Nincs kedvem már semmihez! Hiába kelek hajnalban, akkor
sem fog az agyam, verem vaktában a billentyűket, rengeteg hibával írok. Azért valahogy csak kiszenvedem a beszámolót, még, ha fene, fenét is eszik! Kitaláltam! Vizes törölköző van a hátamon, így kicsit jobb. Csoda, hogy a vérnyomásom viszonylag normális. Pedig volna min bosszankodnom! Nem csak nekem. Vannak, akik azzal keresik pénzüket, hogy hivatásszerűen lopnak. Egy kedves barátom találta meg saját maga, és mások receptjeit is egy blogon, ami nyilván, mivel a legnépszerűbb írásokat zabrálja össze, igen jó pénzt keres az oldalhoz tartozó, és a népszerű írások mellett megjelenő hirdetésekkel. Na ehhez már pofa kell! Ez olyan, mint amikor elkészítettem egy ismerősömnek egy videofelvételt baráti szívességből, majd megtudtam, hogy az én munkámat pénzért adta tovább sokaknak. Ez nem élelmesség, hanem gátlástalanság! Csak azt nem értem, hogy az ilyenek miért ússzák meg mindig? Régebben azért nem volt ennyi tolvajlás. Nyilván a gátlástalanabbja rájött, büntetlenül megtehetik! Gyerekek! Mit kell még elviselnünk? Soha ilyen mélyen nem volt a morál, de azt mondják van még lejjebb is! Nyilván azért, mert vannak akik példával járnak elöl. Na velük kezdeném! Tudjátok nem szoktam politizálni! Most viszont hirtelen olyan rendcsinálási kényszerem támadt, és nem csak az imént említett példa alapján.
Enni viszont kell, mert éhen döglik az ember! Ez a szerencsém, hogy abban egyenlőre nem szenvedek hiányt. Nem azt amit szeretnék, de mindig jut valami egyre jobban szűkülő gyomrocskámba. És mindig elvesznek valamit. Hol egy kis pénztet, hol egy szükséges gyógyszert amiért ezután sokszorosát kell fizetned, ha nem akarsz megdögölni! De a nincs rá pénz, nyilván megdöglesz.
Ismertek. Tényleg nem szoktam panaszkodni, de valahogy most mindenhol a lenyúlással találkozok. Azzal, hogy egyes ügyeskedők, mások hátán kapaszkodva próbálnak érvényesülni, majd ha elérték céljukat, földbe döngölik a gyanútlan szenvedő alanyt.
Tegnap hívtak telefonon. Ismerős cég, és rögtön bejelentette a kellemes hangú hölgy, hogy felveszik a beszélgetést. Miért? Kérdeztem én. Hallatszott, hogy erre nem volt kiképezve, mert bár megpróbált magabiztos maradni, megbicsaklott a hangja. Természetes, hogy rám akart sózni egy csomó számomra felesleges cuccot, de érezve az átlagosnál alaposabb tájékozottságomat elbizonytalanodott. Aztán rákérdeztem a cég nevére! Mikor közölte, hogy a Reeder Digestről van szó, kapásból soroltam neki azokat az átveréseket, amikkel már találkoztam részükről. Biztos Ti is sok ilyennel találkoztatok. Kulcs, a nem létező nyeremény autóhoz, saját nevemre szóló nyomtatott, állítólagos kézzel írt levél, amiben értesítenek a szerencsémről, és soroltam. Amikor a hosszú duma után oda ért, hogy: na de ajándék!Talán itt adta fel! Elmondtam, ajándék pedig nincs! Mint Bécsben a Mariahilferen, amikor altattak, hogy ez mind ajándék, csak ezt a picit kell megvenned, aminek az ára annyit kóstált, mint az összes addig az öledbe pakolt cucc hússzorosa.
Szóval ilyennel is próbálkoznak a légkondicionált telefonközpontból, dühítve ezzel a hőgutával küszködő gyanútlan alanyt.
Jó ez a vizes törölköző, de abba kell hagynom, mert már túl lőttem a célon.
Lássuk a kaját, amiben nem szoktam csalódni, nem bosszant fel.
A mai kaja is leves, és második. Csak a pincértől meg ne kérdezd soha mi az ebéd, mert ezt fogja válaszolni.
A leves ma krumplileves. Egyszer egy országszerte ismert hangú,de vitatott életű személy mondta: a krumplileves, legyen krumplileves! Egy életre bevéstem a fejembe! Most merjek valamilyen új krumplilevest főzni, nem a hagyományos módon készítettet? János Bácsi! János Bácsi! Hol itt a kísérletező kedv, a gondolkodó társadalom, ami ugye előrébb vinné a jövőt? Ezekkel a lózungokkal akár ma is kiállhatnék a nyilvánosság elé! Most bizonytalan vagyok! Szerintem az a krumplileves aminek leírtam a receptjét, igazi krumplileves, így bátran ide merem tenni. http://csakarecept.blogspot.hu/2014/01/krumplileves.html
A rántott húsnál nincs jobb kaja. Sokan gondolkodnak így, de én nem tartozok közéjük. Ezért volt az, hogy hosszú ideig, még receptem sem volt róla. Aztán írtam egyet régi emlékeim alapján, egy régi emlék, a valódi bécsi szelet készítéséről. Mivel teljesen alkalmatlan vagyok már gépelésre is, csak a receptet hozom ide,és pihenni fogok. http://gasztropajtikonyhaja.blogspot.hu/2015/02/eredeti-becsi-szelet.html
Van még egy étel amiről még nem írtam, pedig ez is érkezett a mai szállítmánnyal. Ilyen még nem fordult elő, mióta írok az ebédről! Az eleje jól ment, aztán egyik pillanatról a másikra elkezdtem szédelegni, és teljesen alkalmatlan lettem mindenre. Az írás befejezése is komoly gondot jelent, így az utolsó recept jön, amivel elbúcsúzok egy időre. Ami nem megy, ne erőltessük! http://csakarecept.blogspot.hu/2015/02/rakott-kelbimbo-rakott-zoldbab-rakott.html Megyek pihenni!
sem fog az agyam, verem vaktában a billentyűket, rengeteg hibával írok. Azért valahogy csak kiszenvedem a beszámolót, még, ha fene, fenét is eszik! Kitaláltam! Vizes törölköző van a hátamon, így kicsit jobb. Csoda, hogy a vérnyomásom viszonylag normális. Pedig volna min bosszankodnom! Nem csak nekem. Vannak, akik azzal keresik pénzüket, hogy hivatásszerűen lopnak. Egy kedves barátom találta meg saját maga, és mások receptjeit is egy blogon, ami nyilván, mivel a legnépszerűbb írásokat zabrálja össze, igen jó pénzt keres az oldalhoz tartozó, és a népszerű írások mellett megjelenő hirdetésekkel. Na ehhez már pofa kell! Ez olyan, mint amikor elkészítettem egy ismerősömnek egy videofelvételt baráti szívességből, majd megtudtam, hogy az én munkámat pénzért adta tovább sokaknak. Ez nem élelmesség, hanem gátlástalanság! Csak azt nem értem, hogy az ilyenek miért ússzák meg mindig? Régebben azért nem volt ennyi tolvajlás. Nyilván a gátlástalanabbja rájött, büntetlenül megtehetik! Gyerekek! Mit kell még elviselnünk? Soha ilyen mélyen nem volt a morál, de azt mondják van még lejjebb is! Nyilván azért, mert vannak akik példával járnak elöl. Na velük kezdeném! Tudjátok nem szoktam politizálni! Most viszont hirtelen olyan rendcsinálási kényszerem támadt, és nem csak az imént említett példa alapján.
Enni viszont kell, mert éhen döglik az ember! Ez a szerencsém, hogy abban egyenlőre nem szenvedek hiányt. Nem azt amit szeretnék, de mindig jut valami egyre jobban szűkülő gyomrocskámba. És mindig elvesznek valamit. Hol egy kis pénztet, hol egy szükséges gyógyszert amiért ezután sokszorosát kell fizetned, ha nem akarsz megdögölni! De a nincs rá pénz, nyilván megdöglesz.
Ismertek. Tényleg nem szoktam panaszkodni, de valahogy most mindenhol a lenyúlással találkozok. Azzal, hogy egyes ügyeskedők, mások hátán kapaszkodva próbálnak érvényesülni, majd ha elérték céljukat, földbe döngölik a gyanútlan szenvedő alanyt.
Tegnap hívtak telefonon. Ismerős cég, és rögtön bejelentette a kellemes hangú hölgy, hogy felveszik a beszélgetést. Miért? Kérdeztem én. Hallatszott, hogy erre nem volt kiképezve, mert bár megpróbált magabiztos maradni, megbicsaklott a hangja. Természetes, hogy rám akart sózni egy csomó számomra felesleges cuccot, de érezve az átlagosnál alaposabb tájékozottságomat elbizonytalanodott. Aztán rákérdeztem a cég nevére! Mikor közölte, hogy a Reeder Digestről van szó, kapásból soroltam neki azokat az átveréseket, amikkel már találkoztam részükről. Biztos Ti is sok ilyennel találkoztatok. Kulcs, a nem létező nyeremény autóhoz, saját nevemre szóló nyomtatott, állítólagos kézzel írt levél, amiben értesítenek a szerencsémről, és soroltam. Amikor a hosszú duma után oda ért, hogy: na de ajándék!Talán itt adta fel! Elmondtam, ajándék pedig nincs! Mint Bécsben a Mariahilferen, amikor altattak, hogy ez mind ajándék, csak ezt a picit kell megvenned, aminek az ára annyit kóstált, mint az összes addig az öledbe pakolt cucc hússzorosa.
Szóval ilyennel is próbálkoznak a légkondicionált telefonközpontból, dühítve ezzel a hőgutával küszködő gyanútlan alanyt.
Jó ez a vizes törölköző, de abba kell hagynom, mert már túl lőttem a célon.
Lássuk a kaját, amiben nem szoktam csalódni, nem bosszant fel.
A mai kaja is leves, és második. Csak a pincértől meg ne kérdezd soha mi az ebéd, mert ezt fogja válaszolni.
A leves ma krumplileves. Egyszer egy országszerte ismert hangú,de vitatott életű személy mondta: a krumplileves, legyen krumplileves! Egy életre bevéstem a fejembe! Most merjek valamilyen új krumplilevest főzni, nem a hagyományos módon készítettet? János Bácsi! János Bácsi! Hol itt a kísérletező kedv, a gondolkodó társadalom, ami ugye előrébb vinné a jövőt? Ezekkel a lózungokkal akár ma is kiállhatnék a nyilvánosság elé! Most bizonytalan vagyok! Szerintem az a krumplileves aminek leírtam a receptjét, igazi krumplileves, így bátran ide merem tenni. http://csakarecept.blogspot.hu/2014/01/krumplileves.html
A rántott húsnál nincs jobb kaja. Sokan gondolkodnak így, de én nem tartozok közéjük. Ezért volt az, hogy hosszú ideig, még receptem sem volt róla. Aztán írtam egyet régi emlékeim alapján, egy régi emlék, a valódi bécsi szelet készítéséről. Mivel teljesen alkalmatlan vagyok már gépelésre is, csak a receptet hozom ide,és pihenni fogok. http://gasztropajtikonyhaja.blogspot.hu/2015/02/eredeti-becsi-szelet.html
Van még egy étel amiről még nem írtam, pedig ez is érkezett a mai szállítmánnyal. Ilyen még nem fordult elő, mióta írok az ebédről! Az eleje jól ment, aztán egyik pillanatról a másikra elkezdtem szédelegni, és teljesen alkalmatlan lettem mindenre. Az írás befejezése is komoly gondot jelent, így az utolsó recept jön, amivel elbúcsúzok egy időre. Ami nem megy, ne erőltessük! http://csakarecept.blogspot.hu/2015/02/rakott-kelbimbo-rakott-zoldbab-rakott.html Megyek pihenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése