Muszáj nekem mindenbe beleütnöm az orromat? Ilyen vagyok, egész életemben ilyen voltam, és valószínű már ilyen is maradok. Túlságosan nyitva vannak a szemeim, és valószínű olyasmit is észreveszek, amiket mások vagy tudatlanságból, vagy szándékosan figyelmen kívül hagynak. Vagy csak úgy elsiklanak fölötte. Most például egy receptfeltöltő verseny zajlik. A szervezők igen okosan kitalálták, hogy olyan ételek részére írnak ki pályázatot, melyek valamilyen egészséges (mentes) alapanyagot tartalmaznak. Tejről, gluténről, és cukorról van szó, melyek ártalmasak lehetnek bizonyos betegségben szenvedők számára. A feltöltő játékosok igen szabadon értelmezik a kiírást. Ha egy recept eleve nem tartalmaz tejterméket, szerintük az megfelel a feltételeknek. Tehát akár egy rúd kolbász is. Elvégre nincs benne tej. Honnan is lenne? A nyeremény pedig mindenkit megrészegít. Csak rendet kellene rakni előtte a fejekben. Attól, hogy egy recept után odabiggyesztem azt, hogy ez márpedig laktózmentes, ezzel csak magamat nyugtatom meg, attól még a helyzet nem változik meg! Alkoholmentes a limonádé is, mégsem úgy írják rá a dobozára, hogy alkoholmentes limonádé. Mindenki számára nyilvánvaló. Valahol igaz is. A sörre viszont joggal írják rá, hogy alkoholmentes sör, ha tényleg nincs benne alkohol.
Szóval megint okoskodtam. De úgy érzem, megint kicsit igazam van, mint oly sokszor máskor. Magát a kezdeményezést viszont követendőnek, jó példának tartom, és én is szívesen veszek részt benne. De nem fogom égetni magam félreértelmezett receptjeimmel. Azzal, hogy a lebbencsleves után odaírom, hogy ez mától laktózmentes, hazudni nem fogok, csak megtévesztek másokat. Ez pedig nem én lennék!
Azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy észrevételemet hasonló formában leírtam a játékszervezőknek is. Nagyon korrekt módon válaszoltak, és megköszönték nyílt reakciómat. Közben egy régebben írt észrevételeimre is kaptam választ tegnap. Nem elutasítót, hanem leírva azt, hogy megfogadták javaslataimat, és igyekeztek változtatni az általam észlelt apró, de zavaró hibákon. Nem így kellene ezt minden téren csinálni? Most tehát boldog vagyok. Időnként nem járatom hiába lepcses pofámat. Jó lenne, ha tényleg odafigyelnének sokan mások kritikáira is! A kritikákat, az okos ember saját hasznára fordítja. Azokból tanul, nem szegül ellent nekik. Tehát a pozitív visszajelzések miatt ma jó a kedvem. I'm happy!
Jobb kedvem van írni tehát a mai ebédről is. Nem csak ezért, hanem azért is, mert ma egyik kedvenc levesem, a grízgaluska érkezett. Két éve már ugyanazok a szakácsok főznek, így rutinossá váltak az eltelt időben. Nincs is súlyos hiba az ebéddel kapcsolatban egyszer sem. Fordult elő régebben, hogy kicsit keményebb volt a galuska a kelleténél, vagy ne adj Isten szétfőtt a leveslében. Gyakorlat teszi a mestert! Mostanában, semmi gondom nincs a levessel. Igaz, hogy a kanállal szaggatott házi lenne az igazi, de azt csak kisebb konyhai mennyiségben tudod megcsinálni. Valahogy úgy alakult, hogy 40 éve sem féltem a grízgaluskától, és elsőre is igen jól sikerült. Ezért ma is manufakturális levesem receptjét mutatom meg.
Tegnap nem ételfutár hozta az ebédet, hanem egy apró malőr miatt nejem hozta házhoz. Ő először szembesült a mennyiségekkel, a főzési mechanizmussal, a tálalással, szóval azokkal az egyáltalán nem elhanyagolható tényezőkkel, amik jóllakásunkat szolgálják minden egyes nap. Le is tudtam szépen fotózni az érkezett ételeket úgy, ahogy mostanában csinálom, utólag. azután, hogy már írtam róluk. Régebbi képekkel illusztrálom az ebédet, és csak később fényképezek, már egyre bővülő archívumom számára. Így sokkal gyorsabb vagyok! A sárgaborsó főzelékről is számtalan fényképem van. Így nem okoz gondot megmutatni, hogyan is mutat kitálalva az étel. Szeretem, mint általában minden főzeléket.
A rántott pulykamájat viszont le kellett fotóznom! Mégsem tehetek oda egy rántott csirkemájat ábrázoló képet, bemutatva mint a mai kaját. Bár megmagyarázhatnám, hogy ma bébi pulykának a máját rántották ki nagy tételben, de az nem lenne igaz. Ez pedig már nem egyezne elveimmel! Tudom, ez jelenleg nem divatos dolog, de én már ilyen vagyok! Akik pedig olvassátok szintén. Ezért is értjük meg jól egymást. Most tehát friss képet láttok. Még meleg!
Mivel ma szerda van, ráadásul egész nap, sütit is kapunk az ebéd mellé. Bevallom, én szívesen elcserélném ma egy jó salátára. Tegnap egyik kedves olvasóm látva mostanában megosztott receptjeimet, egyszerűen "salátakirálynak" nevezett. Tény, hogy a saláták a kedvenceim. Szinte mindenből tudok igen finom, különleges, egészséges salátát csinálni. A süti már nem az én világom! Ahhoz ki kell mérni a hozzávalókat, kevesebb szabad kezet kapok az alkotáshoz. Én szeretek a főzés előtt sokat gondolkodni, és ha kész a terv, akkor szívből alkotni. A sütit azért megeszem, mert hátha segít ötletet adni!
Jól indult a napom. Aztán, mint már oly sokszor szeretve tisztelt internetem keresztbe tett. Volna! De annyira kikupálódtam már a hosszú évek alatt, hogy velem nehéz kibabrálni. De holnapra meg van a téma! Erről fogok írni!
Szóval megint okoskodtam. De úgy érzem, megint kicsit igazam van, mint oly sokszor máskor. Magát a kezdeményezést viszont követendőnek, jó példának tartom, és én is szívesen veszek részt benne. De nem fogom égetni magam félreértelmezett receptjeimmel. Azzal, hogy a lebbencsleves után odaírom, hogy ez mától laktózmentes, hazudni nem fogok, csak megtévesztek másokat. Ez pedig nem én lennék!
Azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy észrevételemet hasonló formában leírtam a játékszervezőknek is. Nagyon korrekt módon válaszoltak, és megköszönték nyílt reakciómat. Közben egy régebben írt észrevételeimre is kaptam választ tegnap. Nem elutasítót, hanem leírva azt, hogy megfogadták javaslataimat, és igyekeztek változtatni az általam észlelt apró, de zavaró hibákon. Nem így kellene ezt minden téren csinálni? Most tehát boldog vagyok. Időnként nem járatom hiába lepcses pofámat. Jó lenne, ha tényleg odafigyelnének sokan mások kritikáira is! A kritikákat, az okos ember saját hasznára fordítja. Azokból tanul, nem szegül ellent nekik. Tehát a pozitív visszajelzések miatt ma jó a kedvem. I'm happy!
Mivel ma szerda van, ráadásul egész nap, sütit is kapunk az ebéd mellé. Bevallom, én szívesen elcserélném ma egy jó salátára. Tegnap egyik kedves olvasóm látva mostanában megosztott receptjeimet, egyszerűen "salátakirálynak" nevezett. Tény, hogy a saláták a kedvenceim. Szinte mindenből tudok igen finom, különleges, egészséges salátát csinálni. A süti már nem az én világom! Ahhoz ki kell mérni a hozzávalókat, kevesebb szabad kezet kapok az alkotáshoz. Én szeretek a főzés előtt sokat gondolkodni, és ha kész a terv, akkor szívből alkotni. A sütit azért megeszem, mert hátha segít ötletet adni!
Jól indult a napom. Aztán, mint már oly sokszor szeretve tisztelt internetem keresztbe tett. Volna! De annyira kikupálódtam már a hosszú évek alatt, hogy velem nehéz kibabrálni. De holnapra meg van a téma! Erről fogok írni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése