2015. június 11., csütörtök

2015.06.12. Jókai bableves, tejberizs, rakott bolognai spagetti.

Megint hétvége van! Ráadásul, mint a hét minden napján gyönyörű az idő. Ez várható a hétvégére is! Remélem jól fogják érezni magukat azok, akik valami szép helyen töltik idejüket, esetleg nyaralnak. Az iskolákban is befejeződött az év, és én is megpróbálok valamit kezdeni magammal, az év számomra legszebb időszakában. Valami biztos lesz! Csak nem fogok itthon ülni egész nyáron?! Bár így is megvagyok, feltalálom magam, többek közt a megszokott dolgaimmal, amik lassan rutinszerűvé váltak az évek során. eszembe jutott, hogy négy éve minden hétköznap reggel jelentkezek ezzel a rovattal, melyben taglalom az érkezett ebédet, időnként készítési útmutatót is adva az érdeklődőknek. Úgy döntöttem, a jövő héten szabin leszek. Nem mintha történne valami különös, de van egy feladat, ami úgy tűnik néhány napig egész embert kíván, ráadásul ezen a már elavult számítógépen nem is tudom végrehajtani. Valahogy megoldom, mert elvállaltam! Tehát a jövő héten néhány napig nem leszek!
Most viszont még megírom a mai ebédről szóló állásfoglalásomat, ami egy elemet kivéve pozitív.

 
A Jókai bablevesről csak jókat írhatok. Szeretem a babot, és ebben a formában is. A megszokott pénteki gazdag leves, amivel én önmagában is jól tudok lakni. Valószínű így is fog történni, az okát mindjárt leírom. A babgulyást, és a Jókai bablevest is többek közt azért is szeretem, mert akár bográcsban is el lehet készíteni, és mint tudjuk ennek most van a szezonja. A mai ebéd viszont egész biztosan nem bográcsban lett főzve, hanem szakácsaink hajnaltól foglalatoskodtak vele a nem túl hűvös konyhában. Máskor sem, de ilyenkor nyáron különösen nincs könnyű dolguk. Köszönet érte! 

Valahogy a következő étel, ami ma az étlapon szerepel sosem állt közel hozzám! A tejberizsről van szó, amiből nem is rendeltem mára. Éppen meg tudom mutatni, hiszen csak ezért a múltkor főztem egy adagot, amit le is fényképeztem. Azóta is ezzel a fényképpel illusztrálom az ilyenkor máshová kiszállított ételt. Utoljára valószínű, valamikor csecsemő koromban ettem, és bevallom, nem is hiányzott azóta. Bocsánatos bűn! Akkor amikor a fotó készült, le is írtam saját receptemet, hiszen egyáltalán nem bonyolult a tejberizs készítése.  

És remélem mindenki megérti, hogy miért nem kértem mára a tejberizsből! Hogyan is tettem volna, mikor az étlapon rakott bolognai szerepel, ami Áron fiam kedvenc kajája. Ebből a kiszabott adagnál lényegesen többet is képes megenni, így valószínű feláldozom magam. Ma diétára fogom magam, a nemes cél érdekében! Most megpróbálom rábeszélni magam, hogy ebben a melegben egyébként sem esett volna jól a bolognai, de én is szeretem. A rakott változatát pedig tényleg, mert látványos is. Ugyanúgy készül mint a hagyományos változata, csak rétegelve tepsiben, és várni kell a tálalás előtt, hogy ne essenek szét a méretre darabolt kockák. Ezt is leírtam, hogyan kell csinálni. 

Mi sem természetesebb, hogy minden adag mellé jár egy szép alma, mert pénteken ez a szokás! 

Tehát mindenkitől érzékeny búcsút veszek néhány napra, és bízom benne, hogy mások is hasznosan fogják tölteni azt a rövid időszakot, míg én mást csinálok! Később találkozunk újra!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése