Történnek furcsaságok a Földgolyón! Különösen a Közép-Európa szívébe lévő 93000 négyzetkilométeren. Tegnap meginvitáltam csoportomba két új tagot. Remélem szívesen jöttek közénk! Azért jöttek, mert csalódtak abban az adminisztrátorban, aki felügyeli egy általam látogatott csoport működését. Nem csak felügyeli, de szabályokat ír, és teszi közzé azokat, mindenkire kötelezően, pedig nem ő az igazi tulaj. Ezzel magára haragít minden normális embert, köztük engem is. Szóvá is tettem, ráadásul olyan helyről igazolták vissza álláspontomat, ahonnan végképp nem várta. A tulajtól, aki engem igazolt. Nem meglepő módon szabályosnak minősítette azt, ami az adminisztrátor szerint szabálytalan, és törlendő. És az én esetem nem az első, és egyetlen! Csak az a meglepő, hogy egy kizárólag receptekkel foglalkozó csoportban olyan ember osztja az észt, aki maga soha nem osztotta meg egyetlen receptjét sem, és nem is írt még ilyet. De miért is lepne ez meg? Máshol nem az a góré, akinek lövése sincs az adott témához?
Egy másik receptekkel foglalkozó csoportban olyan szórakoztat el minden nap, aki minden áron első akar lenni. Egoista a drága! Abban, hogy az ő receptjei legyenek a leglátogatottabbak, mindent meg is tesz. Na nem úgy, mint minden normális ember tenné! Nem népszerűek saját írásai, hanem egy nap akár több százszor is megnézi azokat. Az oldal számolja a megtekintéseket, így úgy tűnhet, mintha nagyon sokan lennének kíváncsiak rá. Pedig nem ám! Honnan tudom? Egyszerű matek! Ha egy nap mindössze hatan kíváncsiak egy írására, akkor enyhén szólva gyanús, hogy másnap reggel, néhány perc alatt több százan nézik meg ugyanazt. Ő SK. Azután pedig, hogy élre tornázta receptjét kussban van. Mindaddig, míg nincs veszélyben receptjének első helye. Akkor ismét nyomkod néhányat. És ezt csinálja egész nap. Ül a gép előtt, és kezeli ínhüvely-gyulladását. A sok nyomkodás ártalmas ám! De már senki nem foglalkozik őnagyságával. Élje világát, ehhez szokott hozzá. Uralkodásra termett ő is, és a másik hasonszőrű teremtés. Ez utóbbi hölgyemény büszkén dicsekedett vele, hogy bizony ő több politikai csoportban megbecsült admin. Na ettől beteg kérem a Magyar politika! Ahol ilyen emberek a hangadók, ahol mindenki mást igyekeznek ezek saját irányításuk mellett földbe döngölni, nagy baj van! Ezért foglalkozok keveset ezekkel a senkikkel, mégis meg kell tennem. Sokszor találkozom más társaimmal együtt azokkal a mocskolódó hozzászólásokkal is, amik enyhén szólva is sértőek, ártóak. Egy étel képére, receptjére úgy reagálni, hogy az illető szerint ez hányadék, sértő, szerintem illetlenség! Ráadásul ez a hozzászóló a saját adatlapja szerint háziorvosi rendelőben dolgozik. Nem tudom hogyan bánik a betegekkel? Azokkal, akik nem tudják megvédeni megukat, tehát kiszolgáltatottak a becsület mintaképének? Vagy csak a neten van ekkora arca? Elvállaltam, hogy koordinálom a rám bízott csoportok működését, és legjobb tudásom szerint meg is teszem hasonló gondolkodású társaimmal együtt. Tehát admin vagyok több csoportban. Kiválasztott. Nem én kértem, mások bízták rám a csoportokat. Azzal, ha kis hatalmat adnak valaki kezébe lehet élni mások hasznára, vagy visszaélni vele mások kárára.
Olvashatjátok, hogy jobban vagyok, hiszen egész regényt írtam. Azért ezek tanulságos dolgok nem? Máshol is előfordulnak ilyen emberek? Róluk most nem írok véleményt, pedig tudnám minősíteni őket!
Ezért foglalkozzunk inkább a kajával!
Nem tudom mit szólna a szakács, ha úgy minősíteném valamelyik ételt, hogy szerintem ez hányadék? Én még soha nem mondtam ilyet, de nem is tenném. Az erőlevesre sem mondanám ezt, pedig igazán szépen nem lehet tálalni. De ebben az esetben nem is a tálalás igazán a lényeg. Még én sem tudom mindig ízlésesen lefotózni, bár mindent megteszek ennek érdekében. Most nem tudok kirohanni a kertbe egy levél friss petrezselyemért, ami jól mutatna a leves tetején, de alakul a helyzet. Remélem, hamarosan már ez a séta sem okoz majd gondot! Jövő héttől minden érkező ételhez újonnan készített fotót tudok mellékelni. Alig várom! Megfogadtam, így lesz! Addig is régebbi képemet mellékelem a finom erőleveshez, amire igazán szükségem is van egészségem érdekében. És hogy én sem lehetek hibátlan bizonyítja, hogy még nem írtam erőleves receptet, de hamarosan pótolom.
A meggyszósz jól eshet ebben a baromi hőségben, főleg ha hideg. Erre még várni kell, mert melegen érkezett. Nem volt utalás arra, hogy melegen ajánlanák, sem arra, hogy akár a szakács, akár én meleg lennék, esetleg az időjárásról lehet szó. Az előbb meglepve vettem észre, hogy még a tyúkok is tükörtojást tojnak, így nem érhet meglepetés. A Facebook is meghalt. Feldobta a talpát. Úgy látszik rajtam kívül más sem bírja a meleget. Most még viszonylag korán van, elviselhető az idő, és olyanokat látok posztolni, akik máskor ilyenkor még az igazak álmát alusszák. Normális esetben, de nem ebben a melegben. Én is fent vagyok, mit dumálok? Meggyszósz tehát going a hűtőbe! A recept meg ide coming.
És elérkeztünk a mai ételsor végére. De kár! Kimi már az ételhordót diszkréten körbeszaglászta, de a kisebbik kutyus is követte példáját. Dobbyka hosszú ideig nem kapott csontot, sőt még most is óvjuk az apróbbaktól, mert féltjük. Ennek ellenére olyan hihetetlen finom orra van, hogy ki tudja választani a neki tetsző illatokat. A nagy velős csont pedig a legkedvesebb csemegéje. Úgy szokott történni, hogy mindkettő eb külön étket kap, és elszórakoznak vele mindaddig, míg lehetséges. Ma Kimi fog jól járni, mert a csirkecsont csak neki jár. Az, ami a csonton van, az természetesen nekünk, de ebből még nem volt eddig vita. A kutya szerintem baromira nem érti, hogy a csirke legfinomabb részét, a csontot mi miért nem esszük meg? Beletörődik, mert szerinte így jár jobban. Azért hozok egy receptet is a csirkeszárnyról. Sok írásom közül azt választottam, amelyik saját háztartásomban az egyik legkedveltebb.
De még nincs vége a menünek! Olyan sokoldalú a kaják sora, hogy ebben a melegben, pihenőket kell beiktatni étkezés közben. Van még desszert is, amit én speciel most nem tudok hova tenni! Semmi nem marad meg, nejem elég édesszájú. Biztosan szívesen megeszi a nekem járó piskótatekercset. Azt majd máskor leírom mi a véleményem a sütik népszerűségéről, de az az én véleményem, és nem lesz túl hízelgő!
Azt hiszem írásom elolvasása után világosnak tűnik, hogy aki az én példámat követi, és ugyanazt a menüt fogyasztja mint én, nem éhezik. Egy kisebb pénzű nyugdíjas akár egész napra be tudja osztani a kaját, kevés kiegészítővel. Én pedig biztosan mindig Jól lakok vele!
Egy másik receptekkel foglalkozó csoportban olyan szórakoztat el minden nap, aki minden áron első akar lenni. Egoista a drága! Abban, hogy az ő receptjei legyenek a leglátogatottabbak, mindent meg is tesz. Na nem úgy, mint minden normális ember tenné! Nem népszerűek saját írásai, hanem egy nap akár több százszor is megnézi azokat. Az oldal számolja a megtekintéseket, így úgy tűnhet, mintha nagyon sokan lennének kíváncsiak rá. Pedig nem ám! Honnan tudom? Egyszerű matek! Ha egy nap mindössze hatan kíváncsiak egy írására, akkor enyhén szólva gyanús, hogy másnap reggel, néhány perc alatt több százan nézik meg ugyanazt. Ő SK. Azután pedig, hogy élre tornázta receptjét kussban van. Mindaddig, míg nincs veszélyben receptjének első helye. Akkor ismét nyomkod néhányat. És ezt csinálja egész nap. Ül a gép előtt, és kezeli ínhüvely-gyulladását. A sok nyomkodás ártalmas ám! De már senki nem foglalkozik őnagyságával. Élje világát, ehhez szokott hozzá. Uralkodásra termett ő is, és a másik hasonszőrű teremtés. Ez utóbbi hölgyemény büszkén dicsekedett vele, hogy bizony ő több politikai csoportban megbecsült admin. Na ettől beteg kérem a Magyar politika! Ahol ilyen emberek a hangadók, ahol mindenki mást igyekeznek ezek saját irányításuk mellett földbe döngölni, nagy baj van! Ezért foglalkozok keveset ezekkel a senkikkel, mégis meg kell tennem. Sokszor találkozom más társaimmal együtt azokkal a mocskolódó hozzászólásokkal is, amik enyhén szólva is sértőek, ártóak. Egy étel képére, receptjére úgy reagálni, hogy az illető szerint ez hányadék, sértő, szerintem illetlenség! Ráadásul ez a hozzászóló a saját adatlapja szerint háziorvosi rendelőben dolgozik. Nem tudom hogyan bánik a betegekkel? Azokkal, akik nem tudják megvédeni megukat, tehát kiszolgáltatottak a becsület mintaképének? Vagy csak a neten van ekkora arca? Elvállaltam, hogy koordinálom a rám bízott csoportok működését, és legjobb tudásom szerint meg is teszem hasonló gondolkodású társaimmal együtt. Tehát admin vagyok több csoportban. Kiválasztott. Nem én kértem, mások bízták rám a csoportokat. Azzal, ha kis hatalmat adnak valaki kezébe lehet élni mások hasznára, vagy visszaélni vele mások kárára.
Olvashatjátok, hogy jobban vagyok, hiszen egész regényt írtam. Azért ezek tanulságos dolgok nem? Máshol is előfordulnak ilyen emberek? Róluk most nem írok véleményt, pedig tudnám minősíteni őket!
Ezért foglalkozzunk inkább a kajával!
De még nincs vége a menünek! Olyan sokoldalú a kaják sora, hogy ebben a melegben, pihenőket kell beiktatni étkezés közben. Van még desszert is, amit én speciel most nem tudok hova tenni! Semmi nem marad meg, nejem elég édesszájú. Biztosan szívesen megeszi a nekem járó piskótatekercset. Azt majd máskor leírom mi a véleményem a sütik népszerűségéről, de az az én véleményem, és nem lesz túl hízelgő!
Azt hiszem írásom elolvasása után világosnak tűnik, hogy aki az én példámat követi, és ugyanazt a menüt fogyasztja mint én, nem éhezik. Egy kisebb pénzű nyugdíjas akár egész napra be tudja osztani a kaját, kevés kiegészítővel. Én pedig biztosan mindig Jól lakok vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése