Péntek van, hétvége jön. Ráadásul tegnap volt az idősek világnapja. Nem látszik rajtam, de lassan közéjük tartozok? Majd fogok! Sokat aludtam éjszaka, mert mostanában többnyire végigalszom az éjt. Ez nem az idősekre jellemző? Csak ritkán ébredek fel, és mivel senkit nem zavarok, bekapcsolom általában a TV-t. Mégis látszik, hogy öregszem! Kizárólag dokumentum csatornákat, mert ezek frissítik fel ismereteimet, meg érdekelnek is. Nem is nézem, inkább hallgatom. Megint egyik kedvenc témám volt porondon, a vallástörténelem. A Bibliáról is szó esett. A Biblia az a könyv, ami ebben a formában eredetileg, soha nem létezett. Valaki(k) összefűzte(ték) önálló regényekből, novellákból. Olyan, mint egy versválogatás. Szerzői különfélék, többnyire soha nem látták egymást, sőt még csak nem is hallottak egymásról. Az, hogy mégis egy könyv lapjain szerepelnek, csak néhány személy jóindulatán, sőt inkább akaratán múlott. Bizonyított, hogy a Bibliából tűntek el, és kerültek hozzá írások, melyeket minden idők szerkesztői maguk által fontosnak véltek, vagy teljesen feleslegesnek tartottak. Mindezek az éppen aktuális érdekek kapcsán. Mert az érdekek minden korban fontosak voltak. A Szentírásnak legalább négy ismert fordítása létezik, melyek köszönőviszonyban sincsenek egymással. Nyomda nem volt, másolták a Könyvet. Minden másoló kicsit rajta hagyta kézjegyét az új példányon. Volt olyan bizonyított eset, hogy amikor megszületett a másolat, az eredeti rejtélyes módon eltűnt. Így akart bevonulni a történelembe a mű új írója? Sok itt a kérdés! Ki tudja miket őriznek hét pecsétes titokként a Vatikán könyvtárában?
Többnyire az sem jut el a köztudatba, hogy a kereszténység kialakulása után, már rövid idővel a mindenkori pápák voltak a világ teljhatalmú urai. Ma politikusnak neveznénk őket. Életről, halálról döntöttek. Ha éppen akarták, százezreket küldtek halálba, önös érdekeik miatt. Itt volt pl. II. Orbán pápa. Az első keresztes háború, az ő nevéhez fűződik, 1095-ben. Hamis ígéretekkel, rávett egy csomó embert, hogy önként, dalolva vonuljanak a halálba, harcolni a muszlim vallás ellen. Ingyen belépőt adott a Mennyországba, felülírta a Tízparancsolat számomra legfontosabb szabályát, miszerint: Ne Ölj! Szerinte szabad volt, csak a másik valláshoz tartozót kellett gyilkolni. Engedélyezte a szabad rablást is. Akkor min is csodálkozunk? Az elefántok nem felejtenek, meg a muszlimok sem. Csupán azt szeretném, ha néhányan elgondolkoznátok írásomon. És még szót sem ejtettem a középkor rettenetes terrorjairól, arról, ha kicsit is mertek más véleményt nyilvánítani néhányan, mint ami központilag elő volt írva. Máglyára kerültek emberek, jobb esetben csak fel lettek akasztva, vagy keresztre lettek feszítve. Én biztosan ott lennék köztük, amennyit járt a pofám. Akasztott ember, még úgy sem voltam! De mégis mozog a föld!
Lássuk az ebédet! Észrevettétek, hogy nem kaját írtam? Új helyesírási kódex van érvényben. Azért én a régi beidegződés szerint írok tovább, és majd szóltok, ha nem tudjátok elolvasni. A fiatalok lesznek bajban, akik most tanulnak, és vizsgázni kell belőle. Legyen az ők dolguk. Én már öreg vagyok! Tegnap volt a világnapom.
Foglalkozzak végre az ebéddel! Mindig csak kalandozok!
Ma gulyáslevest kapunk. Maga a gulyás is fogalom, mint leves. Az terjedt el a nemzetközi köztudatban, hogy a gulyás, a magyar étkezés mintapéldája. Innen ered a gulyáskommunizmus szóösszetétel is. Ezzel azonosítanak bennünket nyugaton. Pedig a hazai étkezés sokkal sokszínűbb annál, hogy gulyással, vagy pörkölttel lehessen csak fémjelezni. Maga a fogalom is megkavaró! Nyugaton, ha gulyást látsz kiírva egy étterem étlapján, egészen biztosan, valami pörkölthöz hasonló ételt fogsz kapni. Jó tíz éve részt vettem egy pörkölt főző versenyen Romániában,(színmagyar területen) amit végül meg is nyertem, de egyedül én készítettem a népes mezőnyben valódi pörköltet. Az összes többi versenyző mind sűrű levest. A falu ismert, 89 éves főzőasszonya, a zsűri elnöke is elmondta, hogy bár ő számtalan lakodalomban készítette már el az ételt, feléjük mások a szokások. Ma tehát az a hagyományosnak tartott Magyar gulyás érkezett, amire mi itthon várunk, ha gulyást olvasunk az étlapon. Én is sokszor csináltam már, néha így, néha kis változtatással. Van, amikor nem marhahúsból, hanem pulykából. Úgy is finom ám, és gyorsabban elkészül.
A másik étel a világ újabb híressége. A milánói makaróni. Ezt sem készítik sehol egyformán. Mikor először csináltam életemben, én sem a tradicionális receptet követtem. A nyolcvanas évek legelején, fiatal házasként, egy zenész ismerősöm szóban elmondott receptjét követve készítettem el első milánóimat. Azóta rájöttem, hogy inkább a bolognai, és a milánói keverékét csináltam meg, mint ahogyan azt több helyen készítik. A konyhán is így csinálják. Így sokkal tartalmasabb, mint az autentikus recept, és nagyon jól is lehet lakni vele. Azért azt illik leszögezni, hogy a bolognai raguban nincs gomba, és sonka, a milánóiban pedig darált hús. Mindkettő nagyon finom, mindkettő paradicsomos, olaszos fűszerezésű, mégis kicsit más. Mivel blogban részletesebben leírtam a két étel közti alapvető különbségeket, azt hozom ide. Ha elolvassátok, tisztázhatók a fogalmak. Sokan olvasták már, másokat is érdekelt.
Újabb nemzet étel lenne a menü újabb választható eleme, de abból ma nem kértem. Rizsfelfújt, vagy rizskoch az étel hivatalos neve,
de mivel van választási lehetőség ma nem ezt választottam. Készítettem már, fogalmam van róla, de családunk egyik tagja sem szereti annyira, mint mondjuk a milánóit. Azok, akik a rizsfelfújt mellet döntenek ma, biztosan nem járnak rosszul. Megmutatom azért az erről írt receptemet is, ha véletlenül valaki kedvet kapna az elkészítéséhez.
Péntekenként gyümölcs is tartozik az ebédhez, de én ma nem a most kapott almát, hanem a még termő kedvencemet eszem. Kertemben kicsi, de mégis jelentős helyet foglalnak el paradicsomtöveim, melyek meglepő módon nem zöldségek, hanem gyümölcsök. Mikor a múlt héten kórházban voltam, saját termésemmel tettem élvezhetőbbé a mindennapos reggelit, és vacsorát. Jól esett a hazai! Remélem, a közeljövőben nem lesz szükségem ismét rá!
Egészségtől duzzadó kellemes hétvégét kívánok tehát minden kedves olvasómnak!
Többnyire az sem jut el a köztudatba, hogy a kereszténység kialakulása után, már rövid idővel a mindenkori pápák voltak a világ teljhatalmú urai. Ma politikusnak neveznénk őket. Életről, halálról döntöttek. Ha éppen akarták, százezreket küldtek halálba, önös érdekeik miatt. Itt volt pl. II. Orbán pápa. Az első keresztes háború, az ő nevéhez fűződik, 1095-ben. Hamis ígéretekkel, rávett egy csomó embert, hogy önként, dalolva vonuljanak a halálba, harcolni a muszlim vallás ellen. Ingyen belépőt adott a Mennyországba, felülírta a Tízparancsolat számomra legfontosabb szabályát, miszerint: Ne Ölj! Szerinte szabad volt, csak a másik valláshoz tartozót kellett gyilkolni. Engedélyezte a szabad rablást is. Akkor min is csodálkozunk? Az elefántok nem felejtenek, meg a muszlimok sem. Csupán azt szeretném, ha néhányan elgondolkoznátok írásomon. És még szót sem ejtettem a középkor rettenetes terrorjairól, arról, ha kicsit is mertek más véleményt nyilvánítani néhányan, mint ami központilag elő volt írva. Máglyára kerültek emberek, jobb esetben csak fel lettek akasztva, vagy keresztre lettek feszítve. Én biztosan ott lennék köztük, amennyit járt a pofám. Akasztott ember, még úgy sem voltam! De mégis mozog a föld!
Lássuk az ebédet! Észrevettétek, hogy nem kaját írtam? Új helyesírási kódex van érvényben. Azért én a régi beidegződés szerint írok tovább, és majd szóltok, ha nem tudjátok elolvasni. A fiatalok lesznek bajban, akik most tanulnak, és vizsgázni kell belőle. Legyen az ők dolguk. Én már öreg vagyok! Tegnap volt a világnapom.
Foglalkozzak végre az ebéddel! Mindig csak kalandozok!
de mivel van választási lehetőség ma nem ezt választottam. Készítettem már, fogalmam van róla, de családunk egyik tagja sem szereti annyira, mint mondjuk a milánóit. Azok, akik a rizsfelfújt mellet döntenek ma, biztosan nem járnak rosszul. Megmutatom azért az erről írt receptemet is, ha véletlenül valaki kedvet kapna az elkészítéséhez.
Péntekenként gyümölcs is tartozik az ebédhez, de én ma nem a most kapott almát, hanem a még termő kedvencemet eszem. Kertemben kicsi, de mégis jelentős helyet foglalnak el paradicsomtöveim, melyek meglepő módon nem zöldségek, hanem gyümölcsök. Mikor a múlt héten kórházban voltam, saját termésemmel tettem élvezhetőbbé a mindennapos reggelit, és vacsorát. Jól esett a hazai! Remélem, a közeljövőben nem lesz szükségem ismét rá!
Egészségtől duzzadó kellemes hétvégét kívánok tehát minden kedves olvasómnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése