2015. augusztus 10., hétfő

2015.08.11. Grízgaluska leves, almával borított borda, körömpörkölt.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.
Annyira elkapott a láz állapotom javulása miatt, hogy belevetettem magam a munka sűrűjébe. Apró jelek azért mutatkoztak, hogy kicsit fogjam vissza magam. A mindössze két hetes tunyaságra kényszerülés is azt eredményezte, hogy kiestem a formából. Főleg bal kezemen érzem, mert a gépelés néha már enyhén fájdalmas is. Ezért szűkítem munkáim körét, és rövidebbre veszem a napi beszámolómat is. Lehet örülni azoknak, akik eddig nem csípték a stílusomat! Sokan szeretik amiket írok, és főleg a kedvükért lekörmölöm azt, amire vállalkozok minden nap. És mivel olvasom mások írásait is, tudom nekik sem könnyű, és néhányan hasonló cipőben járnak mint én. Sokan a szörnyű hőség miatt. Nekik jobbulást kívánok!
És akkor együnk valamit!


A grízgaluskalevessel kezdődik a mai menü, amit ha jól van megcsinálva, nagyon szeretek. A puding próbája az evés, és már kiderült a mai leves megfelel szigorú elvárásaimnak. Volt amikor nem így volt! Igen kritikus is tudok leni, és meg is mondom véleményemet.  A jó grízgaluska titka semmi más, minthogy tökéletesen legyen megfőzve. Ha kemény az a baj, ha szét van főve, akkor meg az. Én a hagyományos módon készítettem saját grízgaluskámat, kanállal szaggatva, így az egészen más, mint amit ma kaptunk. De ezzel is jól fogok lakni! Hangsúlyozom, az én levesem nem nagyüzemi, hanem kisipari, ha úgy tetszik saját konyhám magányában készült, így jelentős különbség van a ma kapott, és a leírt étel közt. De ez most nem érdekes! 

És falatozzunk tovább! Teljesen szokatlan ízvilág, ami az almával borított borda ízét jellemzi. Időnként kellenek a különleges ízű ételek is, nem csak mindennap azok, amiket megszoktunk. Mi is Párommal Perzsa menüt készítettünk hétvégén, és biztosan nem ízlene mindenkinek. Áron fiam is megjegyezte, hogy szokatlan az íze, de megette mindet. Tudom, sokaknak nagyon nem jön be a húshoz a fahéj, de érdemes kipróbálni egyszer. Az almával borított bordáról is írtam természetesen receptet. 

Az ételek sorában a következő, a körömpörkölt, ami nem étterembe való kaja. Egyáltalán bármilyen nyilvános helyre. Családi, baráti társaságban, ahol nem törődnek az illemmel bátran felszolgálható. És mivel nem szokványos pasi vagyok, most is bátran el merek rugaszkodni a most kapott, egyébként igen finom körömpörkölttől. Két hete ettem vendégségben egy csoda finom birkapörköltet körömmel tuningolva. Együtt isteni volt a kettő. A terápiám része volt, hogy a receptjét is leírtam, így ma nem a konyháról kapott körömpörköltről szól a recept, hanem az általam megkóstolt körmös birkapörköltről.   Ma sem foglalkozunk tehát semmivel, bár még nem dőlt el melyikünk választja a körömpörit. Ha nekem jut, vállalom, hogy maszatosan álljak a végítélet elé!

Kicsit pihenek tehát, de nem kímélem magam tovább! az ésszerűség határáig dolgoztatom mindenemet, mert gyógyulni csak így lehet. Na meg mások együtt érző biztatásával, amit köszönök!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése