Hülyeségnek tűnhet, de kivételesen várom, hogy jövő hétfő legyen. Az ember nem vágyik kórházba, de én most igen. Vannak ugyan kétségeim, de az ember ugye reménykedik. Most ismét abban a stádiumban vagyok, mint jó egy hónapja. Alig tudom emelni kezemet, lábamat, egyszóval valami van. De nem az igazi. Sűrűn ütök mellé, keresnem kell a betűket, szédülök, fáj a fejem. Nem várok csodát a jövő heti infúzió kúrától, de a remény állítólag nem hal meg. Vagy csak utoljára. Én pedig magam vagyok a megtestesült remény. Mivel minden élményemet szeretném leírni, egyenlőre sem végrendeletet, sem saját nekrológomat nem írtam még meg. De ebben a hátralévő néhány napban ismét pihiben leszek. Még a képek feldolgozását is hátrahagyom, hátha könnyebben fogok boldogulni kicsit később. Tehát csak szűkszavúan írok az ebédről is, de abba nem hagyom. Még kiesnék a gyakorlatból. Takarékon, de működök tovább. Ezért most előre dolgozok akkor, amikor állapotom éppen engedi.
Ma tehát az egyik legismertebb menzai leves fog érkezni. Azért fog, mert mint már leírtam, kicsit előre dolgozok a biztonság kedvéért, tehát a leves még nem érkezett meg. De meg fog jönni időben. De azért fogadni azt lehet. Nem kell hozzá sok ész, hogy kitaláljam, a levesben betűtészta lesz. Ha nem, tévedtem. De mivel mindig azzal csinálják, akár meg is nyerhetem a fogadást. Meg is nyertem! Bár ekkora szerencsém lenne másban is! Én azért másképpen csinálom kicsit mint a menzán, mert azt a tipikus paradicsomlevest nem szeretem annyira, mint sajátomat. Például a gazpachot.
A szezámmagos rántott csirkemell akár ünnepi kaja is lehetne, például illett volna a hét végén Újkígyóson a búcsúi ebéden elfogyasztott bőséges menüsorba. Ma ezt fogjuk kapni, így kiválasztottam egy szép képet, a rántott mell bemutatásához. Tehát ez is régebbi képem. Az ételkészítést sem erőltettem ebben az állapotomban, mert csak kárt csinálnék. Majd bepótolom. A rántott húsokat annyira nem szeretem, tudom, mások imádják. Én nem, maradjunk ennyiben.
Viszont a pacal is a mai menü szerves része, azt pedig nagyon szeretem. Tudom, vannak akik meg ezt nem. A pacal tényleg nagyon megosztó eledel, lehet szeretni, vagy utálni. Középút nincs. Barátaim, és én is nagyon szeretjük, és épp ezért készítettünk egy nagy bográcsnyit egy közös főzés alkalmával. Nem is simán pacalt, hanem csülkös pacalt. Akkor le is írtam hogyan, így ezzel búcsúzom mára.
A kaja pedig időben meg fog érkezni, így éhen nem maradok. Meg is jött! Ne aggódjatok!
A kaja pedig időben meg fog érkezni, így éhen nem maradok. Meg is jött! Ne aggódjatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése