2015.07.29. Májgaluska leves, tökfőzelék, sült harcsafilé.

Nem adom fel!
Akik olvasták az elmúlt napok történéseit velem kapcsolatban, tudják miről van szó. Akik esetleg nem, kedvükért elárulom, kaptam egy kisebb agyi infarktust, amit túl akarok élni. Nehezebb írni is mint normális esetben, de engem nem abból a fából faragtak, aki egyszerűen megadja magát a sorsnak. Akár magamra is húzhatnám a földet, de be akarom bizonyítani, erős vagyok. Több éve egyszer már talpra álltam, most miért ne lennék képes rá? Szellemileg friss maradtam, sőt háziorvosom szakértelmének köszönhetően olyan gyógyszert kaptam, ami elmémet folyamatosan magas szinten tartja. Csak a kezem nem akar engedelmeskedni. Akkor is! Akarom, és meg is csinálom! Tudom, legtöbben is ezt akarjátok, és mivel rengeteg biztatást kaptam, folytatom azt a munkát, amit évekkel ezelőtt elkezdtem. Ez az amit imádok, nélküle már nem lenék az, ami vagyok. Ahogy a billentyűk elé tudtam ülni, itt voltam és írtam, mert ez az életem. Blogger vagyok, és kész.
Sokkal nehezebben megy mint annak előtte, de ha nem jártatnám az agyam, tényleg meghülyülnék. Ezért újra írok a mindennap érkező ebédemről egészen máshogyan, mint eddig tettem. A stílus nem változik, csak nekem lesz keményebb dolgom. Ti, akik olvassátok alig fogtok észrevenni bármit, csak számomra lesz sokkal több a napi munka. Kezem, még mindig bizonytalan, sokszor ütök a betűk mellé, amiket kijavítok, de az is plusz idő. A fotók sem újak, mert arra még nem vagyok képes. De van rengeteg a spájzban, amiből van mit válogatni.

És lássuk a mai kaját. Természetesen megkóstolom most is mint mindig, de emlékeim, főleg rutinom is nagy szerepet kap egy jó ideig az írás során. Ráadásul ma valószínűleg a levessel fogok jól lakni. Ennek két oka van: mivel a májgaluskaleves egyik kedvencem, persze ha jól van megcsinálva, a másik pedig az, hogy a levesek amellett, hogy laktató, mégis kímélő kaják. A májgaluska leves, ráadásul rendkívül tartalmas is. A konyhán is egyre jobban csinálják, a szakácsok is rendelkeznek kellő rutinnal az elkészítést illetően.  Ha véletlenül én lenék a szakács, így csinálnám. De nem én vagyok!

Ma normális esetben nem tudnék választani a sok finomság közül, pedig kell. Így még nem tudom, hogy a tökfőzelékre, vagy a halra adnám-e a voksom. Nyilván a hal lesz az én adagom, mivel Áron fiammal osztozunk, aki nem szereti a halat. A tökfőzelékkel viszont semmi baja, így a választás eldőlt. Pedig én is imádom. Olyannyira, hogy eddigi egyik legjobb hangulatú írásom éppen a tökfőzelék dicsőséges menybemeneteléről szól. Ilyen vagyok olyankor, amikor jó passzban vagyok! Akkor sziporkázok, és látszólag ilyen jelentéktelen témáról, mint a tökfőzelék is tudok akár órákig írni. 

Ez lesz tehát fiam ebédje, de én sem járok rosszul, mivel nagyon szeretem a halat is. Sült harcsafilé szerepel az étlapon, ami minden bizonnyal pangasius filét takar. Ezt egyébként magyarul cápaharcsának is nevezik, és sajnos  bizonyos érdekektől vezérelve nagyon rossz hírét keltették ennek a finom, és nagyon olcsó halfélének. Én akkor is szeretem! Az is igaz, hogy fagyasztva kapható, és nagy a víztartalma, de könyörgöm! Fagyasztott áruról van szó, és minden fagyasztott termékben sok a víz. Kiolvad! Aztán mi van? Az én asztalomra viszont finoman, megsütve kerül, pont úgy, ahogy szeretem. Ezt még nem írtam le hogyan csinálom, de ajánlok egy jó receptet. 

A szerdai ebéd mellé jár egy süti is, amiről nem írok. Egyrészt ez is kissé fárasztó volt, másrészt nincs minden sütiről receptem sem, így ezt ma kihagyom.
Mára ennyi elég volt, de a rehabilitáció hosszú, rögös útjára léptem. Ez  a lényeg!