Augusztusban a Perseidák meteorraj szokás szerint keresztezi a Föld pályáját, így 10. től csillaghullás várható. A maximum 12.-én este lesz, így aki figyelmes, gyönyörű élményben lehet része. Miért írom le ezt? Mert még mindig imádom az égi jelenségeket, a csillagászatot. Lehet, hogy tavaly nem láttam elég hullócsillagot, és nem kívántam magamnak elég szerencsét, de alakulhatott volna jobban is életem. Ha a csillagokra nem is, magamra számíthatok. Valószínű az utóbbi időszakban többet foglalkoztam magammal, mint kellene, de ez az életem, és még egy darabig szeretném folytatni azt, amit a buktatók időnként nehezítenek.
Nem vagyok egy szokványos pasi! Semmivel sem vagyok elviselhetetlenebb mint mások, de tán kicsit több önérzettel áldott meg a sors, mint másokat.
Ezért van az, hogy nem engedek az igazamból, és lehetőségeimhez mértem kiállok mások igazáért is. Sokszor harcolok is érte! Nehezen viselem az igazságtalanságot, de nem a vélt, hanem a valós sérelmeket. Aztán nagy a pofám is ezekben az esetekben.
Életem java részét már leéltem, (minek ámítsam magam az örök élettel) és ezt az életfelfogást követtem. A hátralévő, akármennyi időre már nem tudok, de nem is akarok megváltozni. Nem fogok meghunyászkodni, nem fogom mások seggét nyalni vélt, vagy valós előnyökért! Élem eddigi életemet úgy, ahogy eddig is jól esett. Keveseket megbántva, sokaknak segítve, mert ez az életfelfogásom. Ez már bennem volt, ezért kezdtem ezzel.
De van egy marha jó hírem is! Tulajdonképpen ezzel illett volna indítanom. Tegnap egész nap bot nélkül közlekedtem! Nem gondoltam volna. És főztünk feleségemmel. Különlegeset, finomat. Egy komplett libanoni (perzsa) menüt. Fűszeres padlizsános marharagut kurkumás jázmin rizzsel, joghurtos uborkasalátát dióval, mazsolával. Kaptam egy kisebb izomlázat is, de ennek kivételesen nagyon örülök.
És ha már szóba jött a kaja, ma is gondoskodtak rólunk a konyhán, ahonnan a hétköznaponkénti menü érkezik. Persze fel sem ér azzal, ami a saját konyhámban született, de más a kettőnek a célja. A tegnapi ételünk nem csak azért készült, hogy jól lakjunk vele, hanem főleg terápiás célzattal. Azon kívül, hogy hosszú időt rostokoljak a tűzhely mellett minden nagyon jól ment.
Ránézve az étlapra bizony rájöttem hétfő van. A menü elemei annyira jellemzőek a hét elejére, hogy le is mertem volna fogadni, még látatlanban is. Kezdjük a levessel. Mire jó a statisztika? Minden hónapban, a második hétfőn kaptunk ebben az évben eddig tarhonyalevest, ami azért nem is olyan rossz arány. Az étteremben is vannak beidegződött szokások, és ez nem is olyan nagy baj. Már előre meg tudom legalább jósolni, hogy mire számítsak. Az ételeket még nem fényképezem, csak ha feltétlenül szükség van rá, így a kajaválogatásomból hozok egy képet illusztrációként. A receptem a régi, és már hozom is.
A csikóstokány is jellemző a hétfőre. Szeretjük mindannyian, bár el vagyok telve a hétvégi főzőcskézés élményeivel, ízeivel. Azért biztosan el fog fogyni minden. Nálunk még soha semmi nem került a szemétbe. A csikós tokány is mint minden más étel ebből a kategóriából finom, szaftos kaja. Természetes, hogy írtam receptet is róla, így megosztom azt is.
És a következő főétel esetében a recept a főszereplő! Nem tudom mivel érdemelte ki, de ez az írás magasan vezet a csak a recept gyűjtőoldalamon. Úgy tűnik sokan kedvelik az egyszerű, de finom, és gyors ételeket, és ez közéjük tartozik. Egyébként ez az eset is bebizonyítja, hogy érdemes dolgozni. Éveik óta nincs más célom, mint hasznosnak lenni. Megint megvan a sikerélmény mára, és remélem hosszabb időre is.
Csak egy szó a desszertről, ami ma puncs szelet. Jól fog esni!
A tegnapi egész napos munka után pedig úgy tűnik minden jobban megy. Kevesebb hibával dolgozok, az írás is jobban megy, persze még nem tökéletes. Az a baj, hogy az agyam már vinne, csak a kezem még nem követi teljes mértékben. De lesz ez másképp is!
Nem vagyok egy szokványos pasi! Semmivel sem vagyok elviselhetetlenebb mint mások, de tán kicsit több önérzettel áldott meg a sors, mint másokat.
Ezért van az, hogy nem engedek az igazamból, és lehetőségeimhez mértem kiállok mások igazáért is. Sokszor harcolok is érte! Nehezen viselem az igazságtalanságot, de nem a vélt, hanem a valós sérelmeket. Aztán nagy a pofám is ezekben az esetekben.
Életem java részét már leéltem, (minek ámítsam magam az örök élettel) és ezt az életfelfogást követtem. A hátralévő, akármennyi időre már nem tudok, de nem is akarok megváltozni. Nem fogok meghunyászkodni, nem fogom mások seggét nyalni vélt, vagy valós előnyökért! Élem eddigi életemet úgy, ahogy eddig is jól esett. Keveseket megbántva, sokaknak segítve, mert ez az életfelfogásom. Ez már bennem volt, ezért kezdtem ezzel.
De van egy marha jó hírem is! Tulajdonképpen ezzel illett volna indítanom. Tegnap egész nap bot nélkül közlekedtem! Nem gondoltam volna. És főztünk feleségemmel. Különlegeset, finomat. Egy komplett libanoni (perzsa) menüt. Fűszeres padlizsános marharagut kurkumás jázmin rizzsel, joghurtos uborkasalátát dióval, mazsolával. Kaptam egy kisebb izomlázat is, de ennek kivételesen nagyon örülök.
És ha már szóba jött a kaja, ma is gondoskodtak rólunk a konyhán, ahonnan a hétköznaponkénti menü érkezik. Persze fel sem ér azzal, ami a saját konyhámban született, de más a kettőnek a célja. A tegnapi ételünk nem csak azért készült, hogy jól lakjunk vele, hanem főleg terápiás célzattal. Azon kívül, hogy hosszú időt rostokoljak a tűzhely mellett minden nagyon jól ment.
Csak egy szó a desszertről, ami ma puncs szelet. Jól fog esni!
A tegnapi egész napos munka után pedig úgy tűnik minden jobban megy. Kevesebb hibával dolgozok, az írás is jobban megy, persze még nem tökéletes. Az a baj, hogy az agyam már vinne, csak a kezem még nem követi teljes mértékben. De lesz ez másképp is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése