Tegnap volt a balkezesek világnapja. Ezért vettem egy alig használt balkezes morfondírt kéz alól, és morfondíroztam egy kicsit. Nem tartom nyilván a hasonszőrű ünnepeket, de meglepett, hogy ezt is lehet ünnepelni? És mit kapok ajándékba? Egy szelet balkezes tortát? Vagy balkezes pezsgőt?
Szinte minden jobb kézre van kitalálva. Az írás is. Kivéve persze az Arab, vagy Héber írást. Balkezes volt, aki kitalálta? Mikor elsőben bal kézbe fogtam a ceruzát, és úgy próbáltam írni, rácsapott a tanítónéni a nádpálcával. Rögtön megkaptam: azonnal vedd át a szebbik kezedbe! Gyorsan el is felejtettem, hogy van csúnyábbik kezem is. Megtanultam tehát jobb kézzel, de baromi rondán írni. Ha rajzolni kellett ballal csináltam. Azzal szebben ment. A későbbi osztályfőnököm, aki rajztanár volt, már nem cirkuszolt. Nyertem is rögtön több rajzversenyt többféle technikával. Később, hogy nagyobb lettem, jobbkezes gitárt fogtam meg, és azon tanultam meg, majd a trombitám is ilyen volt, de a dobszerkót át kellett pakolni. Ha pisztollyal lőttem jobb, ha puskával, bal kézzel. Puskával igen jól! MNB országos II.hely. Annyi volt az egyéni csúcsom, mint amennyivel Hammerl nyerte Tokióban az Olimpiát. Az elég jó volt. 597 kör. Az országban nekem volt egyedül bal kezes versenyfegyverem, mert átmentem asztalosba, és csináltam egy balkezes puskatust. Nyugatabbra tőlünk már minden kisebb faluban lehetett kapni a helyi fegyverboltban. A szerszámokat mindkét kézzel jól kezeltem, a finomabb munkákhoz a balt használtam. A dekopírt odafele ballal, vissza jobbal toltam. Aztán jött az 5 évvel ezelőtti balhé. Jobb kezemet csuklóban megműtötték, és úgy is maradt. Mutatóujjam kicsit mozog, így gépelni még tudok. Mivel sokszor nem elég a XXX aláírás helyett, alapvető dolgokat ismét meg kellett tanulnom. Írni újra! Azért hiába teszik nekem jobb kéz felől a kést, nem tudom megfogni. Az evőpálcikát kipróbáltam ballal, jó, hogy senki nem videózta le. Azért megettem a kínait! Az uccsó szem rizst is. Szar lenne, ha a Távol-Keleten élnék!
Most ünnepeljek, vagy ünnepeltessem magam? Kihagyom. Én magamban picit mindennap ünnepelek. Van miért! A suta kezemet viszont egyik nap sem kímélem. Most kicsit pihentetem, de tornáztatni kell! Mindig újra bevetem magam. A kajáról szóló napi beszámoló is erre szolgál. Csak ne romolna már semmit a kacsóm! Két hete megijedtem, mert ha ezt sem tudnám használni, egyenlő lenne egy halálos ítélettel. Vagy kitalálnék valamit! Steven Hawking is mindig beújít valamit, és él. De hol állok én hozzá képest?
Nézzük tehát mit eszünk ma! Ha minden igaz, betyárlevest. Magával a levessel biztosan jó laknék, mert minden pénteken gazdag leves érkezik. Olyan gazdag, hogy még Zimány Linda is hozzámenne. A hölgyet nem, de a levest csípem. Más is, mert egy Facebookos ismerősöm engedélyt kért rá, hogy blogoldalamon megjelent receptem alapján elkészítsék a levest baráti körben, egy főzőversenyen. Állítólag nyertek is vele, de ennek az igazságtartalmának nem jártam utána. Ha más nem, legalább jól laktak. Jó kedélyű társaságnak tűnt, a leves mellett más lé is fogyott biztosan. Egészségükre! Ezt a receptet használták.
A carbopnara spagettit, ami a rossz nyelvek szerint az Olasz szénégetők kedvence, én is többször csináltam, de mindig csak húsvét környékén maradék sonkából. Annyira nem kívánom, hogy csak úgy nekiálljak szórakozásból carbonarát csinálni. Minek, amikor időnként készítenek a konyhán is? Közben eszembe jutott, de nem most, hanem már régebben. A carbonara spagettit meg lehet csinálni, akár darált párizsiból is. A fűszerek úgyis elnyomják az ízt. Remélem, ez nem jutott másnak az eszébe valamelyik étteremben! Úttörő becs szavamra, én mindig sonkából csináltam! Még a receptet is leírtam hozzá.
A mákos guba viszont nem szerepel sűrűn a konyhánkban. Mondhatnám, szinte soha. Minek, mikor időnként felkerül az étlapra is, és abban a szerény mennyiségben amennyire éppen kívánós vagyok, jó minőségben meg is kapom. Ez bőven elég is, és néhány hónapra csillapítja, a rá hangolódott étvágyamat! Van aki őrjöng érte, van aki tőle. Én a köztes őrültek közt vagyok, amolyan semleges. Receptet azért írtam róla, hátha valakinek erre támadna gusztusa. Most vettem észre milyen szorgalmas voltam, és oldalamon két mákos guba receptet is írtam. Az egyiket gyorsan töröltem, nehogy valakit megzavarjon a két recept.
Van még gyümölcs is, mert péntek van, és ez ilyenkor jár. Nem a szám! Mi lenne más mint dinnye. Lőrinc környékén még jól is esik.
És mivel péntek van, ebből egyenesen következik, hogy hétvége jön. Állítólag vége lesz az elviselhetetlen melegnek is. Majd látjuk.
Az elmúlt héttel azért úgy mentálisan meg vagyok elégedve. Állapotom nem javult, sőt tán hangyányit visszaléptem, de megmondták az okosok ez ezzel is járhat. Azért kitartok, ha megengeditek. Miért is ne?
Szinte minden jobb kézre van kitalálva. Az írás is. Kivéve persze az Arab, vagy Héber írást. Balkezes volt, aki kitalálta? Mikor elsőben bal kézbe fogtam a ceruzát, és úgy próbáltam írni, rácsapott a tanítónéni a nádpálcával. Rögtön megkaptam: azonnal vedd át a szebbik kezedbe! Gyorsan el is felejtettem, hogy van csúnyábbik kezem is. Megtanultam tehát jobb kézzel, de baromi rondán írni. Ha rajzolni kellett ballal csináltam. Azzal szebben ment. A későbbi osztályfőnököm, aki rajztanár volt, már nem cirkuszolt. Nyertem is rögtön több rajzversenyt többféle technikával. Később, hogy nagyobb lettem, jobbkezes gitárt fogtam meg, és azon tanultam meg, majd a trombitám is ilyen volt, de a dobszerkót át kellett pakolni. Ha pisztollyal lőttem jobb, ha puskával, bal kézzel. Puskával igen jól! MNB országos II.hely. Annyi volt az egyéni csúcsom, mint amennyivel Hammerl nyerte Tokióban az Olimpiát. Az elég jó volt. 597 kör. Az országban nekem volt egyedül bal kezes versenyfegyverem, mert átmentem asztalosba, és csináltam egy balkezes puskatust. Nyugatabbra tőlünk már minden kisebb faluban lehetett kapni a helyi fegyverboltban. A szerszámokat mindkét kézzel jól kezeltem, a finomabb munkákhoz a balt használtam. A dekopírt odafele ballal, vissza jobbal toltam. Aztán jött az 5 évvel ezelőtti balhé. Jobb kezemet csuklóban megműtötték, és úgy is maradt. Mutatóujjam kicsit mozog, így gépelni még tudok. Mivel sokszor nem elég a XXX aláírás helyett, alapvető dolgokat ismét meg kellett tanulnom. Írni újra! Azért hiába teszik nekem jobb kéz felől a kést, nem tudom megfogni. Az evőpálcikát kipróbáltam ballal, jó, hogy senki nem videózta le. Azért megettem a kínait! Az uccsó szem rizst is. Szar lenne, ha a Távol-Keleten élnék!
Most ünnepeljek, vagy ünnepeltessem magam? Kihagyom. Én magamban picit mindennap ünnepelek. Van miért! A suta kezemet viszont egyik nap sem kímélem. Most kicsit pihentetem, de tornáztatni kell! Mindig újra bevetem magam. A kajáról szóló napi beszámoló is erre szolgál. Csak ne romolna már semmit a kacsóm! Két hete megijedtem, mert ha ezt sem tudnám használni, egyenlő lenne egy halálos ítélettel. Vagy kitalálnék valamit! Steven Hawking is mindig beújít valamit, és él. De hol állok én hozzá képest?
Van még gyümölcs is, mert péntek van, és ez ilyenkor jár. Nem a szám! Mi lenne más mint dinnye. Lőrinc környékén még jól is esik.
És mivel péntek van, ebből egyenesen következik, hogy hétvége jön. Állítólag vége lesz az elviselhetetlen melegnek is. Majd látjuk.
Az elmúlt héttel azért úgy mentálisan meg vagyok elégedve. Állapotom nem javult, sőt tán hangyányit visszaléptem, de megmondták az okosok ez ezzel is járhat. Azért kitartok, ha megengeditek. Miért is ne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése