Tegnapelőtt hátulról, orvul oldalba támadtak! Miközben életem egyik legfinomabb marhalábszár - pörköltjét csináltam fiam diplomaosztója kapcsán, kakukkolt a chat. Én vagyok a hülye, miért hagytam bekapcsolva a gépet, ráadásul meg is nézem, hátha valami fontos!
Valaki, (nevezzük egyszerűen Juliskának, hiszen ilyen nevű ismerősöm nem nagyon van, aki szeret, és tud is főzni, de ha mégis lenne véletlenül, a név hasonlósága a véletlen műve!) Szóval! Juliska, az orcáján hihetetlen vastag bőrrel leteremtett, hogy szerinte nem tudok főzni! Na erre ugrok! Juliska, most is abból a szakácskönyvből készíti ételeit ősidők óta, melyet a 15. szülinapjára kapott, és özv. Varróné, Rozika néni írt. Azóta is abból főz szerencsétlen párjának Jánosnak, aki az asztal sarkán ülve várja, ma vajon mit rak elé az asszony!? A szakácskönyv pedig olyan mint a Biblia. Szavai szentek, megkérdőjelezhetetlenek, mert ő csak ezt ismeri! Az történt, hogy Juliska hibát vélt felfedezni egyik receptemben. Ennek hangot is adott, mert véleménye az van. Véleménye pedig kritikus jellegű, mert ezt szokta meg, máshoz nem is ért. Szerinte lehetetlen, hogy az általam leírt 22 gramm akármi legyen a kajában, mert az isteni igében, 23 gramm van írva. Márpedig ez lehetetlen! Én vagyok a hülye, a szakácskönyv pedig megkérdőjelezhetetlen! János, szerencsétlen férje pedig 40 éve tűri, hogy az asszony szava szentírás. Mást is, de az ő baja! Van miből választania? Azért hívják Bólogató Jánosnak. A vitát tűröm, a kritikát elfogadom. De azt, hogy egy huszadrangú senki kioktasson, akinek életében egy önálló ötlete még nem volt, azt nem! Csak sajnálni tudom Jánost, aki már rég fellázadt volna, de soha, hajszálnyi esélye nem volt!
Ami inkább zavar, hogy bárki anyázhat bárkit! Ráadásul ezek az emberek keresnek, és találnak is maguknak fórumokat, ahol hallatják hangjukat. Mert esze az nincs, de hangja van. El is dicsekszik vele, hogy ő ebben, meg abban a politikai beállítottságú csoportban a másodatyaisten.
Kedves ismerősöm panaszkodott éppen egy hangyányit miszerint olyanok gázolnak bele, akikről eddig soha nem is hallott. Durván, gátlástalanul! Divat lett mások ok nélküli pocskondiázása! Több olyan ismerősöm is jelezte, hogy méltatlan gyalázkodásokat kell elviselnie, olyanokat, amik nem voltak a múltban, olyanoktól, akiknek erre nincs felhatalmazása, joga. Változott a világ! Vajon minek köszönhető? Olyanokat oktatnak ki minősíthetetlen hangnemben, akik már többször bizonyítottak. Sem nekik, sem nekem már úgy érzem nem kell többet letennem az asztalra! De válogatás nélkül kötnek bele mindenkibe! Mindenkibe, aki él, és mozog. Azért ilyen régebben nem volt. Teljesen elfajzott a világ, most nem a tudás számít hanem az, hogy kinek van nagyobb pofája. Kicsit elragadtattam magam, de ez az igazság!
De kaja van, volt, és lesz! Ez a szerencsém, mert amikor ezzel foglalkozok, minden mást kikapcsolok. A kaja fotózása, majd ízlelése is ilyen tevékenység. Pártatlan véleményt is illik írnom róluk, mert erre tettem fogadalmat. Úgy tűnik a héten nehezebb dolgom lesz az eddigieknél, mert a kutyák állandóan randalíroznak, mindig elterelik a figyelmemet. Néhány nap alatt elválaszthatatlan barátok lettek. Szerencsére. De most is elterelték a figyelmemet, mert a kaja helyett velük foglalkozok. Pedig itt a hétfői ebéd.
Hétfői, amit le sem lehetne tagadni, mert köménymagleves érkezett. Soha nem érkezett még más napon, így egyértelmű, hogy csak a hétfői naphoz köthető ez a leves. Mindig szoktam valami extra pluszt hozzá csinálni, és amikor sorra kerül most is csinálok egy - két szelet pirítóst, amivel sokkal jobban esik a leves. Úgyis maradt hétvégéről, enyhén megszáradt kenyér. Most jutott eszembe, és csak nem fedeztem fel a spanyolviaszt? A köménymagleves, és a hétvégéről maradt száraz kenyér kapcsolata nem lehet véletlen! Én így szoktam csinálni.
Sokáig nem volt receptem a temesvári módon készített tokányról, de már van. Ennek a szaftos ételnek lényege a zöldbabos szalonnás ragu, ami igazán finommá teszi ezt az ételt. A főtt tészta mint köret illik hozzá. mert magán tartja, magába szívja a bőséges szaftot. A múltkor tehát leírtam a receptet, hátha valaki kedvet kapna az elkészítéséhez. Finom ebéd, és ma biztosan senkivel nem fogok összeveszni rajta.
A karalábé a nyár egyik királynője. Sokoldalú alapanyag, én még salátába is tettem a minap belőle. A múltkor egyik nagy adósságomat, a karalábélevesemet megfőztem igen különleges módon, de akkor a karalábéfőzelék elmaradt. Bevallom, annyira nem vagyok oda a karalábé, főzelékként kínált változatától, de még nincs vége a nyárnak, így előttem a világ. Van még időm gondolkozni, valami egészen újszerű dolgokat kitalálni. Feladat van, a karalábéfőzelék is sorjára vár. Az lesz na következő recept. Most egyenlőre itt a régi, hagyományos módon készített, ami akár Rozi néni szakácskönyvében is szerepelhetne. Csak nehogy Juliska holnap ezt tegye János elé az asztal sarkára!
Hétfőnként desszert is jár az ebéd mellé, amivel mostanában apró gond szokott lenni. Meleg van, így többször fordult elő, hogy mire hozzám ért az ebéd, főleg a krémes desszertek teljesen elolvadtak. Ma képviselőfánkot kaptunk, ami a reggeli kávé mellé is finom. Még úgyis kávé előtt vagyok!
Valaki, (nevezzük egyszerűen Juliskának, hiszen ilyen nevű ismerősöm nem nagyon van, aki szeret, és tud is főzni, de ha mégis lenne véletlenül, a név hasonlósága a véletlen műve!) Szóval! Juliska, az orcáján hihetetlen vastag bőrrel leteremtett, hogy szerinte nem tudok főzni! Na erre ugrok! Juliska, most is abból a szakácskönyvből készíti ételeit ősidők óta, melyet a 15. szülinapjára kapott, és özv. Varróné, Rozika néni írt. Azóta is abból főz szerencsétlen párjának Jánosnak, aki az asztal sarkán ülve várja, ma vajon mit rak elé az asszony!? A szakácskönyv pedig olyan mint a Biblia. Szavai szentek, megkérdőjelezhetetlenek, mert ő csak ezt ismeri! Az történt, hogy Juliska hibát vélt felfedezni egyik receptemben. Ennek hangot is adott, mert véleménye az van. Véleménye pedig kritikus jellegű, mert ezt szokta meg, máshoz nem is ért. Szerinte lehetetlen, hogy az általam leírt 22 gramm akármi legyen a kajában, mert az isteni igében, 23 gramm van írva. Márpedig ez lehetetlen! Én vagyok a hülye, a szakácskönyv pedig megkérdőjelezhetetlen! János, szerencsétlen férje pedig 40 éve tűri, hogy az asszony szava szentírás. Mást is, de az ő baja! Van miből választania? Azért hívják Bólogató Jánosnak. A vitát tűröm, a kritikát elfogadom. De azt, hogy egy huszadrangú senki kioktasson, akinek életében egy önálló ötlete még nem volt, azt nem! Csak sajnálni tudom Jánost, aki már rég fellázadt volna, de soha, hajszálnyi esélye nem volt!
Ami inkább zavar, hogy bárki anyázhat bárkit! Ráadásul ezek az emberek keresnek, és találnak is maguknak fórumokat, ahol hallatják hangjukat. Mert esze az nincs, de hangja van. El is dicsekszik vele, hogy ő ebben, meg abban a politikai beállítottságú csoportban a másodatyaisten.
Kedves ismerősöm panaszkodott éppen egy hangyányit miszerint olyanok gázolnak bele, akikről eddig soha nem is hallott. Durván, gátlástalanul! Divat lett mások ok nélküli pocskondiázása! Több olyan ismerősöm is jelezte, hogy méltatlan gyalázkodásokat kell elviselnie, olyanokat, amik nem voltak a múltban, olyanoktól, akiknek erre nincs felhatalmazása, joga. Változott a világ! Vajon minek köszönhető? Olyanokat oktatnak ki minősíthetetlen hangnemben, akik már többször bizonyítottak. Sem nekik, sem nekem már úgy érzem nem kell többet letennem az asztalra! De válogatás nélkül kötnek bele mindenkibe! Mindenkibe, aki él, és mozog. Azért ilyen régebben nem volt. Teljesen elfajzott a világ, most nem a tudás számít hanem az, hogy kinek van nagyobb pofája. Kicsit elragadtattam magam, de ez az igazság!
De kaja van, volt, és lesz! Ez a szerencsém, mert amikor ezzel foglalkozok, minden mást kikapcsolok. A kaja fotózása, majd ízlelése is ilyen tevékenység. Pártatlan véleményt is illik írnom róluk, mert erre tettem fogadalmat. Úgy tűnik a héten nehezebb dolgom lesz az eddigieknél, mert a kutyák állandóan randalíroznak, mindig elterelik a figyelmemet. Néhány nap alatt elválaszthatatlan barátok lettek. Szerencsére. De most is elterelték a figyelmemet, mert a kaja helyett velük foglalkozok. Pedig itt a hétfői ebéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése