Olyan hosszú címet kellett adnom a mai bejegyzésemnek, hogy szinte nem fért el. Hosszúak a kaják nevei. Egyébként köszönöm, jól vagyok! Immár második napja asszony nélkül élem életem, és hiányzik! Tényleg! Nem csak azért, mert nekem kell mosogatnom, hanem egyébként is. Jó a szabadság, de ennyire? Jól elvagyunk egyébként a többi fiúval. Még nem vizsgáltam meg a kertben lévő tücsök nemét, de lehet, hogy őkelme is az erősebb nemet képviseli. Áronon, és rajtam kívül, a két kutya is pasi. A kutyák időnként megugatják a szomszéd csajokat, és jól elvannak. Mi Áronnal nem ugatunk! Ma a kaja tálalása után, minden bizonnyal piacozunk egyet, mert a saláta mindkettőnknek hiányzik. Nyár van, és saláta nélkül nem élet ilyenkor az élet. Kaja bőségben vagyunk, mert amit kapunk a menzáról, az egész napra is elég lenne. És elég is! Ma is érkezik ennivaló, mint a hét többi napján is, és szépen beosztjuk. Nem hiszem, hogy bárki lenne ezen a világon, akinek nem lenne elég ez a mennyiség! Ebből is feltűnt, hogy egyedül vagyok. Marad a kajákból. Tegnap is azzal a minimális kiegészítéssel, amit rajtam kívül bárki megengedhet magának, még élvezetesebbé tettem az ebédet. Senkit nem tartok vissza, hogy kreatív legyen! Én ma is, sőt amikor tudom, ezután is megteszem. Tegnap egy pirítóssal, és egy tükörtojással tettem még élvezhetőbbé a sima tojáslevest. És mivel közben megérkezett a mai ebéd is, most épp azon töröm a fejem, mivel tudom még élvezetesebbé tenni a mai kaját. Közben a kutyák is úgy tűnik marhára jól érzik magukat, és folytatják a tegnap elkezdett önfeledt játékot. Tegnap jót kergetőztek a reggeli szép, nem túl meleg időben. Ma is ez lesz a vége! Addig, míg játszanak egymással, kitálalom az ebédet, és lefényképezem.
Elsőként a karalábélevest, amire bevallom még nem készültem. Már régebben elhatároztam, hogy elkészítem saját különbejáratú levesemet, ami kicsit másabb lesz a mainál, de még csak most megyünk majd a piacra karalábéért és másokért. Lehet, hogy legközelebb, már új recepttel állok mindenki rendelkezésére, mert terveim vannak! És a terveket többnyire tettek követik. A mai viszont a legegyszerűbb karalábéleves, így kész receptem is van róla, hogyan készülhetett. Egyébként, egy idő óta minden nap új receptet osztok meg egy általam kedvelt receptes oldalon, és tegnap több mint 1200-an olvasták el az éppen aktuális leves receptemet. Köszönöm, jól esik! Vannak még receptjeim, amiket nem osztottam meg, és folyamatosan szaporodnak, hiszen újak is születnek. Van olyan, amit nem volt pofám feltölteni, mert minek írjak a grízes tésztáról pl. Más már megtette helyettem. Azért egy bizonyos minőségnél lejjebb nem adom! Nem mintha lebecsülném a grízes tésztát!
Az almával borított bordáról is van recept, és már hozom is. Ezt az írást direkt azért tettem közzé régebben, hogy mások is el tudják készíteni ezt az egyébként különleges, de nem túl bonyolult ételt. A tegnap feltöltött receptemért egyébként nagyon sok dicséretet is kaptam, ami nagyon jól esett. Ezért írom le minél érthetőbben, pontosabban azoknak az ételeknek az elkészítési módját, amihez valamilyen közöm van. Így mások is könnyen boldogulnak velük, a leírás alapján. Én többnyire nem receptből főzök, de mások igen, és elvárják, hogy pontos, érthető recept alapján készítsék el az ételt.
És mivel van gyakorlatom az ételek kóstolás utáni reprodukálásában is, nyugodtan közzé merem tetti a következő kapros, tejszínes pulykatokány receptet. Nem pontosan az alatt a név alatt szerepel, ami a mai étlapon volt, de tökéletesen írja le a most kapott apró pecsenye receptet is. Az, hogy tokányként szerepel az írásban, apró formai gond, a lényeg az íz. Azzal pedig ma sincs semmi gond. Ugyanolyan finom minden, mint a hét többi napján, igaz nincsenek különleges igényeim. Nem várok különleges, extravagáns ételeket ezért az árért, ami meglehetősen barátságos. Azt is tudomásul veszem, hogy időnként nem az én ízlésem szerint főznek, de én csak egy vagyok a sok közül, akik ugyanezeket az ételeket fogyasztják többnyire megelégedettséggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése