2015.07.07. Karfiolleves, tavaszi töltött borda, resztelt sertésmáj.

Elszoktam a kisgyerekektől, pedig vissza kell szoknom hozzájuk. Mi lesz, ha gyerekeim valamelyike esetleg unokával lep meg, és elfelejtem hogyan is kell bánni egy csöppséggel? Most, hogy itt van unokahúgom a maga extra temperamentumával, próbatétel elé álltam. Pedig már nem is annyira csöpp. Szívesen teszem, mert imádom őt is, meg más gyerekeket is. Most a kutyák isszák meg a levét, mert őket egrecírozza de a kutyákok mintha élveznék a helyzetet! Van, amikor kicsit már unják is.  Én viszont így kénytelen vagyok kicsit előre dolgozni, mert ha nem így tennék, még délutánra sem lennék meg beszámolóm írásával. Így engedelmetekkel valamivel rövidebb leszek a héten, mert van más, aki kibontakozzon helyettem. Időnként, a sok miértre választ is vár, így foglalkoznom kell vele is! Jó ez így!

A kajáról természetesen nem felejtkezhetek el, hiszen most is megérkezett. A megszokott rendet, Anyósom, Sógornőm, és annak kislánya borította fel, de jó a társaságuk! Örülök nekik! A vendégek, akik most velünk esznek, ugyanazon  a koszton vannak amin én, és nagyon meg vannak elégedve mind a minőséggel, mind a mennyiséggel.

Ma például karfiollevest kaptunk, bőségesen. Meg kell jegyeznem, hogy a tegnapi mennyiség is kimerítő volt. Lehetetlen megenni mindet! A mai leves sem semmi. Annyi változás van az étkezésekben, hogy akkor eszünk, amikor a valós ideje eljön. Én sokkal szabadabban kezeltem az étkezés időpontját eddig. A kiscsaj hozzá van szokva az étkezések pontos idejéhez, ami nekem szokatlan. De nincs baj! A héten tehát semmi variálás nem lesz a kajákkal, mindent a maga naturális valóságában fogunk elfogyasztani. A karfiollevest sem így, ahogy leírtam. Ez saját átgondolt receptem, és én jobban szeretem kicsit megvariálva.  

Furcsa módon még nem született recept, a tavaszi töltött bordáról, de hasonló írásom van már. A mai kaja más, de ha valaki hasonlót akar készíteni, receptem alapján ezt is meg tudja csinálni. Ez is saját írásom, csak máshol jelentettem meg, így nem a megszokott oldalról hozom ide. Ez is fagyasztott zöldségekből készül, így túl nagy változtatást nem kell kiokoskodni elkészítéséhez. A mai étel tanulságára alapozva leírom ennek a receptjét is pontosan. Majd kicsit később. Mert most időm nincs receptet írni, minden energiámat leköti a feladat. A különbség mindössze annyi, hogy nem csirkemellet, hanem sertésbordát töltünk meg, az éppen aktuális raguval, valamint a mai kaját panírozzuk is. De pontosan le fogom írni hamarosan.

A resztelt sertésmájért, bevallom nem vagyok annyira oda. A májat imádom, de a csirke, vagy más szárnyas májat. Most viszont pirított máj érkezett sertésből, ami majd ugyanúgy készül, mintha más májat használnánk. És mivel kiderült, hogy rendkívül trehány vagyok, és eddig még nem írtam receptet a resztelt sertésmájról, most sem állok neki lóhalálában, és elkezdek körmölni. Ha véletlenül valaki neki akar esni azonnal a resztelt májnak elárulom, általános szabály, hogy a májat megsózni csak utólag szabad. Én még meg is szoktam enyhén abálni a májat főzés előtt, így könnyebben lehet főzés előtt szeletelni. A resztelt sertésmáj receptet pedig ígérem, pótolom. 
Ma az eddig megszokottól eltérően, megint asztal körül egy időben étkezünk. De furcsa! Ha egyedül van az ember, nem törődik a szokásokkal, akkor kajál, amikor eszébe jut. Most megint visszarázódtam néhány napra a rendbe!