet. Elég baj, hogy akár évekig folytathatnám a témát.
Hétfő van, a most induló hét kezdete. Ilyenkor valamilyen süteménnyel is kedveskednek számunkra a konyhán. Ma egyszerű linzert kaptunk, de kicsit mi bonyolítottuk meg a szállítást. Mindegy, csak változatosabb legyen a napi menü. És meg is teszik, mégpedig igen jól. Nem vagyok nagy igényű! Az az elemózsia, amit erről a konyháról kapok, családomnak, nekem, és másoknak is tökéletesen megfelel. Sajnos volt szerencsém hosszabban "élvezni" a kórházi kosztot is. De aki azt mondja, hogy a kórházi menü tökéletes, az kérem nem mond igazat. Finom voltam! Nem manipuláltam a képeket, amiket egy héten keresztül csorba műanyag edényekben, agyonfertőtlenített tálcákon felszolgáltak. A képek sajnos magukért beszélnek. Aki teljesen elégedett mindezekkel, szívesen elküldöm számára a fotókat, emlékbe. Én meg vagyok elégedve ezzel, amit minden nap megfelelő (nem írom direkt azt, hogy fenomenális) minőségben biztosítanak családom tagjai számára. És mindenki ugyanezt kapja mint mi! Elfogadható áron, bőséges mennyiségben. Tudom, van olyan idős ember, aki egész nap ezt a menüt osztja be, és elég neki.
És még valami! A mai cikk elején említettem a csütörtökön írt tanulmányomat, mert inkább annak nevezném. Hosszasan taglalom benne cukorbetegségemet, igyekszem tanácsokkal is ellátni azokat, akik csak most cseppentek bele a valóságba, talán félelemmel tekintenek a jövőre. Ezt írtam számukra, magam tapasztalatairól. http://gasztropajtikonyhaja.blogspot.hu/2015/10/egeszsegem-mindenek-elott.html Jóval többen olvasták már, mint más írásaimat, és ezek szerint lehet benne valami igazság is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése