2015. augusztus 23., vasárnap

2015.08.24. Tojásleves, gyulai szárnyas apró pecsenye, karalábé főzelék.

Holidays over.  Batteries recharged.  Back to work time.  Nem vagyok nagy angolos, de ez annyit tesz angélusul, hogy vége a szabadságnak, akkumulátor feltöltve, vissza a melóba. Vén koromra még angolul is megtanulok! Állítólag egész jó a nyelvérzékem. Nem úgy! Hülyék vagytok, ha félreértitek! 
Valami biztosan el volt puskázva még az általánosban, mert most is álmomból frissen kelve fújom, hogy mi van a Vörös téren, de egy pohár vizet nem tudnék kérni oroszul. Gimiben is magolni kellett Senecát, de a Latin az nem beszélt nyelv, semmire nem mentem vele. Intelligenciámnak ugyan sokat használt, de ma nem emlékszek másra, csak néhány ismert közmondásra. (a legfontosabb: in vino veritas) 
Mikor leszereltem, Lengyelben nyaraltam barátaimmal két hétig, és én lettem a tolmács napok alatt. Valahogy jól boldogultam. Főleg akkor loptam be mások szívébe magam, mikor elmondtam oroszul, hogy kicsit tudok oroszul, de nem szeretek oroszul beszélni.
Nejem tanult olaszul, de kint én beszéltem a pincérrel, a benzinkutassal, természetesen olaszul. A Német az üzletemben ragadt rám, mert kereskednem kellett. Az alap szókészlettel mindent el tudtam magyarázni.
Az angol más volt. Kezdettől szimpi volt, de soha nem tanultam. Ragadt rám. Diszkós voltam, hallgattam a zenét, néztem a TV-t, amikor pedig jött az internet, azt már nem is lehet működtetni a nyelv nélkül. Magam is meglepődtem, hogy komplett üzenetváltásra voltam képes Skype-on egész éjszakán át angolul. Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz -  tartja a régi mondás, és valóban így van. Nem tudom másoknál ez hogy van, de nálunk, ha kisebbik fiam lejön reggelizni, angol mozit néz a telefonján. Így van rendjén. Zenekaruk csak angol szövegű számokat játszik, melyek túlnyomó része saját szerzemény. Neki már nem lesz gondja, ha arra kerül a sor. Fel kell készülni sajnos a legrosszabbra is, amit nem nagyon szeretnék, arra, hogy itt hagy bennünket. A boldogulásért mindent meg kell tenni, és ha ez az egyedüli megoldás? 
Még fiatal házasok voltunk, mikor Düsseldorfban a kempingben mellénk szegődött egy úr, aki mindent tudott rólunk. Meglepő dolgokat is. Még Gergő fiam születése előtt álltunk, de valamiért nem akarózott ott maradni. Pedig hihető ígéreteket kaptunk mindketten Párommal. De hazajöttünk! Most belegondolva, lehet, hogy rosszul tettük!  Ez megint csak egy emlék a múltból, ami nem is tudom miért kívánkozott ide? Talán a fokozódó nemzetközi helyzet? Meg az ürgebőrbe bújt békaemberek! Hosszú évekig eszembe sem jutott, hogy megbánjam! Most talán egy hangyányit! Megint elárultam egy titkot magamról. Erre a kis időre már nincs szándékom nyakamba venni a világot, de kedvtelésből rászoktam az angol nyelvű hírcsatornákra. Azok legalább az igazat mondják. Csakis a színtiszta igazat!


Ezért foglalkozok inkább minden reggelente a kajákkal, mert erről nem lehet hazudni. Ha finom a kaja, akkor mindenki megnyalja utána az ujjait, ha szar, akkor meg minek dicsérném. Még hülyének néznének! Na ja! Más is megkóstolja, és ha neki nem ízlik, tudja, hogy hazudtam. Kapiskáljátok? Hiába állítom, akár számtalan óriásplakátokon, hogy jó a kaja, ha az ehetetlen. Ezért a kajákról, még soha nem kamuztam. Ma sem.
A tojásleves pl. tipikus hétfői leves, soha eddig nem szerepelt még más napokon. Szoktam hozzá csinálni pirított kenyérkockákat, vagy egy-két szelet pirítóst, de ma ezzel nem töltöm az időmet. A legegyszerűbb rántott levesek egyike, és egy barátom a messzi Kaliforniában elárulta, hogy férje nagyon szereti a rántott levest. Kár, hogy mire odaérne...  
Nagyon szeretem Zsuzsit! Igazi Patrióta! Tudom, sok hazai emléke van, és ezek is élete szebbik részét képezik. Csak egy dolog van, amiben nem értünk egyet. Szerinte minden Magyar étel, alapból piros, a paprika miatt. Pssszt! Lehet, hogy olvassa. Azért a leves receptjét mégis megosztom. 

Mivel még mindig nem megy olyan gyorsan az írás, előre kell kicsit dolgoznom. Elhatároztam, a betegség  nem rémít meg, önként vállalt feladatomnak eleget teszek így is. Ezért merek előre írni az érkező ételekről, főként tapasztalatomnak köszönhetően. Amikor megláttam az étlapon  a gyulai szárnyas apró pecsenyét, arra bátorkodtam előre következtetni, hogy a gyulai ugyebár a kolbászt, a szárnyas pedig minden bizonnyal pulykát jelent. Így tehát az étel neve gyulai pulyka apró pecsenyét takar. Kiderült jól okoskodtam előre. A kóstolás igazolta sejtésemet. És mivel nem írtam még róla receptet, gyorsan pótoltam, és körmöltem egyet a hosszú hétvégén. Nem volt nehéz, csak fel kellett idéznem emlékeimet, meg a régebbi képet beilleszteni a recept mellé. Ezért jó, ha az ember néha olvas étlapot. Kulturálódik! 

A karalábé főzelékről nem írhatok szépeket, sem jókat. Nem szeretem. Igazából sosem szerettem. Még akkor sem, ha hétvégén tényleg feltöltődtem, valószínű  a sok szabadidő miatt. Meg volt munka is bőven! Az a fajta, amit igazán szeretek. Sok új fazonú kaját is csináltunk konyhánkban, melyekről már írtam is. Ez jelenti számomra az igazi agytornát. azért ha már karalábéfőzeléket kaptunk, illik legalább egy receptet is megosztanom róla. 

Van egy elem a mai menünek, amit most sem fogok megkóstolni. Elfogy azért. Piskótatekercs, ha valakit érdekelne. Nem tudom miért, de más imádja a desszerteket, én nem. a különféle receptoldalakon, de saját blogomon is a legnépszerűbb írás süti. Mintha mást nem is ennénk, mert mindenkit csak ez érdekel. Pedig egy finom étel nem csak süti lehet! Csak én látnám így?
Na elkezdődött ez a hét is, a nyár utolsó hete. Töltsétek jól!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése