2015. augusztus 5., szerda

2015.08.06. Lebbencsleves, rántott sajt, lecsós sertésszelet.

Jól telt a tegnapi nap! Megint feltöltődtem kicsit. Bálba még nem megyek mulatni, de kicsit javult a mozgásom is. Nem bízom el magam, de az apró örömök is örömök. Mivel ez életem része, a gasztronómiai sikerek már létszükségletemmé váltak. Most megint szippantottam egy kicsit a jóból. Olyan ételemet értékelték, ami nem felelt meg szigorúan a kívánalmaknak. De nem én lettem volna, hanem variáltam volna valamit rajta! Ez már az én név, és védjegyem. Mindig azon jár az agyam, hogyan lehet valamit még jobban megcsinálni. Úgy tűnik sikerült megint. Tegnap délelőtt értesítettek, hogy nyertem. A hónap háziasszonya lettem. Nagy dicsőség, így vettem egy ünnepi melltartót, na meg kirúzsoztam a képem. Nem is nagyon lepődtem meg, mert Mari ángyi hónapokkal ezelőtt megmondta: férfiembörnek a konyhában nincs helye! Biztos neki van igaza, csak azok nem olvasták, akiktől most kaptam a díjat.
Tehát most fel vagyok töltődve. 


Az ebéd pedig már mindennapos feladat számomra, amit önként vállaltam, és évek óta igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint teljesíteni. Jól is esik. Ezért írok ma is a lebbencslevesről, és a többi kajáról. A leves maga egy régi pásztorétel, aminek alapja a száraztészta. A tarisznyában minden elfért, nem kellett megvárni a vasárnapi boltzár elmúltát, mert minden volt. Szalonna, krumpli, zöldségek, és tészta, amit az asszony nyújtott otthon. A tésztát egyébként a tojás tartósítására találták ki. Kevesen tudják, de már kr. e. 200 környékén is készítettek tésztát Kínában, de később minden területen elterjedté vált ez a népszerű alapanyag. A lebbencs készítésére legalkalmasabb a bogrács, de fazékban is készülhet, akár a következő recept alapján.  Egyébként nagyanyám csinálta így, öregesen, tehát jó gazdagon. Nagyapám jól is lakot vele.

A rántott sajt sem egy nagy kunszt, bár a nagyi ilyet biztos nem készített soha életében. A tökéletes rántott sajt záloga a bőséges forró olaj, ami egy nagyüzemi konyhán biztosított. Ha félsz egy kicsit attól, hogy a felmelegedett sajt kifolyik a panírból, fagyaszd le a sütés előtt. Így garantált az eredmény. De úgy emlékszem ezt receptemben is leírtam a jó tanácsok közt, így minek ismételjem azokat.   Még mindig adós vagyok rövid ideig a tartármártás receptjével, de remélem hamarosan a sajt kísérőjét is le tudom írni. Még egy kis javulásra szükségem lesz hozzá!

És mivel nyár van, vajon mi lehetne az igazi szezonális kaja ilyenkor? Valami, ami lecsót is tartalmaz. Ez pedig most lecsós sertésszelet formájában érkezett, aminél jobbat nem is kívánhattam volna. Nálunk, saját konyhánkban is ilyenkor a lecsós ételeknek van nagy szezonja, mivel családunk minden tagja szereti, sőt imádja a lecsós cuccokat. Most nagyon gondolkodóba estem! Tudom, a mai lecsós sertésszelethez nem a legmegfelelőbb a következő recept, de hétvégén Párom ezt csinálta. Kicsit tán még jobb, mint amit ma a szakácsok csináltak. Ezért kivételesen a lecsós krumplival egyben sütött császár receptet hozom, ami legalább annyira ízlett, mint amit majd ma megeszek. Próbáljátok ki. Érdemes! 
Ennyit tehát a kajákról ma, és most különösen örülök, hogy erős vagyok, vagy legalábbis megpróbálok annak látszani. Azok az apró örömök, melyek mások számára tán nem is lennének olyan aprók biztosítottak róla, hogy folytatnom kell, amit egyszer elkezdtem. Nincsenek teljesíthetetlen céljaim! Megfogadtam azon barátaim tanácsát is, hogy szarjam le az örökös gáncsoskodókat. Ők ebben élik ki magukat, és nem csak nekem próbálnak betartani. Barátaim ugyanígy megtapasztalták már saját bőrükön. Nem kívánok mást, csak azt, hogy ezek a szemetek legalább  annyi kinyújtott lábbal, annyi buktatóval görönggyel találkozzanak útjukon, mint amennyit elénk próbáltak eddig tenni. Ugye nem nagy kívánság?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése