2015. október 22., csütörtök

2015.10.22. Kelbimbó leves, Roston sült csirkemell, toroskáposzta.

Tulajdonképpen hétvége van, vagy mégsem? Tény az, hogy holnap ünnep, így hosszú hétvégénk lesz. Talán még a nap is ki fog sütni! De van más is.
Nem állt szándékomban odafigyelni, de a tények, mégis csak tények. Az "ételhordó" albumban is több mint 700 kép szerepel. Minden kép, egy új nap, és minden nap egy újabb kép. Napokon belül ez az oldalam, átlépi az 50.000. fő olvasót.  Lehet, hogy már ma. Leszoktam róla, hogy ünnepeljek, de mégis jól esik. Az is, hogy összes oldalaim látogatottsága is túl van 440.000. olvasón. Az már ugye majdnem fél milla! Mekkora számok! Őszintén örülök, hogy követitek mindennapjaimat! El sem hiszitek, hogy nekem ez milyen sokat jelent. Minden nap van új feladat, még ha apró is. De feladat, amit most is teljesítek! Még akkor is, ha sokan keresik az okot, hogy mindenbe beledumáljanak. (Inkább úgy írnám, belepofázzanak!) Sűrűn jelennek meg elsősorban receptjeim különféle csoportokban. Mivel írásaimat igyekszem többnyire valamilyen aktualitáshoz, szezonhoz is kötni, a legtöbben megköszönik, hogy felhívtam rá a figyelmet. Vannak akik viszont csak kritikát hangoztatnak, bármiről is legyen szó. Magyarul, belekötnek minden szarba. Előre tudom, ha ez,és ez szól hozzá, valami kritika jön. Neki semmi nem jó. Én másként csinálom, és a másé az nem is lehet jó. Így gondolja! Imádom a nőket, de sajnos ezen személyek szinte kizárólag bizony csak nők! Nem hiszem, hogy eleve úgy rendeltetett, ők mindent kötelezően jobban tudjanak. Csak jobban esik kicsit akadékoskodni. Hangsúlyozom baráti körömben inkább nők vannak, és legtöbbjük elviseli, sőt kéri is a kritikát. Humorosan fogják fel, ha valaki felhívja a figyelmet az általuk, nőtársaik által elkövetett apró hibákra. 
Azért úgy elgondolkoztam! Vajon miért égetett meg a középkorban annyi nőt máglyán a katolikus egyház? Szerintem nem nőket, hanem valóban boszorkányokat égettek meg. Mert akkor is voltak olyanok, akiknek az élete csak ártó szándékból állt. Ismerek sajnos én is néhányat!


Megnéztem az étlapot, és esküszöm, félre is olvastam. Vajon  mire asszociáltam? Egész eddigi írásom a nőkről szólt. Most olvasom az étlapon a kelbimbó levest. Bimbónak bimbó, de nem kel. Nem mindegy! Most itt ülök egy fincsi bimbóra vágyva, de visszafogom magam. Éhes disznó szindrómám van! Na azért jól néznék ki, ha makkot kéne szopogatnom. Miközben kanalazni fogom a kelbimbót, mást képzelek a kanalamba! De a boszorkányoknak szerintem bimbójuk sincs! A hosszú gonoszságban eltöltött idő alatt az elsorvad. Nincs is szükségük rá. Ilyen hülyeségek járnak az eszembe,  kora reggel. Így már jól fog indulni a hosszú hétvége. 

És ha már félreérthető ételek vannak ma az étlapon, a roston sült csirkemellet minek nevezzem? Persze, csak én vagyok, akinek mindenről a női test szépsége, rejtett zugai jutnak eszébe. Aztán eszembe jutnak olyan dolgok, amiket össze lehet kapcsolni ezzel a csodálatos szóval. -úszás, -tartó, kislányos, gömbölyű, körte, és még sorolhatnám. Egyedül az implanátum nem illik nálam valahogy a sorba! Jobb szeretem a természetes árut. Maradjunk inkább a mai roston sült csirkemellnél! Pedig nem ezt fogom megenni, mert a csirkemell, bár igen erotikus, de a torost nagyon szeretem. 

Ebből gondolom kiderült, hogy a másik mai választható főkaja, a toros káposzta. Ebben profi vagyok! Életem egyik legnagyobb elismerését Benke Laci bácsitól kaptam, éppen torosomra, amit Gyulán, egy böllérnapon, csapatommal együtt készítettünk. Külön kiemelte öreg barátom a toroskáposztámat, és nagyban ennek is köszönhetjük, hogy abban az évben élen végeztünk. Minden más is finom volt természetesen, de akkor is jól esett, hogy saját főztömet külön kiemelte az öreg. Akkor le is írtam, és bár valaki nyilván az imént már ecsetelt kategóriába tartozó jó szándékú égetnivaló megsemmisítette néhány más megírt élményemmel együtt ezt is, újraírtam emlékeim alapján.
Mára ennyi, nem gondolok többet a boszikra! De a nőket akkor is szeretem, mint életünk értelmeit!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése