Eljöve a nap, amit kivételesen kíváncsian vártam. Mikor olvassátok az átlagosnál sokkal rövidebb, de lényegre törőbb írásomat, a gyulai Pándy Kálmán kórház vendégszeretetét élvezem éppen. Így csak felsorolásszerűen fogok írni a kajákról, amiket ehettem volna, de ezek helyett egyenlőre számomra ismeretlen étlap szerint fogok kajálni a hét végéig. Mostantól tehát, csak esténként jelentkezek a velem aznap történtek összefoglalójával. Az előkészületeimről már megírtam a nulladik nap történetét, és valószínű ma sokkal lényegre törőbb írást tehetek közzé a valós történésekről. Azért bevallom, sokkal szívesebben írok a kórházi, mint a börtön-béli menzáról!
Lássuk tehát, mit ennék, ha otthon lennék!
Tojáslevest, ami spéci hétfői kaja, hiszen eddig minden alkalommal kizárólag a hét első napján érkezett. Ma tehát tojáslevessel nem lakom jól.
A hentes tokány sem fogja csillapítani éhségemet, sőt még a krumplifőzelék sem. Desszert aztán végleg nem jár a kajához, így teljes az összhang. Nektek viszont jó étvágyat kívánok saját ebédetekhez!
Lássuk tehát, mit ennék, ha otthon lennék!
Tojáslevest, ami spéci hétfői kaja, hiszen eddig minden alkalommal kizárólag a hét első napján érkezett. Ma tehát tojáslevessel nem lakom jól.
A hentes tokány sem fogja csillapítani éhségemet, sőt még a krumplifőzelék sem. Desszert aztán végleg nem jár a kajához, így teljes az összhang. Nektek viszont jó étvágyat kívánok saját ebédetekhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése