2015. szeptember 17., csütörtök

2015.09.18. Babgulyás, krumplis tészta, tejberizs.

Elkéstem! Rá is ment az egészségem. De tegnap olyat tettem, ami régóta érett bennem. Régen kellett volna, és már nem bírtam tovább. Betelt a pohár! Sokszor írtam már reggeli posztjaimban arról a hölgyről, aki antiszociális, és feltett szándéka volt, hogy kicsináljon. Azt, hogy idáig jutott állapotom, javarészben neki köszönhetem. Nem foglalkoztam volna vele, de titkosszolgálati módszerekkel figyeli írásaimat, (lehet, hogy most is itt van) és tegnap még paranoiásnak is nevezett. Meg, hogy kezeltessem magam.  Hogy tudjátok: Kamu profilról figyel engem. Valószínű másokat is, mert az ilyentől minden kitelik. És csal mindenhol, ahol tud! Na én ebből kiszálltam! Lehet, hogy korábban kellett volna, de még így sem volt késő, mert a sírból már nincs visszaút! Pedig szerettem ezt az önként vállalt munkát is! Gondnok (admin) voltam egy csoportban, ahol minden megváltozott azóta, mióta a renitens betette lábát. Pedig igyekeztem, még erőn felül is tűrni. Ha elvállaltam valamit, azt maximális erővel csináltam. Szívvel-lélekkel! Úgy, ahogy azt illik normális esetben. Tudom, vannak néhányan olvasóim közt, akik már régóta látták gyötrődésemet, de tegnap végleg betelt a pohár. Végleg kiírtam életemből ezt a periódust. És miatta kell kórházba mennem. Miatta, aki csak ártani akart! Mintha tudta, kereste volna az alkalmat, hogy taszítson még rajtam egyet esetleg a sírba. (Ha olvasod, mert itt is kémkedsz, röhöghetsz a markodba!) Az ilyen, és hozzá hasonlók, nem éreznek bűntudatot, így amit az imént írtam, neki csak pusztába kiáltott szó! Fájó szívvel, de végre megtettem azt, amit fél éve meg kellett volna tennem. Nem forralok bosszút! Megtehetném, de az már nem én lennék. Ehelyett más feladatokra koncentrálok. Újakra, érdekesekre. Csak azokat sajnálom, akiknek eddig is hasznára lehettem. Meg az egyik legjobb barátomat. Őt nem annyira, mert ezeken túl is kapcsolatban maradunk, sőt rá mertem bízni saját csoportom gondnoki teendőit is. De az imént említett dolog, már a múlt!
Terveim vannak, a jövő hétre is. Igaz, hogy kórházba vonulok egy hétre, de élményeimet mindenképpen le fogom írni. Akár jók, akár rosszak lesznek azok. Munkám más is lesz, mert van néhány felgyűlt írásom, ételfotóm, ami még megjelenésre vár. De meg fog jelenni!



Addig viszont van egy kellemes kötelességem. Írni a mai ebédről. A héten utoljára. Szeretnék a jövő hetiről is annak ellenére, hogy kórházba leszek, és még keresem,(ssük) a megoldást. Hagytam felgyűlni más kötelezettségeket is, mert tudtam, nem tudnék egész nap semmittevéssel  foglalatoskodni, az ágyban dögleni.
Ma tehát megeszem az egy hétre utolsó kaját, amivel az étterem kedveskedett, és valóban nekem szánták. Kísértetiesen hasonlít az 1975. 05.20,-án (de rég volt) felszolgált babgulyásra, mert a bevonuló fiataloknak, köztük nekem, ez volt az első ebédjük a laktanyában. Bevonuláskor mindig babgulyás volt. Ez azért egészen más! Mekkora különbség, a mai kaja javára! Ez sokkal sűrűbb, ízletesebb, mint annak idején. De ki foglalkozott akkor vele? Örültünk friss katonatársaimmal, hogy van fedél felettünk! Másnaptól már rendesen le lettünk alázva. Tehát, a mai ebéd első elemével meg vagyok elégedve!


A másikkal is, és csakis ezzel, mert a tejbepapiból nem kértem. Lenne választási lehetőség, de ma nem kértünk tejberizst. Ma csak grenadírmars, magyarul krumplis tészta van edényünkben. az rendben lenne, hogy a gránátosokról nevezték el, de szerintem ennek más nyomós oka is van. Tapasztaltam, hogy jelentős adag krumplis tészta bekebelezése után magam is gránátossá váltam. Durrogtattam világba. Tehát ma jó étvággyal tesszük magunkévá a gránátos kockát, kockázat ide, vagy oda. És mivel Áron fiam is kinőtt már a tejbepapi korából, ma a tejberizs nála sem jön be. Még valamikor régen csináltam egy adagot, amit rögtön le is fényképeztem, így meg tudom mutatni mások milyen formában kaphatják a tejberizst. Jó étvágyat kívánok hozzá azoknak, akik szeretik!

 Nekem most egész máson jár az eszem, mint a kaján. A bevonulásról már írtam, de hétfőn egészen más bevonulásban lesz részem. Kórházba kell vonulnom. Megoldom! Remélem, azért sűrűn látjuk egymást a jövő héten is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése