2015.10.01. Zellerkrém leves, vadas csirkemell, resztelt sertésmáj.

Már megint október van. És minden tele hülye muslicával. Mindenbe beleköpnek. És fázom is kicsit. Lehet, hogy elkap a kórság? Tegnap kicsit meg is szédültem, és el is estem. Semmi baj! Csak az ülepem fáj kicsit. Esni már megtanultam. Soha nem ütöttem még meg semmimet. Jót röhögtek rajtam több hónapja, mikor kicsit megbotlottam, de a kezemben tartott sörösüveg, és tartalma is sértetlen maradt. A fontos dolgok ugye! Nem vagyok alkoholista! Meg más szenvedélyem sincs. Ha így lenne bevallanám. 16 éves voltam mikor az utolsó szál cigimet elszívtam. Nem most volt! Fogadtam egy üveg Napóleon Konyakba, hogy egy évig kibírom. Kibírtam. Aztán rágyújtottam, de nem ízlett. A konyakkal kárpótoltam magam többed magammal. Az nagy szám volt akkor! Nem volt olcsó mulatság. Fiatalok voltunk, és bohók. Éltünk ahogy lehetett. Elmúlt. Ezekre az élményekre azért nagyon szívesen emlékszem vissza. Gondolkoztam rajta, hogy csak úgy magamnak leírom régi dolgaimat. Jó lesz visszaemlékezni rájuk! Időnként elővenni, kicsit nosztalgiázni. Édesapámmal nem sokkal halála előtt készített nejem egy riportot, ami fel is lett véve, megszerkesztve. DVD-n van, és jó időnként emlékezni rá. Meglepő módon gondolt vissza sok ifjúkori élményére. Milyen szerencse, hogy nekünk már van lehetőségünk erre is. Nem csak képi, hanem verbális emlékeinket is meg tudjuk őrizni. Milyen jó fiaimnak is megnézni a sok-sok évvel ezelőtti történéseket. A mai világban, pedig még könnyebb dolguk van a fiataloknak, és az öregebbeknek. Csak az a baj, hogy bár nekem rengeteg szabadidőm lenne elvileg, számítógépem már nem alkalmas nagyobb tömegű munka elvégzésére. De spórolok. Hátha. Még a fényképek digitalizálásából is van egy jó adag. Egy részét már megcsináltam, de van még. Pedig szívesen nézegetném időnként őket. Ha tehetitek, csináljátok meg, mert kár lenne, ha elvesznének. Kár lenne értük!

Bevettem egy enyhe fejfájás elleni tablettát, így bizakodó vagyok. Az ebéd is segít hangulatomon. Valószínű ma is úgy csinálom mint tegnap, hogy régebbi fényképeim közül választok az aktuális ételek illusztrálására. Akkor ráérek később okoskodni, művészkedni egy esetlegesen szebb beállított tálaláson. A zellerkrém leves, nem annyira látványos, hiszen egy semleges színű lé, de valamit még kitalálok. Legközelebb, már lesz újabb képem is hozzá.

A vadast viszont szeretem is. Így is, hogy mint mindig makarónival van tálalva. Az illik hozzá! Tegnap kisebb tésztaleltárt végeztem, és megállapítottam, hetekig lenne min tengődni. Mint a focisták, amikor utoljára kijutottak a VB-re. Na az sem most volt. De már több évtizede nem kaptunk gólt VB selejtezőn. Döntőben pedig még régebben. Én a focit nem szeretem, ami valószínű a mai játék színvonalának is köszönhető, de a vadast mint már említettem nagyon szeretem. Sokkal jobban, mint a focit. Ez ráadásul szórakoztat is. Mert enni élvezet!

A resztelt sertésmáj a másik választható főétel. Nem tudom miért, de a májból inkább a szárnyast szeretem. A hízott libamájról nem is beszélve. De régen ettem utoljára! Egyhamar, nem is fog sorra kerülni ismét. Ma viszont disznómáj van, pirítva, vagy magyarul resztelve.  Ami szintén nem rossz, ha jól van megcsinálva. Kár, hogy szinte minden esetben megkeményedik a máj a végére, amikor fogyasztásra kerülne. Egyszer kipróbáltam. Ha először enyhén megfőzöm a májat, (mint az abálóban) és csak ezután szelem fel, és pirítom meg jó sok hagymával, fűszeresen, akkor tud jó is lenni. Több idő, de megéri! Ma tarhonyával kaptuk.
Azzal is finom. Ma sem maradunk tehát éhen, van mivel jól lakni, de kicsit később állok neki az ebédnek. Nincs is itt még az ideje. Úgyis még gondolkoznom kell kicsit a szép megjelenítésen, mert az ebéd sokkal jobban esik, ha az látványos is. Na a múlt héten nem volt szerencsém hozzá! De szerintem sokan láttátok a képeket.

Csak a végére ideteszem azt, ahogy kis gondolkozás után végül kitálaltam, az egyébként semmitmondó kinézetű, de finom csontlevest. Meg is ettem, és jobban esett így. Szépen tálalva.