2015.07.03. Karfiolleves, csülökpörkölt, zöldborsófőzelék.

Nem értem! Tegnap óta megint megszaporodtak a vírusos üzenetek, és azt nem értem, hogy miért kíváncsiak ennyire sokan rájuk! Másképpen nem kapnám meg, csak akkor, ha az illető megnézte az egyáltalán nem szokványos üzenetet. Megtanulhatta volna már ezerszer, a mai világban mindent fenntartással kell kezelni, minden gyanús. Az még rendben van, hogy egyszer valaki téved. De az, hogy minden fertőzés az ő gépén jelenik meg először, így napokig zaklatásnak vagyok kitéve, az már kevésbé. Most pl. tegnap óta 8 alkalommal részesített a vírus adta örömökben! Ma 3x. Mások is figyelmetlenek voltak, de tőlük legalább nem kaptam többet egynél.
A hét végét egyébként nagy munkával töltöttem. Vasárnap egész nap a gépem előtt ültem, és rájöttem jelenleg a legkomplikáltabb feladat számomra a képfeldolgozás. Egész jól meg, és nagy sikerélményt jelent egy bonyolultabb feladat megoldása! Nehezebb sokkal, mint egy szöveg kigondolása, leírása. Vendégségben voltunk szombaton, és az ott készített közel 200 képet dolgoztam fel. Számomra természetesen a kajákról készültek az érdekesebbek, de voltak azok is bőven szerencsére. Így nem csak képek születtek, hanem írások is az elkészült ételekről. Ez kell nekem! Máris jobban érzem magam, ha erről van szó. Csak a mozgás. Azzal van nagy bajom. Bánt, hogy az átlagosnál jóval többet írok magamról, de a helyzet adott. Ígérem, ha változik állapotom, abbahagyom. Ennek is van értéke. Minden reggel leírom hogyan változott helyzetem, így dokumentálom is azt. Tanúi lehettek vagy a javulásomnak, vagy a leépülésemnek. Dokumentum! De amíg tudok írni fogok. Tudom, mások is sokan követik példámat, csak nem így, ahogy én teszem. Éjszakákat ülnek a gépük előtt kicsit idősebb nőismerőseim, és beszélgetnek. Nem a kispadon a ház előtt, hanem a monitor előtt az árnyékos szobában. Beszélgessenek! Jól teszik! Én meg írok a napi menüről, állítólag egészt érdekesen. Ehhez értek, ezt szoktam meg.

Ezért ma is ezzel folytatom. Az ebéddel. Karfiolleves virít első helyen az étlapon, amit életem eddigi szakaszában nem tudtam megszeretni. Nem a karfiollal, mint alapanyaggal van bajom, mert azt nagyon szeretem. Azzal, ahogy megváltozik állapota a főzés, vagy sütés során. Ezért csináltam meg a múlt nyáron saját karfiollevesemet, ami egész más mint másoké. A mai is az évtizedekkel ezelőtt a menzán kapott levesre emlékeztet, amibe ha belekanalazol, mázgás darabokban találod meg a lényeget, magát a karfiolt. Én úgy szeretem, ha roppan! Az én levesemben így van benne a karfiol! Persze ezt csak friss karfiolból lehet elkészíteni, fagyasztottból semmi esetre. De én mindig variálok. Meg is mutatom, szerintem milyen az igazán jó karfiolleves. 

A hétvégén volt szerencsém egy körmös birkapörkölthöz, ami jó ötlet volt. Az egekbe emelte egymás különleges ízét a két alapanyag, de ma csülökpörkölt került az étlapra. Ezt is nagyon szeretem. Ha jó szaftos, akkor különösen. A csülök, meg az. A pörkölt egyébként a legkevésbé elrontható bográcsos ételek közül való, talán éppen a tömege miatt. Minél nagyobb mennyiségben csinálunk valamit, annál könnyebb ugyanis ízesíteni. Természetesen nem mindegy, mivel, hogyan, de ha el van találva az íze, már csak arra kell figyelni, hogy le ne égjen! Az utóbbi időkben megszokott módon régebbi képet hozok a pörköltről, mert a fotózás még nagyon nehezen meg. Mily szerencse, hogy év elején mindenről írtam receptet is, amihez valamilyen formában közöm volt, így a csülökpörköltről is. 

Nem mintha tudtam volna akkor, és nem is számíthattam rá, de most hasznát veszem. Úgy érzem egyébként is leírtam volna a recepteket, de a mostani állapotomban sokat segít, hogy van hova nyúlni, és nem kell keresgélnem mások receptjei közt. Több mint 600 receptem van már, és amíg lehet szaporodnak. Tegnap pl. nejem főzött egy igen finom pácolt császárt, lecsós krumplival, és megkértem a fotózásra is. Nekem a kitálalt étel fényképezése maradt, ami ülve, az asztal mellett nem volt olyan nehéz szerencsére. Ez hiányzik nagyon! Az egyensúlyérzet. A nézésemmel már semmi baj, a járásommal, no meg a csípőm ringásával annál több. Azért hozok egy egyszerű zöldborsófőzelék receptet is, míg el nem sikkad. Mindig máson jár az eszem! 

Volt egy nagy tervem tavasz végén! Szerettem volna meglátogatni cukrász barátomat a cukrászüzemében, de jelen állapotomban ez kérdéses. Azért remélem, egyszer még sor kerülhet rá, és akkor a sütik többségéhez is lesz biztos, megkérdőjelezhetetlen receptem. Ezt most csupán azért jeleztem, mert hétfőnként süti is jár a napi menü mellé, és sokan arra is kíváncsiak lennének. Ha nem többen, mint bármi másra? Bárhol jelenik meg egy sütirecept, legalább háromszor annyian olvassák el, mintha bármilyen más ételről lenne szó. Saját listámat is nejem kitűnő sütije vezeti a blogomon, de nem is vagyok meglepődve rajta. Mindenhol ez a helyzet. Mintha nem is ennének mást e szűk hazában, csak sütit! De ez van, és kész! A szokásokat nem lehet megváltoztatni. De a kaja legalább megint finom. Pedig csak egy süti volt köztük. Azért minden elfogyott nem csak a süti!