Halottátok tegnap 10 körül a nagy csörömpölést? Én voltam!
Amikor az ember állapotában érezhető javulás áll be, felvidul. Annyira elöntött a boldogsághormon, hogy túlcsordult, és örömömben eldobtam a botomat. Azt, amivel egy hónapja járkáltam. Biztos nem figyeltem elégé, mert levertem valamit. Sebaj! Már tegnap reggel is éreztem, hogy valami más mint eddig, de délelőtt tovább javultam. A helyzet annyira eltöltött örömmel, hogy kivételesen erről is írok. Más dolgok is közrejátszottak javulásomban, köztük látom az emberek szeretetét. Olyanok osztottak meg engem méltató tartalmakat, akikre nem is számítottam. Csak úgy, önzetlenül, mert szerintük megérdemlem. Tudom, ez személyesen nem nekem szól, hanem az általam végzett munkának. Nagyon jól esik, hogy sokan figyelemmel kísérik tevékenységemet, nem csak az állandó ellenségeskedést látom. Van, akivel ezek után sem leszünk jó barátok, mert továbbra is csak az ártó szándékot látom benne. De megtanultam kezelni, és fel tudom dolgozni. Egyedüli problémám az, hogy úgy veszem észre, nem csak nekem, hanem egész közösségnek tart be a hölgy. Ezzel azt is elárultam, hogy hölgyről van szó. Nekem szokatlan, mert több közösségnek tagja vagyok, és mindenhol hasznos akarok lenni. Nem várom el, hogy kizárólag rólam szóljanak a hírek, én szerepeljek minden lehetséges helyen, és kizárólag én egyedül, senki más. Na ez a különbség köztem, és néhány kivételesen egoista ember közt. Az illető hölgynek abban is jelentős szerepe volt, hogy ide juttatott. Igen jól írtam! Részben neki köszönhetem, állandó provokálásának, hogy nem tudtam semlegesen kezelni az állapotot. Úgy tettem, mint ahogyan sokan mások tettek volna. Felháborodtam, bosszankodtam, idegeltem magam. Sokan mondták, írták: szard le! Igazuk volt! És nem alacsonyítom le magam, és nem süllyedek le az ő meglehetősen alacsony szintjére. Nem gondolkodtam bosszún! Magamtól is rájöttem, néha jó kibeszélni a problémákat, mert azok akik kívülről látják mások gondjait objektívebbek, így könnyeben találnak helyes megoldásokat. Most én is így jártam, és köszönhetem rengeteg barátomnak, akik tartották bennem a lelket, segítettek feldolgozni azt, amit csak segítségükkel sikerült. Azt, hogy a gyógyulás útjára léptem. Most, hogy javult állapotom, így tudatom is, feltétlenül szükségesnek éreztem a mai kajaismertetés előtt újra megköszönni. Tehát kedveseim, már majdnem meggyógyítottatok! Ti, akik olvassátok mindennapos szösszeneteimet, reagáltok rájuk. Soha nem jutott eszembe, hogy abbahagyom valaha is, de most erősödött meg bennem a tudat, milyen jól tetem. Még ha nehezebben, lassabban is, de dolgoztam tovább. Közben rengeteg gondolat kavargott fejemben, többségében olyanok, amiket váratlan helyzetekre való felkészítésként találtam meg. De egyetlen egy sem volt köztük, ami arról szólt volna, hogy feladom.
Ezek után jöjjön az, ami a mindennapos tevékenységeim közé tartozik, a mai menü leírása.
Ma pedig korhely levest kaptunk. Alapesetben ezt is nagyon szeretem, de töredelmesen bevallom, a gyógyulásra kárhoztatott testemnek a tegnapi borsóleves jobban esett. Hosszú idő után tegnap igazán jól laktam, talán túl jól is. A mai leves sem fog kárba veszni, hanem eltűnik a süllyesztőben. A gyomrom egyébként nem hasonlít egyetlen fekete lyukra sem. egyik kedvenc témám a csillagászat, és szívesen követem a új információkat. Az általam pillanatnyilag legtöbbre tartott koponya, Stewen Hawking egy közelmúlt-béli előadáson foglalkozott a fekete lyukakban eltűnő idő fogalmával, ami jelenleg a tudományos világot legjobban foglalkoztató tények egyike. Úgy képzeljétek el, ha egy lexikont elégetünk, a hamuból nem lehet visszakeresni a benne tárolt információkat, akár Magyarország fővárosát. Ilyen dolgok foglalkoztatnak! Na meg a gasztronómia. Volt egy ismerősöm, akivel csak az autókról lehetett beszélgetni. Sofőr volt az istenadta. De most, hogy sokkal jobban vagyok, máris jelentősen elkanyarodtam a témától. Szóljatok rám! Miről is volt szó? Ja a korhelylevesről. Beszédesebb, ha megosztom a receptjét.
Lassan vége a grillszezonnak, de a tipikus grillételeket el lehet készíteni sütőben is. a tarját leginkább a faszénparázsról levéve szeretem, de ha lúd nincs, jó a tepsiben sült is. Na nem a szamár, hanem a tarja. A tarja, ami a sertés egyik legfinomabb része, szinte pácolásra termett. Sűrűn át van szőve zsírerekkel ami számomra az egekig növeli a hús élvezeti értékét. Marhából még nem kóstoltam ezt a testrészt, de ha egyszer valaki vendégül látna egy zóna kobe marha szeletre, nagyon lekötelezne. Igen mélyen kéne nyúlnia a pénztárcába! Egy falat is több ezer lenne. Ezért jó nekem a sertéstarja, amiről van receptem is. A recept csak hasonló ahhoz, ami érkezett, de bátran merem ajánlani.
Elérkeztünk a mai uccsó ételajánlathoz, ami viszont teljesen biztos, az én tányéromon fog landolni. Honnan tudom ennyire biztosan? Áron nem szereti a halat, én meg nagyon. Sajnos, nem eszek annyit, amennyit igazán kellene. Azok a nemzetek, (általában a saját tengerparttal rendelkezők) ahol több halat esznek, kevesebb az infarktus kockázata. Ezért is, na meg összehasonlíthatatlan íze, állaga miatt is imádom. Még ezt, az olcsóbb fagyasztott harcsafilét is, ami valószínű pangasius nevet kapott a keresztvízzel. Egy baja van! Mikor kiolvasztod, 20% megy a lecsóba! Annyi vizet tartalmaz, de ha kiolvad, bármire használhatod. roston, rántva, raguhoz, mindenhogy finom. Még van egykilós csomag a mélyhűtőben, lassan meg kéne sütni. Addig is itt a mai adag, ami nem is annyira szerény, és jól fogok lakni vele. Ez a lényeg! Meg, hogy ragadjon a bélyeg. Mielőtt végleg elmegyek, kapsz egy receptet! Ezt mindig nézheted, szét is tépheted. Ha tudod!
Amikor az ember állapotában érezhető javulás áll be, felvidul. Annyira elöntött a boldogsághormon, hogy túlcsordult, és örömömben eldobtam a botomat. Azt, amivel egy hónapja járkáltam. Biztos nem figyeltem elégé, mert levertem valamit. Sebaj! Már tegnap reggel is éreztem, hogy valami más mint eddig, de délelőtt tovább javultam. A helyzet annyira eltöltött örömmel, hogy kivételesen erről is írok. Más dolgok is közrejátszottak javulásomban, köztük látom az emberek szeretetét. Olyanok osztottak meg engem méltató tartalmakat, akikre nem is számítottam. Csak úgy, önzetlenül, mert szerintük megérdemlem. Tudom, ez személyesen nem nekem szól, hanem az általam végzett munkának. Nagyon jól esik, hogy sokan figyelemmel kísérik tevékenységemet, nem csak az állandó ellenségeskedést látom. Van, akivel ezek után sem leszünk jó barátok, mert továbbra is csak az ártó szándékot látom benne. De megtanultam kezelni, és fel tudom dolgozni. Egyedüli problémám az, hogy úgy veszem észre, nem csak nekem, hanem egész közösségnek tart be a hölgy. Ezzel azt is elárultam, hogy hölgyről van szó. Nekem szokatlan, mert több közösségnek tagja vagyok, és mindenhol hasznos akarok lenni. Nem várom el, hogy kizárólag rólam szóljanak a hírek, én szerepeljek minden lehetséges helyen, és kizárólag én egyedül, senki más. Na ez a különbség köztem, és néhány kivételesen egoista ember közt. Az illető hölgynek abban is jelentős szerepe volt, hogy ide juttatott. Igen jól írtam! Részben neki köszönhetem, állandó provokálásának, hogy nem tudtam semlegesen kezelni az állapotot. Úgy tettem, mint ahogyan sokan mások tettek volna. Felháborodtam, bosszankodtam, idegeltem magam. Sokan mondták, írták: szard le! Igazuk volt! És nem alacsonyítom le magam, és nem süllyedek le az ő meglehetősen alacsony szintjére. Nem gondolkodtam bosszún! Magamtól is rájöttem, néha jó kibeszélni a problémákat, mert azok akik kívülről látják mások gondjait objektívebbek, így könnyeben találnak helyes megoldásokat. Most én is így jártam, és köszönhetem rengeteg barátomnak, akik tartották bennem a lelket, segítettek feldolgozni azt, amit csak segítségükkel sikerült. Azt, hogy a gyógyulás útjára léptem. Most, hogy javult állapotom, így tudatom is, feltétlenül szükségesnek éreztem a mai kajaismertetés előtt újra megköszönni. Tehát kedveseim, már majdnem meggyógyítottatok! Ti, akik olvassátok mindennapos szösszeneteimet, reagáltok rájuk. Soha nem jutott eszembe, hogy abbahagyom valaha is, de most erősödött meg bennem a tudat, milyen jól tetem. Még ha nehezebben, lassabban is, de dolgoztam tovább. Közben rengeteg gondolat kavargott fejemben, többségében olyanok, amiket váratlan helyzetekre való felkészítésként találtam meg. De egyetlen egy sem volt köztük, ami arról szólt volna, hogy feladom.
Ezek után jöjjön az, ami a mindennapos tevékenységeim közé tartozik, a mai menü leírása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése