Ma örömködök kicsit, hiszen minden bizonnyal meg fog történni, vagy mire ez az írásom megjelenik, már meg is történt a nagy esemény! Amikor létrehoztam A CSOPORTOT, azzal az elhatározással tettem hogy azonos érdeklődésű a gasztronómiát kedvelő kedves embereknek fórumot, megnyilatkozási lehetőséget, teremtsek, teret adva eszmecserére, egymás alkotásainak megismerésére. Mert a főzést alkotásnak, meghatározó dolognak tartom, ami következetességet, szenvedélyt, odafigyelést, és sok mást igényel.
Bevallom, kicsit önző voltam, mert elsőként olyanokat válogattam, és hívtam meg a csoportba, akiket már ismertem, megbíztam bennük. Nem csináltam reklámot, kampány sem volt, nyeremények meg pláne azért, hogy minden áron növeljem a csoport létszámát. Nem is gördítettem viszont akadályt senki elé, aki úgy érezte szívesen tartozna közénk. Később megkértem egy barátomat is, hogy időmként segítsen, hiszen velem is előfordulhatnak időnként apró problémák, és mindenre én sem tudok odafigyelni. Köszönöm a segítséget! Más csoportokkal ellentétben, szinte probléma mentesen zajlik nálunk az élet. Néhány kéretlen reklámhordozón kívül mindössze pár tagot kellett rendreutasítani, és elenyésző azok száma, akiket kénytelen voltam súlyosabb retorzióval büntetni.
KÖSZÖNÖM! Köszönöm, hogy aktivitásotokkal hozzájárultok egy jól működő csoport életéhez, köszönöm az egymás iránti figyelmet, azt, hogy sokat tanulhattunk egymástól, egyszóval zajlik az élet, szépen, csendben, és rendben. Külön köszönöm azoknak, akik talán az átlagnál is aktívabbak, és szinte mindennap hoznak valami újat a csoport nézelődő tagjai okulására. És azoknak is köszönöm, akik csak körülnéztek, és elolvassák a csoport aktívabb tagjainak írásait.
A csoport alapításának elsődleges célja az volt, hogy azzal is, aki nem képzett gasztronómus, de a főzés szeretetének csírája lakozik benne, ezt a csírát növekedésnek indítsuk, hajtást hozzon, majd törzset növesszen, és akár erdővé nője ki magát. Ez még nem sikerült, de jó úton haladunk a megvalósulás felé. Nem akartam nagyon patetikus lenni, így sikerült! Bennem is érzelmeket váltott ki az írás, és nem csodálkozok rajta. Sokat jelentetek nekem, sokszor NEKTEK köszönhetem azt, hogy jól érzem magam! Ja! Aki esetleg nem jött volna rá, eddig miről volt szó, létszámunk elérte az EZER FŐT! És rólunk van szó Kedves GASZTROPAJTÁSOK.
De minden reggel megrögzött szokásom, hogy a megérkezett elemózsiáról is írok pár sort, így ma is meg fog történni. Ahogy szoktam, mindig a levessel kezdem, de ez nem minden országban általános. Nálunk igen.
Azoknál, akik hozzám hasonlóan a gyulai Tölgyfa étteremből kapják az ebédet, azoknál pulykanyak levessel indul az ételek sora. Lakodalmakban a vőfély különféle hangzatos rigmusok kíséretében tálalja fel az ételek sorát, és eszembe jutott, hogy életemben egyszer, én is voltam botcsinálta vőfély egy baráti társaság előtt. Több tíz év után a múlt héten vetítettük le a régi felvételt, hangos kacagás közepette. Én is jól szórakoztam! Igaz, akkor a lakodalomban szokásos tyúkhúsleves tálját szorongattam, és a mostani pulykanyak leveshez rigmust sem találtam ki, de jól fog esni. Hasonlóan készült mint ez.
Most már biztos nyár van. Hiába könnyebb dolgozni a gyorsfagyasztott alapanyagokkal, ma biztosan friss paprika került a fazekakba, hiszen fagyasztottból ki látott már töltött paprikát készíteni? És itt az ideje a töltött paprikának. Mi is nagyon szeretjük ,még akkor is, ha Áron fiam alaposan meghámozza a töltelékeket a fogyasztás előtt. Így fordulhat elő, hogy akár öt meghámozott paprika is sorakozik tányérján, értelemszerűen sajátomon pedig a burkok, a meghámozott töltelékekből visszamaradt paprikák. De hol nincs ez így? Nejem profi töltött paprika készítésben, de nem is olyan nagy ügy megcsinálni. Ezért azt a receptet osztom meg, ami szerintem a legegyszerűbb, és ez alapján bárki meg tud csinálni egy nagyobbacska fazéknyi töltött paprikát. Két adagért nem is érdemes hozzákezdeni!
Van több receptem is a mustáros csirkecomb elkészítéséről, most mégis azt osztom meg, aminek a páclevébe méz is került a mustár mellett. Így szebben pirul a csirkecomb, és az íze is lényegesen finomabb, pikánsabb. A csirkecomb, egyébként itthon is a legkedveltebb ételek közt van, és ennek a szerény adagnak tán legjobban Kimi kutyám örül, hiszen tudja, a legfinomabb falat, a csont az övé! A kisebbik nem ehet csirkecsontot, mert féltjük. De ő sem fog éhen maradni.
Mi sem, hiszen a leírásból kitűnik, ma is bőséges, igen komplex ebéddel lakattak jól bennünket, mindannyiunk örömére. És még nincs vége a mai napnak, hiszen minden adag tartozéka egy süti. Ez is finom, bár a hőség jelentősen megváltoztatta állagát. Krémes sutit júliusban? Mondanom sem kell azonnal tettem a hűtőbe, és kb 1 óra múlva már fogyasztható állapotba fog kerülni. Fotózni viszont nem azt fogom ,hanem egy régebbi képet hoztam. Összességében jó a kaja, és az elején leírt dolgok miatt is boldog vagyok. Akár madarat is lehetne fogatni velem, de ki az a hülye, aki ilyen melegben madarakkal kergetőzik?
Bevallom, kicsit önző voltam, mert elsőként olyanokat válogattam, és hívtam meg a csoportba, akiket már ismertem, megbíztam bennük. Nem csináltam reklámot, kampány sem volt, nyeremények meg pláne azért, hogy minden áron növeljem a csoport létszámát. Nem is gördítettem viszont akadályt senki elé, aki úgy érezte szívesen tartozna közénk. Később megkértem egy barátomat is, hogy időmként segítsen, hiszen velem is előfordulhatnak időnként apró problémák, és mindenre én sem tudok odafigyelni. Köszönöm a segítséget! Más csoportokkal ellentétben, szinte probléma mentesen zajlik nálunk az élet. Néhány kéretlen reklámhordozón kívül mindössze pár tagot kellett rendreutasítani, és elenyésző azok száma, akiket kénytelen voltam súlyosabb retorzióval büntetni.
KÖSZÖNÖM! Köszönöm, hogy aktivitásotokkal hozzájárultok egy jól működő csoport életéhez, köszönöm az egymás iránti figyelmet, azt, hogy sokat tanulhattunk egymástól, egyszóval zajlik az élet, szépen, csendben, és rendben. Külön köszönöm azoknak, akik talán az átlagnál is aktívabbak, és szinte mindennap hoznak valami újat a csoport nézelődő tagjai okulására. És azoknak is köszönöm, akik csak körülnéztek, és elolvassák a csoport aktívabb tagjainak írásait.
A csoport alapításának elsődleges célja az volt, hogy azzal is, aki nem képzett gasztronómus, de a főzés szeretetének csírája lakozik benne, ezt a csírát növekedésnek indítsuk, hajtást hozzon, majd törzset növesszen, és akár erdővé nője ki magát. Ez még nem sikerült, de jó úton haladunk a megvalósulás felé. Nem akartam nagyon patetikus lenni, így sikerült! Bennem is érzelmeket váltott ki az írás, és nem csodálkozok rajta. Sokat jelentetek nekem, sokszor NEKTEK köszönhetem azt, hogy jól érzem magam! Ja! Aki esetleg nem jött volna rá, eddig miről volt szó, létszámunk elérte az EZER FŐT! És rólunk van szó Kedves GASZTROPAJTÁSOK.
De minden reggel megrögzött szokásom, hogy a megérkezett elemózsiáról is írok pár sort, így ma is meg fog történni. Ahogy szoktam, mindig a levessel kezdem, de ez nem minden országban általános. Nálunk igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése