2015.07.14. Szilvaleves, szezámmagos rántott csirkemell, tavaszi pulyka apró pecsenye.

Mondtam én, hogy hülye vagyok! Ahelyett, hogy simán elinnám kevés spórolt pénzemet, én tányérokra, vagy szerényen, lehetőségeimhez mérten, ételkészítési  alapanyagokra költöm. Pedig attól nem lesz jó kedvem, nem látok rózsaszín lepkéket magam előtt, nem rúgok be! Még szülinapomon is tányérral leptem meg magamat. Több egyenlőre nem lesz, ezek is csak azért kerültek hozzám, mert nagyon jelentős kedvezményt kaptam rájuk. Minden cég, ha új a piacon, próbálja magához édesgetni a vevőket. Engem meg könnyű volt táncba vinni. További tálalóeszközöket nem tervezek, mert van már elég a szép megjelenítéshez. Tegnap az új tányérokban fotóztam két ételt, de ma mindet azokban fogom tálalni. Tényleg hülye vagyok! Nekem ez nagyobb örömöt okoz, mint bármi más. Akár egy jó berúgás. Vajon ez kóros? Mit tegyek ha nekem csak a kaja szeretete okoz örömöt? Igen! Szenvedélyes vagyok. De ez nem káros szenvedély, nem ártalmas egészségemre. Állítólag! Az pedig, hogy sok gondolkodásra serkent a gasztronómia, szerintem még hasznos is. Ezért csinálom, és ezért szeretném folytatni! Kevesebb gyógyszer kell, jobban érzem magam, ha azzal foglalkozok, amit igazán szeretek. Lehet eltiltani tőle, de akkor feldobom a talpam. Biztos mindenki megértette, tulajdonképpen miről is van szó. Eljutottam abba a stádiumba, amikor a fizikai helytállás egyre komolyabb gondot okoz, de szellemileg még ép vagyok. Ha azt is elvesztem, akkor végem!
Remélem, még sokáig fogjátok olvasni napi beszámolómat a menüről! Most vannak apró biztató jelek, kicsit javult egészségem az elmúlt rövid időszakhoz képest.

Ma sem késlekedek, mert megjött az ebéd, kitálaltam, megkóstoltam, és itt az ideje valamit írni róla. Az igazat, csakis a színtiszta igazat.

Levesként szilvalevest kaptunk volna, de meggyleves érkezett. Éltek a változtatás jogával. Bevallom jobban is szeretem, mint szilvából készített társát. Ha most óriási hőség lenne, jobban elviselném, de így sem vetem meg. Biztos lehűtöm, és úgy fogom megenni, mert úgy esik jobban. Több gyümölcsleves receptem van, de külön meggylevesről nem írtam még, és lehet, hogy  nem is fogok. Ma tehát kicsit lehűtöm a levest, és így fogom tálalni a maga idejében.  

Finom étel érkezett, amolyan ünnepi kaja. Emlékszem, régen minimum hétvégének kellett lennie ahhoz, hogy rántott hús kerüljön az asztalra. Az okot ma sem értem. Van a rántott húson kívül más nagyon finom, ünnepi jellegű étel is. Magam, például sok ugyanolyan finom kaját részesítek előnyben, akár a rántott hús rovására is. Nem mondom megeszem, szeretem, de számomra nem ez a csúcskaja. Nem akarok rosszmájú lenni, de talán a régi korok háziasszonyai ebben mutathatták meg, mennyit kell dolgozni az ebédért. Állandó, de egyszerű munkát igényel, tény, hogy oda kell figyelni rá. És a végén meg van az eredmény, amit az asztalra lehet rakni. És minden korosztály szívesen fogyasztja. A csirkemellet pedig tényleg egyszerűen el lehet készíteni, sokkal gyorsabban mint ha sertést használunk alapanyagként.  Ez a recept pontosan leírja a mai ételt.

Az előbb arról írtam, hogy a rántott húst nem tartom státusz szimbólumnak. Én például a pulykát is egyenrangú alapanyagnak tekintem. Szeretem, mert puha, szaftos a húsa, nem száraz. Ráadásul mivel apró pecsenyét készítettek mára, ez valóban finom húsétel. A ragu aminek alkotórésze a pulykahús, pörköltszerű, de annál is szaftosabb étel, zöldségekkel. 
Tehát ma is jól lakunk, ráadásul akár hétvéginek is nevezhető ebéddel, amihez természetesen savanyúság is jár. Így teljes az ebéd, így csúszik jobban az étel.
Ma kovászos uborkát kaptunk kígyóuborkából, és bár jobban szeretem a fürtös uborkából készítettet, ezt is jó étvággyal bedúrom majd. Ellenben van egy receptem, ami valami érdekes véletlen folytán életem legnépszerűbb írása lett, így nem dicsekvésként, hanem azért, mert most van itt az ideje, tehát megosztom. Hét végére el is készülhet!