2015.09.16. Grízgaluskaleves, lencsefőzelék, sült oldalas.

Máris jobban vagyok! Jól esik, hogy sokan olvassátok írásaimat, még jobban, hogy véleményt is nyilváníttok. Most például az, hogy biztattok. Apró, de pozitív élmények. Az is jól esett, hogy fiam rám írt üzenetben, kolléganői éppen most olvassák receptemet a Recepttár magazinban. A népszerűség átka! Természetesen ennek is nagyon örülök, és annak különösen, hogy mostanság minden számban van legalább egy írásom. Nem hajszolom a népszerűséget, most viszont még tán az átlagosnál is jobban esik, hogy hasznára lehetek másoknak. Apró boldogsághormon adagok, amik akár intravénásan, akár máshogy is javítják állapotomat. Ezért is bizakodok! A boldogságtól javul az ember állapota. Nekem ez esik jól, másnak az, ha minden nap valamilyen formában gonoszkodik kicsit. Különfélék vagyunk, de nagyon. Szerencsére én csupa jóakaróval vagyok körbevéve, így a kevés rosszakaróval nem foglalkozok. Pedig abból egy is sok! Jövő héten tehát irány a kórház. Elhatároztam, bent is írni fogok. Főként a kajákról, amire soha nem voltam annyira kíváncsi mint most. Állítólag reformok is voltak,  Csak úgy ne járjak mint az egyszeri vendéglős, aki tudván, hogy kritikus jön, azt úgy szolgálta ki, mint ahogy normális esetben másokkal is elvárható lett volna. Tehát, mint egy valódi átlag vendéggel. Így kellene mindenkivel bánni! Én jobban járnék, de akkor nem lenne objektív a beszámoló. Őszinte vagyok mindig, a napi menüről szóló írásaimban is. A kórházi adagokról, a minőségről is szeretnék őszintén írni. A napi menüből is ugyanúgy mint mások, kivételezés nélkül, ugyanakkora adagokat kapok. Így lenne rendjén! Mikor elvállaltam, hogy minden nap véleményezem a menüt, így egyeztem meg a tulajdonossal. Ő sem kért mást, legyek őszinte. Jobb egy őszinte kritikus, mint egy hazug hízelgő. 

Épp ezért ma is kíváncsian várom az ebédet. Jobban is vagyok, Ma kevesebbet dolgoztam előre, mert a grízgaluskaleves a vesszőparipám. Azt csak úgy szeretem, ha tökéletesen van megfőve, főként a galuska. Köztudott, ha kemény, akkor élvezhetetlen, ha szétfőtt, akkor meg szintén el van fuserálva. Szerencsére egy jó ideje semmilyen problémám nincs ezzel a levessel. A konyhán érthető okokból egészen másként csinálják a galuskát mint én. Én kanállal szagatom egyenként, a konyhán nagyüzemileg. Saját receptemben is a kézi megoldást írtam le. 

Mily szerencse, hogy fiam szereti a főzelékeket úgy általában. Jól fog esni neki a lencsefőzelék is, amit ma kaptunk. Különösen sült kolbásszal. Ahogy pakoltam ki a kaját, a kisebbik kutya is jelezte, számára igen tetsző illatot érez. Pedig ő nem éhenkórász. Azért azt látni kellett volna, mit művelt napokig az óriási velős csonttal, amit kifejezetten a kedvéért mentettem meg vasárnap. Kutyaöröm. Ma majd Áronnál könyörög ebédidőben. A mai lencsefőzelék hasonlóan készült, mint azt receptemben leírtam.  

Hogy teljes legyen a kép, a másik kutya is jelentkezett az ebéd illatára. Ő meg a csontot szúrja ki 7 mérföldről. Kimi a csontot biztosan meg is kapja a maga idejében, ha eljön az ebédidő. És hamarosan eljön.  Akár a hétvégi menüsorba is be lehetett volna illeszteni a sült oldalast, a császár, és a tűzdelt pulykacomb  mellé. Ja! Mondtam már, hogy búcsúban voltam? A búcsúi ételek közt mindig van legalább háromféle sült is. De jó lenne belőle egy kevés a jövő héten, a kórházi ágy melegében! Ma úgy csinálták ahogy illik, hagymás tört krumplival. Tehát normális esetben a krumplit a pecsenyelével keverik össze a tálaláshoz. 

Mondhatnám, hogy a sütiből elegem van, de hazudnék. egyáltalán nem vagyok nagy sütizabáló, és a hétvégén még túl is teljesítettem a tervet. Mondtam már, hogy búcsúban voltam? Nem vettem be reggel a gyógyszert! Ott pedig illik jól lakni. A hétvégén is folytatódik a jólét. Újabb vendégség jön újabb kajákkal. És a háziasszony itt is erőn felül teljesít. Tudom, mert minden évben így van. Legalább feltöltődve vonulok az egészség házába!