2015. augusztus 19., szerda

2015.08.19. Pulykanyak leves, töltött paprika, toroskáposzta.

Holnap aug. 20. Mielőtt megszülettem Szt. Istvánt ünnepelték ezen a napon, de én már abba a korba születtem bele amikor az új kenyérről szólt ez az ünnep. Mindig azt ünnepeljük, amit a magasabb politika elvár a néptől. Ők mondják meg odafenn, hogy mit is kell ünnepelnünk. Magam már nem emlékszem, de szüleimnek Rákosi Elvtárs név, és születésnapját is kellett ünnepelni. Biztos őszinte örömmel tették. Azok az idők szerencsére elmúltak. Remélem! 
Szent István, aki Vajk néven látott napvilágot, az első Árpád-házi király volt. A keresztény magyar állam alapítója, aki az országban fellelhető törzsekből igazi országot kovácsolt. Mindenképpen tiszteletet érdemel érte. Tény, hogy István idejében nem volt nyugodt a környék, mert sűrűn kellett erőszakosan is rendreutasítani az ellene szövetkezőket, és azokból pedig volt bőven. Óriási politikai érzékkel viszont rendet tett az országban, törvényeket alkotott, és ma is ezeken az alapokon nyugszik az állam. Ma valahogy kicsit elsikkadni látom az ünnepet, de nem csak ezt, hanem a többit is, amelyek kapcsolódnak múltunkhoz. Jönnek mások, amit majd elmagyarázzák, miért is kell pont őket, ezeket ünnepelni.
Nem tudom számomra lesz -e valamilyen ünnepi program, de igyekszek majd hasznosan tölteni a pár napos hosszabb hétvégét. Jövő hétig nem is jelentkezek. Tehát a hét utolsó ismertetésével jövök, ami mint eddig is a kajákról szól.


Jól kitalálták a menüt mára is. Pulykanyak leves jött, aminek Kimi kutyám legalább annyira örül, mint én. Megérzi a sok finom csont illatát, és előre tudja, ha le vannak szopogatva a húsok, el fogja kapni kedvenc kajáját. A törpe is megszerette már a csontot, de neki csak nagy velős csontot merünk adni. Kis termetű kutyus, csak árthatnának neki az apróbb csontikák. De a velős csont végeit ügyesen letakarította máskor. A pulykanyak egyébként igen felkapott lett az utóbbi időben. Mint a csirke far-hát. Erre van az embereknek pénzük. Érdekes, erről nem dicsekszenek az óriásplakátokon. De vissza a kajához, nem politikai nagygyűlés van. Jöjjön inkább a recept, a pulykanyak levesről, mert minden ételhez szoktam egy írást is csatolni. 

Töltött paprikával leptek meg bennünket így ünnep előtt, amiből persze a család étvágyához képest igen szerény mennyiség érkezett. Ha jó formában van kisebbik fiam, akár 4 darabot is képes elpusztítani. Nem is 3-4 db. paprikát töltünk meg egy alkalommal. Minimum húsz darabot, de inkább többet. Ez az a kaja, ami a melegítéssel mindig finomabb lesz, így nem árt neki az időnkénti pihentetés. Minden nyáron többször készül nálunk, legutóbb a kertben csinálta Párom napernyő alatt, indukciós főzőlapon. Persze, hogy bikiniben. Nyáron mi másban? Képzeljétek el, nekem  hogy állna a bikini!? Mondjuk, ha már le lettem háziasszonyozva, venni kéne egyet. Lenne röhögés! De megint elszaladt a fantáziám, inkább hozok egy töltött paprika receptet. Egyet a legrégebbiek közül. 

A torosról is van mit írnom. Benke Laci bácsi, akit barátomnak tudhatok, többször kiemelte torosomat, több főzőversenyen, ahol megérdemelt jutalom is járt érte csapatomnak, és nekem. Az Öreg nagyon allergiás rá, ha felöntik tejföllel a torost, és valahogy ráéreztem erre. Egyedül én tálaltam tehát külön csuporban a tejfölt, és ez díjazva is lett. Több receptet írtam a torosról, de valamiért ez áll legközelebb a szívemhez. Valaki nyilván jobbító szándékkal korábban feltörte hajdani bográcsos oldalamat, és megfosztott emlékeimtől, közel 30 írástól. Újraírtam, de ez már nem az eredeti. Ebből viszont kiderül, miért szeretem a torost, és hogyan készítem.  

És süti jár az ünnep előtt! Egy finom túrós kockával fogom átvészelni a hosszú hétvégét, de ki fogom bírni. amúgy sem vagyok valami nagy sütirajongó.
Viszont mindenkinek kellemes ünnepet, jó szórakozást, vagy pihenést kívánok a hosszú hétvégére! A hétfői viszontlátásra!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése