Nem vagyok teológus, sőt még vallásosnak sem igazán nevezhetném magamat. Az élet kialakulásáról természetesen megvan a magam véleménye. Mindenki másét is tiszteletben tartom, senkit nem akarok meggyőzni a magam igazáról. Talán ez a legnagyobb különbség köztem, és a sokszor becsengető erőszakos agitátorok közt, akik téríteni akarnak. Mikor először találkoztam velük, valamikor a 90-es években, nagyon felkészültnek tűntek, mert abban a szűk témakörben, amire szükségük volt feladatuk ellátására topon voltak. Ellenben nem kellett hozzá sok idő, hogy kiderüljön. Bizony heti több alkalommal, kötelező szemináriumra járnak, és ott tágítják a fejüket. Amikor olyan problémás kérdést szegeztem nekik, amivel hirtelen nem boldogultak, néhány nap múlva visszajöttek a válasszal. Előtte megvitatták, felkészültek a témából, de így sem volt tökéletes az ismeretanyaguk, összezavarhatók maradtak. Azért írtam többesszámot, mert mindig párban jártak, jegyzetfüzettel. Ne mondjátok, hogy soha nem, találkoztatok még velük! A Bibliai témákban (mint történelemben) egészen jártas vagyok, és már akkor is sok ismerettel rendelkeztem, mert érdekelt. Tudtam érvelni, cáfolni, megmagyarázni dolgokat. egyszóval sokkal felkészültebb voltam náluk! A Biblia, mint ősrégi mese, mindig is foglalkoztatott! Sajnálatos, hogy sokan saját pillanatnyi érdekeik szerint tettek hozzá, vettek el belőle, nagyon fontos részeket kihagytak belőle, amik az összefüggések teljes magyarázatához elengedhetetlen szükségesek lennének. A Biblia az évszázadok során jelentősen átalakult. Más vallásos tartalmú könyvek is. Jómagam toleránsan viselkedek mindazokkal, aki őszintén hisznek valamiben, és nem próbálnak meggyőzni arról, hogy az az egyedüli igazság, amit ők gondolnak. Én voltam az első, akinek a rendszerváltás idején eszébe jutott, mi lenne, ha egy asztalhoz ültetnénk hazánk különböző vallású filmeseit, megnéznék egymás mozijait, majd őszintén elbeszélgetnének róluk. Én szerveztem az első ilyen témájú szemlét. Nem hagytam ki belőle semmit, és senkit. A Magyar Televízió vallási műsorok főszerkesztőségét is meghívtam természetesen, készítettek is velem egy riportot mint szervezővel, de a leadott műsorban már számon kérték, hogy a szerintük egyedüli jelentős (Katolikus) egyház nem volt vezetője a találkozónak. Vezetője! Értitek? Na ezt szerettem volna elkerülni! Következő évben már rátelepedtek, és úgy adták el, mint saját ötletüket. Jó pénzért! Én saját pénzemből szerveztem, koldultam, ha kellett, és sikeres volt. Nekik több millából nem jött össze! Azért szívesen emlékeztetném őket a tízparancsolat ide illő megállapításaira! Eszembe jutott a megmaradt régi VHS kazetták rendezése közben!
De nem ezért vagyok itt! A kaja itt a lényeg! Ma sem maradunk éhen, mert főznek ránk. Azért még egy kitérő! Olvastam egy cikkel, amit tán pedagógus írt. Hagyott maga után kívánnivalókat a cikk. Annyira fantáziátlan volt, hogy elkeseredtem. Mégis írnom kéne? Az a baj, hogy a kajáról tudok írni jól, élvezhetően.
Most például a zöldbablevesről kellene írnom, ami olyan köztes státusban van nálam. Megeszem, jól lakok vele, de nem veszek meg érte. Volt egy időszak, amikor valószínűleg valami baj volt a beszállítóval, hiszen télen-nyáron fagyasztott babot használnak a leveshez. Tökéletes lenne, ha időnként nem lenne szálkás. Volt, amikor köpködnöm kellet minden kanál után! Szerencsére egy idő óta ilyen probléma sincs. a levest hasonló módon készítik, mint azt leírtam.
A Budapest módra készült bordáról illene valami szépet, s jót írnom. A hivatalos meghatározás szerint: pörköltlével összefogott - libamájas, gombás, füstölt szalonnás, zöldborsós – raguval készült étel. Hát kérem! A konyhán biztosan nem került a kajába libamáj, de ezt nem is vetem a szemükre. A lényeg az, hogy így az étel harmonikus egységet alkot a tányéron, és nekünk fogyasztóknak ennél több nem kell. Receptet is írtam az elkészítésről.
A másik választható főételről is essen néhány szó! Rakott karfiol, amit eredendően nagyon szeretek, bár a legnehezebben fényképezhető ételek közé tartozik. Még nem is kísérletezek vele, mert tudom, úgyis szétesne a cucc tálalás közben. A rakott ételek azért többnyire ilyenek. Számtalanszor próbáltam már, és én is így járok saját főztjeink nagy részével is. Tehát nincs harag. A konyháról kapott ételek esetében azért elvileg szebbnek kellene lenni a végeredménynek. Óriási tepsiből könnyebb szép adagokat kimetszeni, mint az itthoni tepsiből, vagy sütőtálból. De ha az étel maga finom, mindez megbocsájtható. És mivel több zöldségféle ugyanúgy készítendő, egy receptben írtam le a módját.
De nem ezért vagyok itt! A kaja itt a lényeg! Ma sem maradunk éhen, mert főznek ránk. Azért még egy kitérő! Olvastam egy cikkel, amit tán pedagógus írt. Hagyott maga után kívánnivalókat a cikk. Annyira fantáziátlan volt, hogy elkeseredtem. Mégis írnom kéne? Az a baj, hogy a kajáról tudok írni jól, élvezhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése