2015.07.21. Karalábéleves, Dubarry csirkemell, pacalpörkölt.

Az van, hogy valóban haldoklik a számítógépem. Tisztába vagyok vele, hogy előbb-utóbb be is következik, de mégis a szívemhez nőtt a lassan 15 éves masina. Minden hiányossága ellenére szeretem, megismertem gyengéit, jó tulajdonságait. De egyre többet tesz keresztbe akaratlanul is. Nem, hogy megnehezítené, sokszor meg is akadályozza a munkámat. Mindig azzal vigasztalom magam, mennyivel könnyebb munkám lesz majd, ha végre egy normális eszköz kerül kezeim alá. Türelmes vagyok. Azt viszont, amit az utóbbi időben egyre sűrűbben tapasztalok, szerintem még a jóérzésű, de a nyugdíjas korhoz közel járó számítógép sem hagyja szó nélkül! Rácuppanok valami általam fontosnak tartott információra, hírre. Nem tudom megnézni, csak ha több percet várok. Előugrik az első kötelező reklám, amit ha hatástalanítok, továbbléphetek. Ezután még több reklám jön! Kétoldalt állandó szemlélője lehetek az éppen aktuális hirdetéseknek, melyek miatt a valós tartalmat nem lehet kihámozni. Egy megnyitott oldalon 28 különféle hirdetést számoltam össze! Nincs erre valami törvény, amit úgy sem tartanak be? És minden alkalommal hosszú percekbe kerül, mire valóban elvégzem munkámat, amiért bekapcsoltam a technikát. Ha bekapcsolom fél órát vagy frissít, vagy vírust keres, vagy valami más nyalánkságot talált. Ma 41 percet kellett várnom, mire valóban nekikezdhettem annak, amit szerettem volna csinálni. Nem vagyok hülye a számítógéphez, mert 1983-ban az elsők közt voltam, még az országban is, aki megvette az akkor szinte elérhetetlen árú, ma már nevetséges tudású ZX spektrumot. Mond, valamit az, hogy 16 KB volt a memóriája? Ma egy gyenge minőségű fénykép is többet foglal. De én állandóan fejlesztettem magam, mert tudtam, ez lesz a jövő! 
Na ez a baromi nagy biznisz! A számítógép, néhány éven belül visszavonhatatlanul elavul, újat kell venni helyette, ami szintén néhány év után újra cserére szorul. Csak győzd anyagiakkal! Még mindig nem estem teljesen kétségbe, mert valami újabb trükköt mindig kitaláltam a gép életben tartásához. Többször kapcsoltam már lélegeztető gépre, volt, hogy vastüdőre, de még új szívet is kapott. Azt többször is. 
Tehát minden reggel így kezdődik a napom. Rettegéssel, vajon mikor költözik végleg az örök vadászmezőkre, a szeretett barátom, munkaeszközöm? Biztos eljön egyszer az ideje, és meg fogom siratni. Protézise is van, mert az "Ő" betű megjelenítésére már egy éve képtelen, de hozzám hasonlóan kapott egy utolsó esélyt. Már csak a csodákban bízunk! Csodák pedig nincsenek, ezt még az ifjú herceg is tudja, akit a vasorrú bába felvilágosított, miután háromszor...

Azért a kajákról szóló beszámolót mindig kiszenvedtem, és most is sikerülni fog! Többször elmondom magamban, hogy valóban így legyen!

Karalábéleves van ma, és a múltkor megfogadtam, ha legközelebb is karalábéból készített leves jön, vadiúj recepttel rukkolok elő. Megcsináltam! Elkészítettem végre azt a fajta leveskét, amit én is szeretek. Nem volt nagy szám, mégis egészen másként csináltam, mint az bárki az ánti világban. Valahogy mégis nekem ezerszer jobban ízlett, mint a megszokott. Először karamellizáltam, tehát enyhén megpirítottam a karalábékockákat, ezzel előcsaltam cukortartalmukat,  ami édeskés kéreggel vonta be a karalábédarabokat. Tudom, kíváncsiak vagytok, de nem én lennék, ha nem tenném közkinccsé magát a receptet is. Azt, hogy mennyire megbecsülöm az új ételt, mi sem bizonyítja jobban, hogy főoldalamra töltöttem fel az írást. 

Ezen az oldalon olvasható a mai mindkét főétel is. Elsőként foglalkozzunk kicsit Dubarryné őkazánfűtőségével, akiről ezt az ételt elnevezték. Igen, az volt! Hivatásos. Hivatásos k....azánfűtő. Ez aztán a karrier! Hozzá hasonlót, aki a legősibb foglalkozást űzte, keveset hordott hátán a föld, mégis igen jól tudott élni belőle, és híres is lett általa. Nem Dubajozott, mert akkor még Dubaj sehol nem volt. A Francia udvarban tette - vette magát, tehát Franciázott. Jól élt belőle férjével együtt, aki futtatta. Úri strici volt a hapsi! Én már kinőttem a korból, na meg a vágás is a másik oldalamon van, tehát nem változtatok hivatást. A női szerepet az imént leírtak miatt sem tudnám vállalni, a másikra meg nincs gusztusom. Az étel receptjét tartalmazó írást azért megosztom, melyben részletesen taglalom azt is, mi köze Madame Dubarrynak a róla elnevezett karfiolos húsételhez. 

Most pedig akár gondban is lehetnék, de nem azért, mert nem tudok receptet adni a pacalhoz, amit nagyon szeretek, és természetesen, másokkal ellentétben nem viszolygok tőle. A bőség zavarában szenvedek! Több pacal receptem is van, de nem tudom melyiket népszerűsítsem. Szerintem nincs szükség rá, hogy bármelyiket kiemeljem, mert a jó bornak sem kell cégér. Azt is tudom, hogy a pacalt lehet imádni, vagy utálni. Tudom, bármelyik receptemet osztanám meg, senki nem kedvelné meg csupán az írás alapján a pacalt, bár én mindig reménykedek! Egyszer Romániában egy főzőversenyen, ahol később nyertem is, egy ifjú hölgy, az én ételem megkóstolása után kapott rá a birkapörköltre. Addig soha nem kóstolta, viszolygott a birkahústól, de azt mondta: ilyen finomat még életében nem evett! Remélem igazat mondott! Azért mielőtt ebben a tudatban halnék meg, megosztom azt a csülkös pacal receptet, amit barátaimmal együtt csináltunk egy éve. Ez is nyert. 

Kovászos uborka is jár mindkét kajához, de arról már nem regélek ma. Pedig van jó receptem erről is. De így is elég ezt elolvasni!