2015. július 8., szerda

2015.07.08. Grízgaluskaleves, meggyszósz főtt sertéshússal,lecsós pulykamell.

Most elmesélek valamit, amin akár röhögni is lehetne, de halálosan komoly, és nekem nem volt annyira happy. Mint előző írásaimból már kiderült, a héten társaságom van. Örülök nekik, jó velük lenni. Még minden lében kanál unokahúgommal is, aki hétfő óta totálgázon van, fel van teljesen pörögve. Szerintem máskor is, de nem ez a lényeg. Imádom! Szóval! Tegnap délután elhatározták, hogy vízközeli élményt szeretnének, és egyedül is hagytak néhány órára. Ők kimentek a közeli folyópartra. Én, hogy kihasználjam a pihenőt, elhatároztam gyorsan letusolok. Jól esik ebben az iszonyatos hőségben. Tudni kell, hogy mozgásom korlátozott, és mindent jobban meg kell terveznem előre, mint másoknak. Törölköző, alsónemű előkészítve, minden adott egy hűsítő zuhanyhoz. De túl jól sikerült. Mikor megnyitottam a csapot, rájöttem a melegvíz közben meghalt. Elaludt az őrláng, így volt két választásom. Vagy elölről kezdek mindent, visszaküzdöm műlábamat, és jöhet a testmeleg víz. Másik választásom az volt, hogy betusfürdőzött habtestemet hideg vízzel öblítem le. Na mit gondoltok, melyiket választottam? Tegnap tehát nem kellemesen langyi, hanem tök hideg vízzel tusoltam le magam. Össze is ment rendesen, ami hideg vízben általában összemegy. Ilyen a fogyatékosok élete! 
Ezt pofázom már öt éve, amióta az én életem is nehezebb lett mint annak előtte. Ilyen, másoknak lényegtelen apróságok is előre tervezést igényelnek, és ha valami rosszul sül el, magadra maradhatsz. Extrém példa, de igaz. Ha elesel, nem tudsz egyedül felállni! Nem szégyellem állapotomat, megtanultam fogyatékosságaimmal élni. Most viszont ezek tudatában, sokkal jobban becsülöm azokat, akiknek élete az enyémnél is nehezebb. És vannak akik szerint nem érdemelnek ugyanolyan mértékű támogatást, mint teljesen egészséges társaik. Elvonatkoztatva magamtól, szerintetek ez igazságos? Én magam jót röhögtem a saját malőrömön, de szerintetek van minek örüljek?! Azért nem felejtkezhetek el azokról sem, akik segítenek. Óriási köszönet jár érte! Családtagoknak, barátoknak, akik önzetlenül teszik dolgukat, nem várnak köszönetet érte. Mások viszont akiknek kötelessége is lenne pozíciójuk, vagy más kapcsán, fülük botját nem mozdítják embertársaikért, sőt meg is alázzák őket szóban, vagy tettben! Na ennyi. Jól megaszondtam! Kár, hogy pusztába kiáltott szó:

A kaja viszont megint itt van, és szerintem mindenkinek ízleni fog. Anyósom, és sógornőm mindent megeszik, amit elé raknak, így velük nincs is gond. A kislány már válogatósabb. Mondjuk a Mama nagyon konzervatív az étkezésben, nem szereti a kacifántos ételeket. A minap írtam arról,  van, aki ugyanabból a szakácskönyvből főz évtizedek óta, és szerintem jól ellennének! Azért a Mama más. Nyitott újításokra, és csak ritkán káromkodik fennhangon, ha valami neki nem tetsző dolgot lát a TV-ben. Véleménye az van! Elsősorban politikai nézeteit fejti ki hangosan. Jó hogy, más nem hallja! 


A grízgaluskaleveshez viszont nagyon ért, és biztosan nincs rossz véleménnyel róla. Azt már tisztáztuk, hogy őkelme is hordatja a kaját egy közeli konyháról, de én lényegesen nagyobb adagokat kapok, és kétfélét. Eddig egyetlen ételről sem mondott negatív kritikát, lehet, hogy nem annyira objektív mint én. A grízgaluskalevest pedig könnyen el lehet rontani! Ha nem fő meg kellően a galuska úgy is, ha trutyivá fő akkor is mehet a kukába. Ma szokás szerint megfelelő a leves íze, állaga, amit én kicsit másképpen csinálok, de így még finomabb. 


A másik étellel szerintem ugyanígy van, jól esik neki. Rá fogom őket beszélni, hogy hidegen még finomabb a meggyszósz, bár nem akarom senkire erőltetni álláspontomat. Nekem így jobban esik! Ráadásul, mivel minden valószínűség szerint idény nyáron ez lesz a legmelegebb nap eddig, miért ne orientáljam, kicsit őket. Egészségesebb lesz hidegen. A meggyszószt egyébként feleségem is imádja, és mindig neki szoktam ajándékozni adagomat. De most a Balaton mellett vigyáz az iskolájuk gyerekeire, és biztosan finomakat esznek. Áron meg aki Erdélyben nyaral biztosan, mert átküldte neten a fotókat a kajáiról. Nálunk ez már csak így megy! Alkalmazkodnak az én gasztronómiai igényeimhez. Gergő sem magáról, hanem a paelláról küldött fotót, amikor kint volt. A meggyszósz főtt hússal akkor is kedvenc, amit én hasonlóan csinálok, mint ahogy leírtam.  Ez a recept egyébként pillanatnyilag az egyik legnépszerűbb oldalamon.

Ebben is különbözik a konyha ahonnan én kapom az ebédet másoktól, hogy nálunk két menüből lehet választani. A Mama csak egyfélét kap otthon. Az is jó, úgy mondja, de itt válogathat is. Ma a meggyszósz mellett lehetősége van megkóstolni a lecsós pulykamellet is, mert én nem válogatok egyáltalán. Bedobom a kaját a közösbe, válasszanak kedvükre. Az biztos, hogy a kaja miatt nincs okom szégyenkezni, mindannyian nagyon meg vannak elégedve. A második menüről pontos receptem nincs még, de majd lesz. Lecsószezon van, így biztosan sorra kerül hamarosan valamilyen lecsós kaja is. Lehet, hogy nem is egyféle.



Illik néhány szót ejteni a sütiről is, ami jár a mai ebéd mellé. Ezen is meglepődött a Mama. Ilyen sok? Nincs hozzászokva, hogy ennyire bőséges, sokszínű az ebédünk. Ma nagyon finom citromos roládot kaptunk, amit én is szeretek. Én már megszoktam, de a jót mint tudjuk könnyű megszokni!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése