2015. október 19., hétfő

2015.10.19. Tojásleves, gyulai apró pecsenye, szárazbab főzelék.

Megint receptírási lázban szenvedhetnék. Mert hülye vagyok! Nem elég nekem, hogy több mint 650 receptet töltöttem már fel egy oldalra. Ezek után még keresgélek, van-e még mit megosztanom, amiről esetleg elfelejtkeztem. Vagy csináljak valami új kaját, hogy versenyezzek vele? Odáig nem süllyedek le, hogy valami kamu ételről írjak. (egy magát sokra tartó blogger sült húst, tükörtojást, és vegyes köretet töltött fel most receptként.) Akkor már inkább semmit! Teljesen bedilizik az ember! Nem az eddig végzett munkámat ismerik el, hanem csak akkor nyerhetek, ha megint töltök fel valami újat. Egyébként is feltölteném új írásaimat, mint ahogyan az eddig is megtettem. De  csak akkor, ha eljön a maga ideje. Verseny ide, vagy oda. Nekem az olvasók az elsők, nem egy hülye verseny! Legfeljebb nem nyerek semmit. Ezért most sem fogok versenyezni mindenáron. Egyébként, amúgy is megtettem volna, mint azt eddig is megtettem, hogy így mégis összeszedtem néhány elkallódott receptemet. Viszont emberből vagyok, így én is követhetek el hibát. Tudom, más nem is foglalkozott volna vele, de én igen magasra tettem magamnak a lécet. Bár az ominózus receptemben semmi kivetnivaló nincs, mégis számomra el nem viselhető etikai hibát vétettem. A feltöltött fotón van egy olyan elem, ami nem az én művem. Hangsúlyozom, más elsiklana felette, engem mégis zavar. Bár versenyről van szó díjért, ezzel a véletlenül feltöltött egy recepttel, nem kívánok részt venni rajta. Ilyen vagyok. Hibámat észrevettem, korrigáltam, remélem időben. Közben eszembe jutott az, hogy míg én ebből csinálok lelkiismereti kérdést, más nyugodtan feltölt receptként egy szelet lekváros kalácsot, vagy akár egy pohár kakaót. Különfélék vagyunk, bizony! Látjátok, számomra ez is problémát okoz! Ezért vagyok más, mint néhányan.
De aztán mégis úgy alakult, hogy tegnap feltöltöttem két új receptet. Csakis azért, mert mások is kíváncsiak lehetnek rájuk. Minden általam elkészített disznótoros ételről írtam már, csak a hurka hiányzott. Már nem! Leírtam azt is, hogyan sütöttük krumpliágyon, a maga fűszeres zsírjában a disznóságokat. Két külön recept, és blogomban is hosszan  írtam róla. Máris sokakat érdekelt. Talán túl sokakat is. Lehet, hogy talán azért is, mert megint erősen önéletrajz-jellegűre sikerült új írásom. Kettő is a hétvégén. Igyekszek olvasmányosan írni, és saját emlékeim, úgy tűnik másokat  is érdekelnek. Ráadásul receptek köré szőve. Ez az én saját névjegyem!

Más!  Tudtam, hogy sokáig nem lesz bent kedvenc műsoromban a Konyhafőnökben, a rendkívül dekoratív szőke csajszi Niki, aki meglepő módon még főzni is tudott Sejtésem beigazolódott pénteken. Kicsit sajnálom! Jó szándékú, értelmes lány volt. Nem egy Vajna Timi féle tyúk! De a jóslatom megint beigazolódott. Mint ahogy kezdettől fogva láttam a verseny alakulását, tudtam ki fog kiesni, mert csak a show miatt kellett a műsorba. Na meg azt is tudtam, hogy ki lesz a legjobb, ki fog továbbjutni. Talán, csak azért, mert jók az elemző készségeim, meg nyitott szemmel járok-kelek. Előre megmondom, ki fognak valami újat találni, mert több tagú gárda dolgozik éjjel-nappal a műsor eladhatóságának növelése érdekében. A közben leadott reklámok sok pénzt hoznak ám!


De visszazökkenek gyorsan a hétköznapok valóságába, hiszen újra eljött a hétfő. Hétfő, amikortól minden hétköznap mások etetnek engem, mint azt már megszokhattam. Megint van kétféle főétel, melyek közül választhatok, és elnézve az étlapot, valamint a már megérkezett ételeket, ma sem szenvedek hiányt. Kicsivel beérem, hát még, ha sokat tesznek elém. Számomra sok, másnak éppen elég. Közel három éve írok az érkező ételekről, de még egyetlenegyszer nem fordult elő, hogy hétfő kivételével más napon kaptam volna tojáslevest. Ezek szerint ez csak erre a hétfői napra jellemző. Én mindig átalakítom kicsit a tojáslevest, mint ahogyan a képen is látszik.

Én inkább hétvéginek jellemezném, bár ezt az ételt is mára találták ki. Nem fog azért ottmaradni! Gyulai apró pecsenyéről van szó, amit magam is számtalanszor csináltam konyhai magányomban is. saját változatommal nyertem is, de ez mellékes. Lényeg az, hogy finom, különleges ételt rakhattam akkor családom elé. Ráadásul az ételt magát is nyeremény tésztáim egyikével tálaltam. 

A másik választható főétel viszont annyira nem látványos, hogy részt vegyek vele bármilyen receptversenyen. A főzelék, amolyan semleges kategória, nagyon különleges tálalás kellene hozzá, hogy benevezzek vele egy versenybe. Ételfotóimnál is igyekszem hűen tükrözni az étel valódi jellegét. Nem szeretem cicomázni a feltálalt kajákat. Úgy kitálalni, hogy a fogyasztás során semmi felesleges ne legyen a képen sem. Ne kelljen kiválogatni az ehető elemeket, a fogyaszthatatlanok közül. Ennek ellenére nagyon szeretem a főzelékeket. A babot különösen, mint kedvenc alapanyagaim egyikét. Új fotót is kellet csinálnom róla, mert még ebben a formában nem érkezett az eltelt három év alatt. De már ez is egyre jobban meg. 

A puncs szelet meg a maga finomságával, étvágygerjesztő szép színeivel, ma is koronája a menünek. Csak ne lenne ilyen ronda az idő!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése