Tegnaptól, a kutyámon, és rajtam kívül mindenki diplomás a házban! Azért nem érzem magam kátrányos helyzetűnek, a kutya meg nem törődik vele. Belegondolva, marhára jól van ez így! Mégis van egy kevés közöm mindhez. Szóval, most virtuális ünnep van, a virtuális diploma ürügyén. Lesz igazi is, a maga idejében. Most csak örömködünk. Egyedül a kutya nem ért semmit az egészből, de Ő majd örülni fog a csontnak, ami az ebéd után neki jut. Mert jut.
És akkor rá is térnék a mai kajára, mert az is itt van időben, rendben. Ráadásul csupa kedvenc!
Én speciel imádom a grízgaluska levest, ha az jól van elkészítve. Magával a lével ki foglalkozik olyankor, amikor a leves lelke, maga a galuska, aminek omlósnak, kellően megfőttnek, nem pedig keménynek, vagy szétázottnak kell lennie. Maradjunk abban, hogy a mai grízgaluska éppen megfelelő. Nem hasonlíthatom össze a kézzel, kanállal szaggatott házi galuskával, de nem is várom el azt a minőséget. Épp ezért csináltam meg a múltkor saját levesemet is, de csak azért, hogy bebizonyítsam, jó galuskát készíteni nem nagy tudomány. Akkor receptet is írtam róla gyorsan, és azóta is azzal dicsekszem.
Áron kevés nagy kedvence közt van a paradicsomos húsgombóc, amit megint nem nagy tudomány megcsinálni, de isteni eledel. Lakodalmakban, a jaminai (békéscsabai) főzőasszonyok készítették mindig a húslevesben megfőzött csirkemellből. Ezt másra nem lehetett használni, mert kitálaltatni már nem volt képe egyetlen gazdának sem. Oka a régi lakodalmas szokásban keresendő, miszerint a falusi lakodalmakba ajándékként (ez volt az illő) A legöregebb, másra már nem használható, tojásokat már nem adó tyúkokat vitték. Ennek volt előnye is, mert az ezekből főtt levesnek viszont nem volt párja. A száraz, kemény húst viszont szinte nem lehetett megenni. A lelemény itt is győzött, mert paradicsomos húsgombócot, vagy fasírtot készítettek belőle. Ma nem így csinálták, csak egy kis visszatekintés volt részemről.
Az előbb említettem a lakodalmi tyúkokat, melyekből normális esetben akár rántott húst is lehetett volna csinálni, (ha nem vénültek volna meg annyira szegények) mert nálam is dívik az a szokás, hogy levesben főtt csirkéből készítünk rántott csirkecombot, és persze mást is. Nagyanyám, és mások is így csinálták, már nagyon régóta. A legnagyobb előnye, hogy a levesbe főtt hús átveszi a só, a bors, és más fűszerek aromáját, így tökéletes alapot biztosít a panírozáshoz. Friss csirkéből is tökéletes, mint ahogy a mai étel is készült.
Még egy szösszenet! A szerdai ebéd tartozéka valamilyen sütemény mindig, ami ma egy krémes kocka, ami ma mellékes,de finom.
Tegnap érkezett egy ismert oldal részéről egy felkérés, hogy néhány sütit el kellene készíteni fázisképekkel, mert népszerűek lettek a neten képes receptjeink. Ezért tehát egyszerű, kedvelt sütiket kell elkészíteni, a lehető leglátványosabb módon, hogy mindenki akár a képek alapján megértse. De ez már nem csak az én dolgom lenne, hanem nejemé, akire a háztartásban a sütik készítése tartozik.
És akkor rá is térnék a mai kajára, mert az is itt van időben, rendben. Ráadásul csupa kedvenc!
Tegnap érkezett egy ismert oldal részéről egy felkérés, hogy néhány sütit el kellene készíteni fázisképekkel, mert népszerűek lettek a neten képes receptjeink. Ezért tehát egyszerű, kedvelt sütiket kell elkészíteni, a lehető leglátványosabb módon, hogy mindenki akár a képek alapján megértse. De ez már nem csak az én dolgom lenne, hanem nejemé, akire a háztartásban a sütik készítése tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése