Nem először, de tegnap ismét kapacitáltatok, hogy írjak más formában is. Miért nem írok például regényt? Egyszerű. Nem az én műfajom. Ezek a napi szösszenetek az éppen aktuális helyzetről szólnak, időnként arról is, ami velem történt. Időnként jól esik kibeszélni dolgokat, megosztani másokkal is örömeimet, gondjaimat. Meg azt, ami éppen jobban foglalkoztat az átlagos dolgoknál. Mások lehet, hogy elsiklanának mellette, de én érzékeny vagyok mások gondjaira is. Különösen akkor, ha hasonló formában velem is szórakoztak már.
Egy kedves ismerősöm pl. értetlenül áll látva, hogy valaki állandóan feljelenti a Facebookon, így blokkolja bejegyzéseit. Az más kérdés, hogy a FB kivizsgálja a problémás eseteket, de nem automatikusan, hanem csak akkor, ha figyelmezteted rá. Velem múlt év végén, majd idén februárban fordult elő sűrűn, hogy az általam megosztott tartalmat valaki sértőnek jelentette. Receptről volt szó, nem pornográf képről, vagy videóról. Kinek áll érdekében ilyen? Nem általánosítok, de akikkel kapcsolatban állok, és megosztották velem véleményüket úgy írták le, hogy ezek alapjában rosszindulatú, gonosz emberek, akik keresik, hogy miként lehet a másiknak ártani. Persze az ismétlődő esetek kapcsán volt személyre utaló gyanúm. Ha valaki kicsit is dörzsölt, szinte mindennek utána tud nézni a közösségi oldalon. Kerülő utakon például el tudsz jutni az adott személyhez még akkor is, ha az letiltott, és szerinte így nem látsz rá, mit is művel valójában. Kiderült, az illető egy baráti levelezésben arról panaszkodott, hogy a facebook nem azt tiltotta le akit feljelentett, hanem őt, mert állandóan feljelentget valakit. A fagyi visszanyalt? Vannak, akiknél ez rendszeresen előfordul, hogy ártani akar, de maga esik kútba. Hol csak adott posztokat tiltanak le szerintük sértő tartalom miatt, hol a személyt is kizárják rövidebb-hosszabb időre a FB használói közül. Volt egy időszak, amikor egy korosabb ismerősöm, aki miután maga kereste velem a kapcsolatot, nyilván csupa jó szándékkal, minden reggel szép, de védett képeket töltött fel, amin minden létező ismerőst (még azokat is, akikkel sohasem találkozott pl. engem) megjelölt. Volt, aki valószínű besokalt. Ez azt eredményezte, hogy 1 hét Facabookos garázdálkodás után 2, vagy több hét pauza jött. A pokol is jó szándékkal van kikövezve. Még kicsit sajnáltam is az illető hölgyet, mert Ő csak jót akart, a szeretetét akarta kifejezni.
Az viszont már merő rosszindulat volt, hogy valaki decemberben feltörte egyik blogoldalamat, és az ott olvasható összes bejegyzést letörölte. A receptek nem érdekelnének, mert azokat minden esetben máshova is feltöltöm, de írásaim az adott eseménnyel kapcsolatos személyes élményeimről is szóltak, a magam állítólag sajátos stílusában. Tehát, vannak akik arra vannak beállítva, hogy másoknak ártsanak. Szerintem, mindenki ismer hasonlót, esetleg többet is. Itt élnek körünkben, és csak arra várnak, mikor tehetnek a másikkal valami gonoszat. És ha sikerül, örömöt éreznek. Sajnálom őket! Egy másik ismerősöm rátapintott a lényegre. Az emberek félnek is egymástól, meg mindentől. Magukra húzzák az ajtót, inkább nem keresik egymás társaságát. Ez már családon belül is érezhető! Visszavonul mindenki saját odújába, teret adva az áskálódóknak, akik így elemükben érzik magukat. Már köszönni sem nagyon köszönünk egymásnak. És ilyenkor előtérbe kerülnek a rosszak. Emlékszem az erdélyi kicsi Magyar falura, ahol mindenki előre köszönt a másiknak, köztük nekem is. Magyarország a haragosok országa lett. Miért?
De regényt nem fogok írni róluk. Pedig lenne témám bőven. Nem én keresem a konfliktust de ezek kéretlenül köreinkben vannak, és ártanak ahol tudnak. Szerencsére azért többnyire jó emberekkel vagyunk körbevéve, de ezekből a gonoszokból egy is sok! Éjszaka a Spektrumon a pokolról volt hosszabb film. tudnék néhányat, akik biztosan oda fognak kerülni.
A napi kaják mellett erről is kell néha írni. Tudom, egy fecske nem csinál nyarat, de jó kibeszélni időnként. Hátha rajtam kívül másban is megmozgat valamit!
De sok a duma, jöjjön a kaja!
A múlt héten a dög melegben esett volna igazán jól a hűs meggyleves. Van aki melegen is szereti,de én nem közéjük tartozok. Azért van a hűtő. Már vége a meggyszezonnak, de biztosan sokan raktak nejlonzacskóban is a mélyhűtőbe, az ügyesebb háziasszonyoknál a kamrában sorakoznak üvegekben, a frissen készült befőttek. Meggy, és mások is. Mivel kapcsolatban vagyok közülük sokakkal látom milyen ügyesek. Van aki több száz üveggel rakott el. A konyhán erre nincs idő, kapacitás, sem hely a tároláshoz, ezért mint máskor most is a gyorsfagyasztott alapanyagot használták. A végeredmény a lényeg, ami ma is kitűnő. Hasonlóan készítették, mint azt most leírom.
Ma vadas sertésszelet az egyik választható főétel. Mivel mással, mint makarónival. Tény, hogy a tészta nagyon illik hozzá, mert a jó vadas bőséges mártást tartalmaz. Tulajdonképpen a vadas, magát a mártást jelenti. Mi itthon Párommal össze szoktuk kötni a vadast egy finom levessel is, mert a főtt hús, és a főtt zöldségek egyben egy leves alapanyagai is lehetnek. Azt pedig, hogy a mártást turmixolva, vagy csak összetörve szereti az ember, egyéni ízlés kérdése. Én törve. Valahogy így. Csak halkan jegyzem meg, hogy nem makarónival, hanem zsemlegombóccal szeretem a vadast, mert számomra az az igazi!
Igazi vasárnapi kaja a rántott csirkecomb, és akár mellé is készíthető egy leves, ha először megfőzzük a combokat. Ez viszonylag csendes kaja, mert a bécsi szelettel ellentétben a combot nem kell kloffolni panírozás előtt. N m verik fel kora reggel az embert édes álmából. Mindkét ételnek meg van a maga varázsa. Bevallom én mindig úgy találkoztam vele, hogy leves is készült belőle, de a konyhán nem így csinálják. Minek, hiszen kitűnő meggyleves kaptunk mellé. Ha valaki esetleg nem tudná, -bár erősen kétlem- hogyan kezdjen hozzá a rántott csirkecombhoz, ezt is leírtam. Azt az írást osztom meg, amit kezdő háziasszonyok számára írtam, egy komplett vasárnapi ebédről, aminek az alapanyaga a friss, kapirgálós csirke volt. Van tehát miből válogatni, igyekeztem úgy rendszerezni oldalaimat, hogy minden érdeklődőt ki tudjak elégíteni jó háziasszony módjára.
Aki esetleg még nem tudná, ebben a hónapban "a hónap háziasszonya" cím büszke tulajdonosa lettem. Nem röhej?
Egy kedves ismerősöm pl. értetlenül áll látva, hogy valaki állandóan feljelenti a Facebookon, így blokkolja bejegyzéseit. Az más kérdés, hogy a FB kivizsgálja a problémás eseteket, de nem automatikusan, hanem csak akkor, ha figyelmezteted rá. Velem múlt év végén, majd idén februárban fordult elő sűrűn, hogy az általam megosztott tartalmat valaki sértőnek jelentette. Receptről volt szó, nem pornográf képről, vagy videóról. Kinek áll érdekében ilyen? Nem általánosítok, de akikkel kapcsolatban állok, és megosztották velem véleményüket úgy írták le, hogy ezek alapjában rosszindulatú, gonosz emberek, akik keresik, hogy miként lehet a másiknak ártani. Persze az ismétlődő esetek kapcsán volt személyre utaló gyanúm. Ha valaki kicsit is dörzsölt, szinte mindennek utána tud nézni a közösségi oldalon. Kerülő utakon például el tudsz jutni az adott személyhez még akkor is, ha az letiltott, és szerinte így nem látsz rá, mit is művel valójában. Kiderült, az illető egy baráti levelezésben arról panaszkodott, hogy a facebook nem azt tiltotta le akit feljelentett, hanem őt, mert állandóan feljelentget valakit. A fagyi visszanyalt? Vannak, akiknél ez rendszeresen előfordul, hogy ártani akar, de maga esik kútba. Hol csak adott posztokat tiltanak le szerintük sértő tartalom miatt, hol a személyt is kizárják rövidebb-hosszabb időre a FB használói közül. Volt egy időszak, amikor egy korosabb ismerősöm, aki miután maga kereste velem a kapcsolatot, nyilván csupa jó szándékkal, minden reggel szép, de védett képeket töltött fel, amin minden létező ismerőst (még azokat is, akikkel sohasem találkozott pl. engem) megjelölt. Volt, aki valószínű besokalt. Ez azt eredményezte, hogy 1 hét Facabookos garázdálkodás után 2, vagy több hét pauza jött. A pokol is jó szándékkal van kikövezve. Még kicsit sajnáltam is az illető hölgyet, mert Ő csak jót akart, a szeretetét akarta kifejezni.
Az viszont már merő rosszindulat volt, hogy valaki decemberben feltörte egyik blogoldalamat, és az ott olvasható összes bejegyzést letörölte. A receptek nem érdekelnének, mert azokat minden esetben máshova is feltöltöm, de írásaim az adott eseménnyel kapcsolatos személyes élményeimről is szóltak, a magam állítólag sajátos stílusában. Tehát, vannak akik arra vannak beállítva, hogy másoknak ártsanak. Szerintem, mindenki ismer hasonlót, esetleg többet is. Itt élnek körünkben, és csak arra várnak, mikor tehetnek a másikkal valami gonoszat. És ha sikerül, örömöt éreznek. Sajnálom őket! Egy másik ismerősöm rátapintott a lényegre. Az emberek félnek is egymástól, meg mindentől. Magukra húzzák az ajtót, inkább nem keresik egymás társaságát. Ez már családon belül is érezhető! Visszavonul mindenki saját odújába, teret adva az áskálódóknak, akik így elemükben érzik magukat. Már köszönni sem nagyon köszönünk egymásnak. És ilyenkor előtérbe kerülnek a rosszak. Emlékszem az erdélyi kicsi Magyar falura, ahol mindenki előre köszönt a másiknak, köztük nekem is. Magyarország a haragosok országa lett. Miért?
De regényt nem fogok írni róluk. Pedig lenne témám bőven. Nem én keresem a konfliktust de ezek kéretlenül köreinkben vannak, és ártanak ahol tudnak. Szerencsére azért többnyire jó emberekkel vagyunk körbevéve, de ezekből a gonoszokból egy is sok! Éjszaka a Spektrumon a pokolról volt hosszabb film. tudnék néhányat, akik biztosan oda fognak kerülni.
A napi kaják mellett erről is kell néha írni. Tudom, egy fecske nem csinál nyarat, de jó kibeszélni időnként. Hátha rajtam kívül másban is megmozgat valamit!
De sok a duma, jöjjön a kaja!
Aki esetleg még nem tudná, ebben a hónapban "a hónap háziasszonya" cím büszke tulajdonosa lettem. Nem röhej?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése