2015. október 16., péntek

2015.10.16. Lencsegulyás gazdagon, bolognai spagetti, mákos guba.

Mi is van ma? Ja péntek. Megint péntek! Ez már majdnem hétvége, de mégsem az. Nem unatkoztam a héten. A frissítések ügyét, amik megkeserítik gyarló életemet, végérvényesen nem sikerült ugyan megoldanom, hiába kértem volna a nálam okosabb ifjak segítségét is, de leredukáltam a hét egy napjára, amikor csendes pihenőmet töltöm ezen túl. Eddig nem ezt csináltam, de ezentúl így teszek. Aztán akkor frissíthet égbe-világba! Megnéztem tegnap a Konyhafőnök című szappanoperát. Ha valaki ezek után egy rossz szót mer mondani a szőke nőkről, annak velem gyűlik meg a baja! Nincsenek hiú ábrándjaim továbbjutását illetően, de tény, hogy nagyot nőtt szememben a sokak szerint egyáltalán nem odavaló ifjú, szép, csinos hölgy, aki tegnap bebizonyította, nem véletlenül válogatták be egy komoly főzőműsorba. Számomra perfect volt! Úgy szívesen  megnézném, hogy némelyik celeb hogyan teljesítene! Szerintem meghalna!
Tegnap ugyan nem ez volt a feladat, de mindegyik versenyző tudott főzni szinte bármit. Ez is lenne a kívánalom kérem! Ebben a műsorban nem a felturbózott cici, a csipkés kombiné, hanem a főzőtudomány a lényeg. Számomra, éhes pillantásomnak az sem lényegtelen, hogy valaki mutat-e a képernyőn, de inkább a talpraesettséget, a konyhában való jártasságot díjazom. Vannak néhányan ,akik nem osztják véleményemet, mert eleve zsigerből ellenszenvvel tekintenek egyes versenyzőkre. Én adtam mindegyiknek esélyt. Nem azonnal skatulyáztam be őket, szimpi, vagy nem szimpi dobozkákba.  


Akkor térjek át végre a mai ebédre, mert ez az évek óta önként vállalt feladatom. Szívesen is teszem! Ma lencsegulyást kaptunk, gazdagon. Úgy emlékszem a "gazdagon" jelzőt én használtam először a pénteki levesek leírásánál, de ki foglalkozik már ezzel? Tény, hogy a pénteki levesekre ez illik legjobban. Sűrű, tartalmas, laktató. Mi sem természetesebb, hogy erről is készítettem főzési leírást, így minden további magyarázat helyett idehozom azt. 


A világ egyik legismertebb étele lett rövid időszak alatt a bolognai spagetti, aminek semmi köze nincs az eredetileg Bologna környékén fogyasztható raguhoz. A II. Világháborúban találta ki egy okos tábori szakács, aki ha már arra jártak, igyekezett valami a helyhez köthető étellel meglepni az éhes amerikai vitéz urakat. Ízlett nekik, sokan elkérték a receptet, majd hazatérve, szerte a világban elterjesztették. De ez jó nekünk! Fiam is ezt szereti a legjobban, így nem meglepő, ha ma jól fog lakni. Mivel még mindig sokan keverik a bolognai, és a milánói ragut, a különbségek bemutatására azt az írásomat hozom ide, ami mindkettőről szól. 


Van még egy választható főétel, amiből értelemszerűen én nem választottam, de fotóm van róla, így az is szerepel az összefoglaló képen. Receptet is írtam már róla, így meg tudjátok érteni ha  kíváncsiak vagytok, a mákos guba lényegét. 


Essen szó még a szép mosolygós almáról is, ami ma minden adag tartozéka. Bár most éppen kisütött felénk a nap, jól fog jönni a vitamin, ebben a ködös, szürke időben. Sok fényt kívánok mindenkinek a hétvégére! Kivéve a gyevi bírót!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése