2015. július 16., csütörtök

2015.07.16. Paradicsomleves, vadas sertésszelet, rántott csirkecomb.

Először fordult elő életemben, hogy leírtam valamit arról a packázásról, amit családom, és magam életével kapcsolatban tapasztaltam. Kitöröltem! Nem azért, mert nem fontos, de indulatos voltam. Túlságosan is. Lehet, hogy nem tűrt volna nyomdafestéket. Így amit megírtam mai bejegyzésem előszavának, ma nem olvashatjátok. Jobb is, mert lehet, hogy alaposan leromboltam volna eddig nehezen felépített imázsomat! Inkább a kaja!


A kaját, még nem vehetik el tőlem!
A mai levesnek, aranyos kis unokahúgom biztos nagyon örülne. Sokat beszéltek az asztalnál múlt héten ebéd közben, a paradicsomleves azon változatáról, amibe betűtészta van belefőzve. Tipikus menzai kaja, én például nem szerettem. Igaz, gyerekkoromban nem voltam nagy paradicsomrajongó. Most nagyon szeretem  a paradicsomot minden formában, kivéve tán ezt a paradicsomszószból készült levest. Úgy tűnik nem változtam! Biztató jel, hogy tegnap megérett az első saját termés, mégpedig egy óriási, közel negyed kilós pari. Innentől, már mindennapos lesz a szüret. Nálam a héten indul a paradicsomszezon! Készíthetek megint valami eddig ismeretlen, újszerű levest, saját belátásom szerint. Mert szeretem, gazpacho is lesz köztük biztosan. Addig is megosztom, múlt nyáron hogyan csináltam.  Én így szeretem, nem tehetek róla. Lehet, hogy idén hagyományos, mezei paradicsomlevest is csinálok BETŰTÉSZTÁVAL Niki kedvéért.

A vadas, kedvelt kaja nálunk. Szinte minden húsféléből finom, én magam is sokféleképp csináltam már. Úgy szeretem jobban, ha nem turmixolva, hanem villával van összetörve a mártás, tehát enyhén darabos marad a cucc, megkülönböztethetők maradnak a hozzávalók. Mindkét megoldást kipróbáltam, nekem így ízlik jobban. Mi sem természetesebb, receptet is írtam róla, mert minek titkolózzak. Ha leírtam egyszer egy receptet nyilván azért tettem, hogy azt közkinccsé is tegyem. Így van ez a vadas receptjével is. Nem tehetek róla, de én igazán zsemlegombóccal szeretem, így legutóbbi receptemben ezt a variációt írtam le. 

Vannak akik azzal vigéckednek, hogy minden hétvégén készített ételükről újabb receptet írnak, azt feltöltik receptoldalra, esetleg ezzel a sokadik rántott hús receptet teszik közzé, hogy azzal dicsekedhessenek. Na én nem ezek közé tartozok!
Rántott hús receptet több mint két évig nem is írtam mindaddig, míg nem volt rá igény. Nem mindenki születik fakanállal kezében, így voltak főként kezdők, akiknek a finom rántott hús is kihívást jelentett. Közkívánatra akkor írtam a rántott sertés, borjú, csirke, pulyka receptjeimet, amolyan hiánypótló célzattal. Közéjük tartozott a rántott csirkecomb is amit bátran mellékelek azóta ha ez az étel érkezik. Nem sűrűbben mint mások, de mindenki örömére. Tény, hogy finom, tetszetős étel. Néhány nap múlva, már csodaszép, friss paradicsomjaimat tehetem mellé mikor tálalom az ételt. Kivárom! Már csak néhány nap. 
Ma még kaptunk mindkét főételhez savanyúságot is, mert a Magyar szokások  már csak ilyenek. Klasszikus uborkasalátát kaptunk, mindenhez illik. A Magyar savanyúságok világhírűek, és Európa áruházainak polcain mindenhol hazai savanyúságok kerülnek szemünk elé. Valamiben legalább verhetetlenek vagyunk! Ma sikerült elég szépen is tálalni, szerintem illik hozzá az edény. Mily szerencse, hogy volt születésnapom, és van már szép tányérom is néhány. eddig is volt, de ezek új szerzemények, és az új mindig szebb!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése