Az egy dolog, hogy jól elboldogulok a régebbi fényképeimmel, hiszen három éve szinte minden nap lefényképeztem az érkező ételeket, de ma dolgom lesz. Eddig nem szereplő étel van ma az étlapon, és új kihívás elé nézek. Meg kell oldanom valahogyan! Próbálkozok egyébként. Az írás már egész jól megy, ha nem is tökéletesen, de viszonylag kevés hibával dolgozok. Biztatóak a kilátásaim, legalábbis szívből remélem. Ez valószínűleg placebo hatásnak is köszönhető, hiszen ha az ember azt gondolja, hat a szer, vagy a terápia, az már félsiker. Tegnap már tettem néhány lépést támaszkodás, bot nélkül is. Ezek a mások számára természetes feladatok, nekem külön kihívásokat, tervezést igényelnek. De meg kell oldanom! És a képekből láthatóan meg is csináltam. A leves kivételével, minden fotó új. Tudjátok mekkora öröm ez nekem?
Elnézést, hogy igen sűrűn foglalkozok magammal, de míg ilyen az állapotom, ez foglalkoztat. Ha változik a helyzet, majd lesz más.
A kaja viszont szintén hozzátartozik mindennapjaimhoz, és ennek is igen sokat köszönhetek. Nem azért, mert telezabálom magam, hanem jártatom az agyam, és amiről csak tudok írok. Azt hiszem a legjobb terápiát választottam, az öngyógyítást. Akarat kérdése. A mai almaleves, ugyan nem egy gyógyhatású leveske, de nem én vagyok az egyedüli, aki a konyháról hordatja az ebédet. A hét többi elkövetkező napján már más lesz a helyzet. Semmi baj, mert ez is el fog fogyni. Az is tény viszont, hogy ma nem fogok nekiállni, és átalakítani a levest úgy, ahogy én valóban szeretném, de gondolatban legalább azt a variációt tálaltam magamnak, ahogyan legutóbb csináltam. Más, mint ahogyan ma kaptam, de nekem így jobban esne. Majd máskor!
És akkor jöjjön a mai feladat. Ennek sikerülnie kell, mert eldöntöttem, és sikerült is, de megküzdöttem érte. Ilyen kaját eddig nem kaptunk soha, és írnom kell róla, hogy legközelebb ne érjen felkészületlenül. Ha pedig receptet írok, az nem működik ételfotó nélkül. Van ahol így is megy, de ott többnyire lopott recepteket látok barátaimtól, és tőlem is, természetesen a lopósok neve alatt. Ha valami közöm volt az adott ételhez megosztom, mert másokat is érdekelhet, és ha nekem ízlett, másoknak is ízleni fog valószínűleg. De a recept leírását is megbeszélés előzi meg. Sűrűn fordul elő, hogy elég megkóstolnom egy ételt, és mivel érzem mik vannak benne, könnyen sikerül reprodukálni. Ez vonatkozik a mai mustáros, fokhagymás mártásra is. Mások is képesek erre, és szerencsére bennem is kifejlődött ez az adottság. A mustáros, fokhagymás karaj receptjét tehát leírom a kóstolás után, és ha legközelebb ismét felkerül az étlapra, már elkészítési mód is szerepel a leírásban.
A rakott húsos tésztát is leírtam már, saját receptem alapján. Én pennével csináltam, de kitűnően illik hozzá a makaróni is. A lényeg az, hogy egy igen finom, laktató ételről van szó. Természetes, hogy erről is van elkészítési útmutató. A rakott ételeket egyébként nagyon szeretem, minden formájában. A konyhán viszonylag könnyebb dolga van a szakácsoknak, mint otthon a háztartásban, hiszen óriási magas falú tepsikben készítik az ételt. Így sokkal könnyebb adagolni, normális esetben szebben tálalni, mint az otthoni körülmények közt.
Mindkét étel mellé jár uborkasaláta is, amit nem nagyon tudok elképzelni a tésztaétel mellett, de el fog fogyni biztosan. Tegnap vacsorára pl. paprikasalátát ettem.
Elnézést, hogy igen sűrűn foglalkozok magammal, de míg ilyen az állapotom, ez foglalkoztat. Ha változik a helyzet, majd lesz más.
A kaja viszont szintén hozzátartozik mindennapjaimhoz, és ennek is igen sokat köszönhetek. Nem azért, mert telezabálom magam, hanem jártatom az agyam, és amiről csak tudok írok. Azt hiszem a legjobb terápiát választottam, az öngyógyítást. Akarat kérdése. A mai almaleves, ugyan nem egy gyógyhatású leveske, de nem én vagyok az egyedüli, aki a konyháról hordatja az ebédet. A hét többi elkövetkező napján már más lesz a helyzet. Semmi baj, mert ez is el fog fogyni. Az is tény viszont, hogy ma nem fogok nekiállni, és átalakítani a levest úgy, ahogy én valóban szeretném, de gondolatban legalább azt a variációt tálaltam magamnak, ahogyan legutóbb csináltam. Más, mint ahogyan ma kaptam, de nekem így jobban esne. Majd máskor!
Mindkét étel mellé jár uborkasaláta is, amit nem nagyon tudok elképzelni a tésztaétel mellett, de el fog fogyni biztosan. Tegnap vacsorára pl. paprikasalátát ettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése