2015. október 7., szerda

2015.10.07. Májgaluskaleves, zöldborsó főzelék, lecsós csirkemell filé.

Minden nap valamit fűzök reggeli írásomhoz, de most rövid leszek. Tegnap elhunyt Göncz Árpád. Őszintén sajnálom. Igaz ember volt, párját ritkító! Nem tett semmit érdekből, számomra, és mások számára is követhető, követendő példa volt! Nyugodjék békében! Nem sorolom érdemeit, mert szerintem mindannyian tisztába vagytok velük. Egy mondatával búcsúzom, ami szerintem mindent elárul jelleméről: "A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan." 
Bár mindenki lelke annyira tiszta lehetne, mint az övé volt! Hiányozni fog!

Akármekkora is a gyász, enni kell. Ha van mit. Mily szerencse, hogy kedvenc konyhámra mindig számíthatok. Nem vagyok felkérve, hogy reklámozzam őket, de a múlt hét kórházi tapasztalataim után nagyon szívesem megteszem. Tudom, a kórházi konyha dolgozóinak hozzáállásával sincs semmi probléma, sőt sajnálom is őket. A probléma magában a rendszerben van! A pénztelenségben, ami rányomja bélyegét mindenre. 


Lássuk azért, ma mit fogok enni itthon, nyugodt körülmények közt. Saját edényeimből, saját evőeszközeimmel, (igaz ezt a kórházba is kellett vinnem magammal sok más mellett) és még a hangulatról is gondoskodhatnék, de nincs szükség rá. Hasonlókat, mert a fotózás még később jön. a képek régebbiek. Ma az egyik kedvenc levesem kanalazhatom tányéromból, mégpedig a májgaluskalevest. Nagyon belejöttek  már a fiúk a konyhán, szinte minden alkalommal tökéletesre sikeredik a leves. Én is szoktam csinálni, igaz ritkán, mert minek erőlködjek, ha a konyhán rendkívül változatosan főznek helyettem. Én így csinálnám a májgaluskalevest. 

Nem tudom miért, még mindig gondolatban a kórházban járok. Van oka is! Azt sem tudom, miért nem lehet normális kinézetű ételeket adni a beteg embereknek? Jó szándékkal, nem lehet jól lakni! Az ételek élvezeti értéke pedig a kinézetükön is múlik. Ez például jól is esett volna valamelyik napon. Biztos rosszkor voltam bent. Ma viszont ezt választom! Tény, mert eldöntöttem. Megkívántam. Ráadásul Stefánia vagdalt a feltét a főzeléken, így mese nincs! Ma ezt megeszem.

Áron sem marad éhen, mert a lecsós csirkemellet is szívesen megeszi. A paprikaszezonnak sajnos vége, bár csilijeim most is piroslanak a kertben, még egy-két paradicsom is lézeng a töveken, de van konzerv lecsó is, ami teljes értékű szerencsére. A frissre ismét várni kell több hónapon át, de ilyen a világ. Forog. Én nem forgok, mert elszédülnék!  A mai lecsós csirkemell erre hasonlít a legjobban.  Csak hasonlít, mert még erre is vár egy sztárfotózás, hiszen ma rizzsel, nem pedig pennével jött az ebéd. 

Jól el vagyunk látva, mert szerdánként süti is jár az ebédhez. Én egyáltalán nem vagyok édesszájú, így csak ritkán vetem rá magam a desszertekre. Egy csokis krémes kockát kaptunk az ebéd mellé, ami kissé megtörten érkezett, tehát nem volt fotogén. Megpróbálom kisminkelni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése