Azt hiszem, inkább az lenne a meglepő olvasóim legnagyobb részének, ha napi írásaim többsége nem a gasztronómiáról szólna. Így is van, mert ez nyugtat meg! Ha erről írok nem foglalkozok mással, kikapcsol a környezetből, egyszóval ez az életem egy idő óta. Közben háttér-televíziózok is. Tehát így nevezem azt, amikor valamilyen műsor megy, de csak hallgatom inkább, és ha valamit hallás alapján érdekesnek tartok, oda is fordulok, és követem. Érnek azért időnként meglepik is! Tegnap a Paprikán egy állítólag neves gasztroblogger nem, hogy beismerte, hanem még büszke is volt rá: Ő bizony az interneten keresgéli külföldi (angol nyelvű) oldalakon azokat a recepteket, amiket később maga is elkészít. Tehát nem gondolkozik, nem maga ír önálló recepteket, hanem másol. Ez ám a karrier! És hányan vannak még hasonlók?! Én vagyok ismét a hülye! Minek gondolkodni, még angolul sem kell tudni, mert bármilyen nyelven csak ráuszítod a Gugglit, és lefordít bármit. Ezt már rég tudtam, de hogy valaki még dicsekedjen is vele nagy nyilvánosság előtt, ezt azért nem vártam. Én maradok a hagyományos, általam használt módszernél. Lenne egy raklap nyeremény szakácskönyvem is, de egy kezemen meg tudnám számolni, hány ételt másoltam! Ha így történt, akkor is leírtam kitől! Mert így illik. És így lesz ezek után is! Ha kiégek, legfeljebb abbahagyom. Egy biztos! Valamit biztosan abbahagyok az év végén. Nem kötelező nekem minden helyen publikálnom. Eddig is csak olvasóim szeretete, és az tartott köztük, hogy sokan várják posztjaimat. Terveim szerint néhány csoportból is ki fogok lépni. Szándékosan nem maradok a vesztőhely közelében, ahol valaki hónapok óta, csak rám vadászik, lesből. És egyre durvább lesz!
Ha nem imádnám a gasztronómiát, mi a fészkes fenének írnék minden nap a kajákról? Ezt csinálom már néhány nap híján három éve. Pontosan 2012.okt.31.-én fényképeztem le, és mutattam meg aznap érkezett napi menünket. Már előtte is csináltam alkalomszerűen, de azóta albumban rendszerezem a képeket. Szebbek is lettek közben. Előtte sem voltam hülye hozzá, de a napi állandó odafigyelés rutinossá is tett. Még akkor is tettem a dolgomat, amikor egészségi állapotom megnehezítette azt. Azt mondják, ez már szerelem. Valami kevés igazság is van benne!
Kora reggel apró problémám volt már az ügyfélkapu jelszavam megváltoztatásával, de majd megoldom. Csak azt nem értem, ha van egy kezdetektől használatos jelszavam, amit azért találtam ki, hogy minél nehezebb legyen feltörni a fiókom, mi a frászkarikáért kell az megváltoztatnom? És ennek is csak újabb két év lesz az érvényességi ideje! A bankkártyára sem kell kötelezően kétévente új PIN kód!
De végre foglalkozzak már a mai ebéddel, mert annyi mindennel kellett már törődnöm ma reggel. És koránt sincs még vége a napnak.
Ma almalevest kapunk. Almaszezon van, így nem lenne meglepő, hogy ezt az egyszerű, és most olcsó gyümölcsöt használták ma alapanyagként. Ezt is át szoktam alakítani időnként saját ízlésem szerint, de ma biztosan nem fecsérlek rá időt. Nem úgy vagyok öltözve! Ennek ellenére biztosan eszek majd belőle egy nem túl nagy adagot, ha eljön majd az ebéd ideje. Azért azt megmutatom, én hogyan csináltam meg saját kificamodott ízlésem szerint saját almalevesemet.
Megint egy "módra" készült finom étel. Olyan, ami egy szabvány sült hús, amit valamilyen raguval bolondítanak meg a látvány, és az ízélmény miatt. Így történt ez az 1958-as világkiállításon is, ahol a Magyar kulináris team ezt találta ki hazánk gasztronómiájának népszerűsítése érdekében. Az ételről írt receptemben mindenről szó esik, így ha bárki kíváncsi lenne, biztatom az olvasásra. Ma petrezselymes tört krumplival kaptuk, de a fotót, csak később készítem el.
A rántott karfiol esetében nincs "módra" Egyszerűen rántott karfiol, és kész. Ezt nagyon szeretem! A karfiol rántva megőrzi rességét, nem lesz mázgás, hanem roppanós marad. Én ezért szeretem a karfiolt. Van még egy adósságom, és bízom benne, már hamarosan teljesíteni is tudom. Saját készítésű tartármártás receptemet akarom már egyszer leírni, de állapotom miatt, nem álltam neki még elkészíteni. Folyamatos, állandó odafigyelést igényel, amire még nem vagyok képes. Majd hamarosan!
Ha nem imádnám a gasztronómiát, mi a fészkes fenének írnék minden nap a kajákról? Ezt csinálom már néhány nap híján három éve. Pontosan 2012.okt.31.-én fényképeztem le, és mutattam meg aznap érkezett napi menünket. Már előtte is csináltam alkalomszerűen, de azóta albumban rendszerezem a képeket. Szebbek is lettek közben. Előtte sem voltam hülye hozzá, de a napi állandó odafigyelés rutinossá is tett. Még akkor is tettem a dolgomat, amikor egészségi állapotom megnehezítette azt. Azt mondják, ez már szerelem. Valami kevés igazság is van benne!
Kora reggel apró problémám volt már az ügyfélkapu jelszavam megváltoztatásával, de majd megoldom. Csak azt nem értem, ha van egy kezdetektől használatos jelszavam, amit azért találtam ki, hogy minél nehezebb legyen feltörni a fiókom, mi a frászkarikáért kell az megváltoztatnom? És ennek is csak újabb két év lesz az érvényességi ideje! A bankkártyára sem kell kötelezően kétévente új PIN kód!
De végre foglalkozzak már a mai ebéddel, mert annyi mindennel kellett már törődnöm ma reggel. És koránt sincs még vége a napnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése