2015. július 15., szerda

2015.07.15. Marha erőleves cérnametélttel, krumplifőzelék, fokhagymás tarja roston.

Tegnap szültem egy úgy érzem kitűnő leírást, egy a hét elején készített ételről. Ez kell nekem! Máris jobban vagyok, más a kedvem. Számtalanszor leírtam már, hogy lelkesít a kaja, imádok róla beszélni, és írni. Nem szoktam reklámozni magam, de ezt csináltam. 
Jó pár éve, mikor először hosszabb időre kórházba kerültem, a véletlen úgy hozta, hogy a szomszéd ágyra egy szarvasi szakács került. Na ez nagy hiba volt! Az egy dolog, hogy egész nap főztünk szóban, de hamarosan ránk szóltak, hogy elég lenne már! A többiek azt mondták, mindjárt gyomorrontást kapnak, és ráadásul az általunk elmondottak után nem tudják megenni az amúgy szar kaját. Minek szépítsek rajta, ez az igazság, mindenki tudja! Mi ketten meg jól laktunk azzal, hogy beszéltünk róla. A kórházi kaja legendás, én is megénekeltem már régen, mikor viszonylag frissek voltak az élményeim. Ezzel kezdődött gasztroblogger pályafutásom. 
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan lehet ennyire elbaltázni a kaját?!!! Pedig válogatott, olimpiai bajnok szakács, az élelemezés vezető! Még a mások által főzött ételekről is tudok élvezettel írni, ha azok megérdemlik. Nem értem! Az étteremben, ahonnan kapom naponta az ebédet, miért tudnak finom ételeket csinálni nap, mint nap, kevés pénzből? A kórházban biztosan mások a szempontok.


Én viszont ma is, mint mindig finomat eszek. Nem egy héten keresztül csak sárgarépát, mint a kórházban. Tényleg így volt, megörökítettem! Minden nap sárgarépából készített leves volt, egyik nap ráadásul megspékelték egy sárgarépa főzelékkel. Nagy volt a változatosság. A Tölgyfa étterem konyháján, mintha gondolkodnának. Itt is olcsón főznek, de változatosan. Több hetet, van amikor hónapokat kell várni arra, hogy egy kaja ismétlődjön. Ma például nagyon egyszerű, olcsó marha erőleves érkezett. Pont két hónapja érkezett legutóbb! Húsos csontból, de akár levesporból is készülhet. Tudjátok, hogy a kalandozó ősmagyarok már készítettek levesport? Bizony! Nem puhították a nyereg alatt a húst, ez tévhit. Viszont a marhahúst megfőzték, megszárították napon, majd összetörték. Ezt a porított húst elkeverték vízzel, majd forró köveken, cserépedényben, vagy bőrtömlőkben megfőzték. Tehát Maggi, vagy Knorr uraknál ezer évvel korábban is készítettek levesport a Magyarok! Az ételízesítőt viszont nem mi találtuk ki, mégis a konyhán nagyon sokat használnak belőle. Néha túl sokat!

A legegyszerűbb főzelékek egyike, és nagyon olcsó is a krumplifőzelék. Érdekes, hogy ez sem jutott eszébe senkinek a kórházban régebben. Kaptunk helyette különféle ehetetlen trutyikat, ami az állaga alapján főzeléknek számított, de nem jöttem rá mi is volt az. Tulajdonképpen ennek az élménynek is köszönhetem, hogy 2012 Karácsonya után elkezdtem írni gasztro élményeimről, később az elkészített ételeimről. Ma krumplifőzelék az egyik főétel, melyről szintén írtam, így hiteles recepttel tudok szolgálni.  Az étlapon ugyan burgonyafőzelékként szerepel a mai étel, de ki hívja így?

Tarját sosem ettem a kórházban hosszabb vendégségem alatt, ez már a luxus kategóriába tartozott volna. Jó, jó!  Nem vártam libamájat, sem homárt, sőt még lazacot sem. Csak a reggelin, a vacsorán, az általam bevitt száraz, és tartós kiegészítőkkel tudtam javítani, sokszor ehető, élvezetes kajákat csinálni. Már akkor elhatároztam, lefényképezem a kórházban kapott ételeket, amiket később meg is osztottam. Tehát, mint írtam ezzel indult blogger pályafutásom, így a kórházi élményeknek köszönhető. hogy azóta is rendületlenül írok, és írok mindenről, ami eszembe jut. 
De vissza a mába! Ma tehát fokhagymás tarja érkezett, amit jó étvággyal fog valamelyikünk magáévá tenni. A mai étel legjobban erre hasonlít. 

És még nincs vége az ételek sorának, mert sütit is kaptunk. Puncs szeletet. Süti volt időnként a kórházban is. Soha nem voltam nagy sütizabáló, és mióta évekkel ezelőtt kiderült cukorbetegségem, valamiért lelkileg sem vagyok rájuk gyógyulva. Nyilván külön sütöttek diabetikus süteményeket is, hiszen a kórházban voltak nálam sokkal súlyosabb problémákkal küzdő betegek is. Nekik talán ez volt az egyedüli kulináris élmény az egészségügyi intézményben töltött hosszabb - rövidebb idő alatt.
Érdekes, hogy ez jutott eszembe a mai ebéd kapcsán, de sűrűn hasonlítom össze a kórházi menüt azzal az ebéddel, amit minden nap ehetek. Szerintem ez sem kerül többe, vagy csak minimálisan. Úgy érzem, és már akkor is felmértem, a változatossággal van baj! Az akkor felhasználtakkal azonos áru alapanyagokból is lehetett volna sokkal változatosabb, szélesebb skálájú menüt varázsolni. De ez öt éve volt. A helyzet azóta már biztosan gyökeresen megváltozott.  Szerintetek? Azért nem akarom ismét kipróbálni, hosszabb időn át kórházi kaján élni életemet. Úgy érzem, nagy sorscsapás lenne!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése