2015.08.07. Jókai bableves, krumplis tészta, rizsfelfújt.

Megint eltelt egy hét, pedig nem számoltam a napokat. Voltak azért számomra kedvező dolgok a héten. Ezeknek örülök. Az apróbb sikereknek is, amik mások számára talán elérhetetlen magasságokban vannak, de higgyétek el megdolgoztam értük. Nem érzem úgy, hogy nagyképű lennék! Hosszú évek tudatos munkájával építettem fel azt a rutint, esetleg tudást, ami ide vezetett. Beérett a gyümölcs. Még érhet is kicsit, csak ne legyen löttyedt. Gasztroelméletben, fantáziában még így is ott vagyok a szeren, még így is, hogy nem úgy megy minden mint régen. De nincs okom panaszra. Mondták, hogy szarjam le azokat, akik megpróbálnak keresztbe tenni időnként. Az a baj, hogy sokszor nem számolok el magamban tízig. Pedig néha sokat segítene! De öntudatom is van, így néha hamarabb reagálom le a dolgokat, mint mások. Szangvinikus vagyok! Sokszor nem vagyok rá büszke, de génjeimben hordozom. Most elárulok egy nagy titkot! Ha jönne egy jó tündér, vagy szellem, kívánjak hármat, csak egyet kérnék. Visszamennék jelenlegi tudásommal, élettapasztalatommal addig, amikor megismertem feleségemet. Biztos az ismereteim birtokában, megváltoztatnám kicsit eddigi életemet. Sokat nem, mert meg vagyok elégedve a mederrel amiben csörgedezett életem vize, Párommal, és családommal is elégedett vagyok,csak apró finomítások kellenének. Ha lehetne, de nem lehet! Tudomásul veszem, rendben van ez így.

Maradok megszokott hobbimnál, ami komoly tevékenységgé fejlődött, így ma is, mint minden nap írok az ebédünkről. Akkora mér a rutinom, hogy képes vagyok az ebéd ismeretében előre is összeszedni, és hamarabb megosztani gondolatai, mint az ebéd megérkezne. Ez a rutin. Mivel az ételek nagy részét el is készítettem már, de a maradék kis hányadot is meg tudnám csinálni, bátran vállalkozok erre a feladatra.

A Jókai bablevesbe is biztosan belevinnék egy apró csavart, mert nem én lennék másként. Végigolvasva korábbi receptemet, kevés lestyánt, csombort biztosan főznék a levesbe. A lestyán minden leveshez kitűnő fűszer, a csombor (borsikafű) pedig amellett, hogy szintén egyedi ízű, minden babos ételhez jól illik. Nem én találtam ki, hanem az ősök mondták. a bab puffasztó hatását kompenzálja a csombor. Nem főzök most babot, de a receptemet megmutatom. 

A krumplis tésztáról minek írjak ódákat? Lehet szeretni, és nem. Családom minden tagja az imádói közt van, de nem fogunk összeveszni rajta.  A gránátos kocka (grenadírmars, krumplis tészta) név eredetét nem kutattam. Vannak saját teóriáim, de nem biztos, hogy abból ered a neve, köztudottan nagyokat lehet fingani is tőle. ezek a hangzatok pedig időnként felérnek egy gránát robbanásával. De ez nem hiteles információ! Receptem azért erről is van.  

Van még egy kaja a mai választékban amiért annyira nem vagyok oda. Ez pedig a rizsfelfújt, vagy magyarul a rizskoch. Meg tudnám csinálni, ha nagyon akarnám, de nem akarom. Tudom mások imádják, de nekem ez már túlságosan édes. Nem tudnék vele jól lakni, nem szeretem. Ezért sokat nem is regélek róla, csak a receptet hozom, amit azért leírtam.  A vegetáriánus szakácsnak is el kell készíteni a húsos kajákat!

És mivel péntek van, gyümölcs is jár az ebéd mellé. Erről már minek írnék, csupán mindenkinek kellemes hétvégét kívánok, valamint jó étvágyat mai ebédjéhez!