2015.06.05. Csorba, káposztás tészta, szilvás gombóc

Ma megint azt fogom csinálni, amit éveken keresztül, sokkal fiatalabb koromban. Zeneszolgáltató kisiparos leszek, tehát diszkózni fogok. Baráti társaságnak, úgy ahogy évente egyszer szokott lenni, jó hangulatban. A hangulatról én felelek, tehát fel kell kötnöm a gatyát! Nem okoz gondot, és nem is kell semmit készülődni rá. Ezt sem lehet elfelejteni, mint a biciklizést. Reggel megszabadulhattam a kütyütől is, ami egy napig rajtam lógott, és egy napig nyomást gyakorolt rám. Fordítva, mert az én nyomásomat mérte! Volt mit!
Egyébként igen jó hangulatban vagyok, és az éjszakai állandó macera sem készített ki. A mérésekre szinte minden alkalommal felébredtem, de szerencsére azonnal vissza is aludtam. Tehát nem vagyok fáradt! Nem is lenne jó, mert mára is van bőven tervem. 
Először is jöjjön a kaja! Ez az a pont életemben, ami biztos. Minden hétköznap, pontos időben itt van, és az elmúlt évek során ez mindig így volt. 

Ma egy kis nyelvészkedéssel kell indítanom írásomat, bár nem volt szándékomban. Csorbaleves szerepel ugyanis az étlapon, ami csak egyszerűen csorba. Maga a csorba ugyanis törökből átvett szó, és önmagában levest jelent. Mégpedig a leveseknek egy csoportját   jelenti. Azt, az eredetileg korpaciberével savanyított levest, amit Erdélyben szinte mindenhol szívesen tesznek az asztalra. Többnyire csípős paprikával, és tejföllel. Ráadásul a mai leves, bár bőséges, és én szeretem, de abszolút nem csorba! Inkább korhelylevesre hasonlít, és tele van galuskával, meg savanyú káposztával. Tehát a csorbához köze sincs! Azt hiszem, hogy korábban, a csorbáról szóló írásomban eléggé kiveséztem a témát, így inkább azt hozom ide, mint ismételjem magam. A lényeg egyébként maga a leves, ami egy rendkívül gazdag ragu, és minden esetben nagyon finom, bármit is tesznek bele.

Talán az egyik legegyszerűbb kaja érkezett főételként, amit én speciel imádok. A káposztás cvekedliről van szó, amit egyszerűbben káposztás tésztának nevezünk. Mivel kedvenceim közt található minden káposztás étel, nem meglepő, hogy ez is nagyon ízlik. A minap épp lengyelországi emlékeim jutottak eszembe, és közismert, hogy a Lengyelek is imádják a káposztás kajákat. Egy Lengyel kisváros, bizonyos Olstyinek főutcáján lévő gyorsbüfében, szerintem életre szóló emléket hagytunk magunk után barátaimmal a káposztás, és a halas ételek iránti rajongásunk kapcsán. Magyarul felzabáltunk mindent. Tehettük, mert valutánk volt, és az szó szerint aranyat ért! Tudom, a mostani káposztás tésztának ehhez semmi köze, de épp a napokban jutott eszembe ez a régi emlék. A káposztás tészta receptje pedig itt van, ha valaki nem ismerné.  

A gombócokhoz egészen más emlékeim fűződnek. Emlékszem, hogy nagyanyám sűrűn készített gombócokat, többnyire krumplival. Akkor nem volt még fagyasztó, amiből tél közepén is elő lehetett húzni a kész szilvás gombócot. Viszont volt aszalt gyümölcs a padláson, a ponyván kiterítve, ahonnan nagyapám hozott le kompótnak, sőt gombócnak valót is időnként. Tehát volt gombóc, nem csak nyáron! Hasonlóan csinálta biztosan, mint ahogy receptemben leírtam.  

Péntek van, és ilyenkor gyümölcs is jár az ebéd után, ami ma egy alma. De most nem ezzel foglalkoznék. Tegnap megjelent egy cikk gasztonómiai "munkásságomról" így az utóbbi öt évem tényszerű leírásáról. Meglehetősen kiteregettem életem ezen szakaszát is, amiről más esetleg nem szívesen beszélne. Sokan meg is lepődtek, amikor elolvasták a számukra meglepően új információkat rólam. Nincs mit titkolnom, életemhez tartozik ez is! Akik elfogadtak így, azok tudják, nem könnyű az életem. Én viszont változtatni nem tudok rajta, csak könnyebbé tenni mindennapjaimat azzal, amim maradt. Nekem így jó!