Csak az bánt, hogy még nem tudok fotózni. Más is, de tán ez a legjobban. Remélem, az az idő is hamarosan újra eljön! Nem mondom, hogy napról-napra javul az állpotom, de remélem, valami beindult. Egyre kevesebbet ütök mellé, ami lehet, hogy megváltozott állapotom átgondolásának, a körülményekhez való minél jobb alkalmazkodásnak is köszönhető. Szerencsére a blogger.com is aláhúzza a helyesírási hibákat, melyekből ugyan van még bőven, de egyre elviselhetőbb szinten. Azt mondták erőltetni kell, mert a rutin is segít. Abból pedig van bőven.
Volt egy mutatvány a vizsgálaton, amikor behunyt szemmel kellett orromhoz hozzáérinteni bal kezem középső ujját, de nem találtam. Mikor már csupa vér volt az orrom, megmondták lehet szelídebben is. Teljesen kontroll nélkül mozgott a kezem, de ezt is gyakorlom. Már egész jól megy! Szememet azért előbb biztonságból becsukom. Biztos, ami biztos. Tehát a javulás szűk ösvényére léptem. Csak ne támolyognék rajta! De nem saját állapotom ecsetelése a lényeg, hiszen évekkel ezelőtt nem erre esküdtem fel. A kajára, és arra, hogy minden alkalmat megragadok még a szerény gasztronómiai élményeim publikálására is. Most elkezdtem kutatni a múltban, hogy van-e bármi, amiről esetleg elfelejtkeztem, és írni lehetne róla. Nem lehet sok, de hátha találok egy elfelejtett fotót, amiről tudnék írni egy jó receptet. Terápiás célzattal természetesen. Nem is biztos, hogy megjelentetném, csak a gyakorlás miatt. Lényeg, hogy agyam járjon, táguljanak az erek. Az is sokat jelentett, rengeteget dobott állapotomon, hogy olvastam az eddig érző üzeneteket. Sokan vagytok, akik szurkoltok felépülésemért. Köszönöm! Azt meg külön köszönöm, hogy sokan hasznos tanácsokkal is elláttak. Most jöttem rá, valójában milyen sokan vagytok kíváncsiak munkámra. Jól esett! És bár szívesen csinálom, ne a töltelék dumával töltsem az időt, hanem jöjjön a lényeg, az ebéd.
Ma egészen különlegesen, tejszínesen érkezett a zöldborsóleves, és rögtön utánanéztem, van-e róla fotóm. Van bizony, mégpedig egy több mint két éves szép kép. Írást már nehezebb lesz találni, mert szerintem több is van, csak válogatni kellene, meg kell keresni, hova tettem. Ez a hátránya annak, ha sok oldalam van! Tény, hogy úgy mint tegnap, jól fogok lakni a levessel, hiszen mind a tegnapi májgaluska, mind a mai zöldborsó, kímélő, és igen laktató. Egy beteg számára pedig különösen jól esik. Ma hasonlóan készült mint más esetben, sok levestésztával, ráadásul a lé fel lett dúsítva tejszínnel is, ami még egészségesebbé teszi. Kivételesen olyan oldalamról mellékelem a receptet, amin kezdőknek is szólnak írásaim.
Ma megint nehéznek tűnik a választás a két érkező főétel közt, mert mindkettő a szeretem kategóriába tartozik. A bakonyi csirkemellet, és a rántott karfiolt is nagyon csípem, csak az bánt, hogy még ma fotót nem tudok egyikről sem készíteni. Remélem, hamarosan máshogy lesz! A bakonyi egyébként a gombapaprikás, és egy natúr hússzelet kombinációja jelen esetben, és most a csirkemell a kiválasztott. Erről is írtam receptet korábban, sőt úgy érzem, még hasznos ismereteket is leírtam, melyek sokakat is érdekelhetnek.
És maradt még egy finomság, a rántott karfiol. Na ezt is nagyon szeretem. Benne van normális esetben a karfiol különleges roppanóssága, a bundázás csodás selymességével kombinálva, egyszóval igazán fincsi étel a végeredmény. Az, hogy tartár is jár mellé, most kicsit elszomorít. Itt lett volna az alkalom normális esetben, hogy bebizonyítsam képességemet, miszerint én is tudok finom tartárt csinálni. Ez most elmaradt. De nem adom fel, ezt is előbb-utóbb pótolom. De először a rántott karfiol receptjét hozom. Az pedig, hogy nem adom fel lassan jelmondatommá válik. Szinte minden gondolatom erről szól, és valóban így van. És így is lesz!
Volt egy mutatvány a vizsgálaton, amikor behunyt szemmel kellett orromhoz hozzáérinteni bal kezem középső ujját, de nem találtam. Mikor már csupa vér volt az orrom, megmondták lehet szelídebben is. Teljesen kontroll nélkül mozgott a kezem, de ezt is gyakorlom. Már egész jól megy! Szememet azért előbb biztonságból becsukom. Biztos, ami biztos. Tehát a javulás szűk ösvényére léptem. Csak ne támolyognék rajta! De nem saját állapotom ecsetelése a lényeg, hiszen évekkel ezelőtt nem erre esküdtem fel. A kajára, és arra, hogy minden alkalmat megragadok még a szerény gasztronómiai élményeim publikálására is. Most elkezdtem kutatni a múltban, hogy van-e bármi, amiről esetleg elfelejtkeztem, és írni lehetne róla. Nem lehet sok, de hátha találok egy elfelejtett fotót, amiről tudnék írni egy jó receptet. Terápiás célzattal természetesen. Nem is biztos, hogy megjelentetném, csak a gyakorlás miatt. Lényeg, hogy agyam járjon, táguljanak az erek. Az is sokat jelentett, rengeteget dobott állapotomon, hogy olvastam az eddig érző üzeneteket. Sokan vagytok, akik szurkoltok felépülésemért. Köszönöm! Azt meg külön köszönöm, hogy sokan hasznos tanácsokkal is elláttak. Most jöttem rá, valójában milyen sokan vagytok kíváncsiak munkámra. Jól esett! És bár szívesen csinálom, ne a töltelék dumával töltsem az időt, hanem jöjjön a lényeg, az ebéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése