Ma konzervből dolgoztam. Nem így történt a konyhán, mert ott friss alapanyagokból főztek, illetve gyorsfagyasztottból, de az eredmény biztosan finom. Azért a feltételes mód, mert elsőnek tartom a kötelességemet, még akkor is, ha önként vállaltam, és senki nem róna meg, ha nem teljesíteném. De itt vagyok, ragyogok, és mielőtt elmentem volna ma háziorvosomhoz, még az ebéd érkezése előtt régebbi fotóimból prezentálom a süti kivételével a mai kaját. A sütit később, csak szemrevételezéssel, majd kóstolással tudnám leírni, de ma helyét üresen hagyom.
Ahhoz az EMBERhez megyek, akinek nagyon sokat köszönhetek. Még többet köszönhetnék, ha hallgattam volna rá, amikor szólt: vigyázz, mert lehet még rosszabb is! Én is gyarló vagyok, mint az emberek egy része. Míg nincs a baj elérhető közelségben, nem foglalkoztam vele. Amikor viszont bedörömbölt ajtómon, már megtörtént, visszafordíthatatlanná vált. Most kénytelen vagyok azzal élni, amim maradt. Ezért is köszönöm háziorvosomnak, hogy segít, mert látja: akarom! Akarok azzal élni amim maradt, és elviselhetőbb életet biztosítani magamnak, és családomnak! Ma tehát odaadom receptjeimből válogatott szerény összeállításomat, melynek társszerzője doktornőm, hiszen ha nem köti az ebet a karóhoz, most lehet, hogy nem lettem volna képes létrehozni ezt a látszólagos semmiséget, a receptkönyvemet. Köszönöm Marika!
De mielőtt elmentem volna a dokihoz, leírtam a következőket, és régebbi fotóimmal illusztráltam a recepteket.
Ha hihetek az étlapnak, és miért ne lenne így, akkor miközben a váróban ülök, pulykanyak leves érkezik, és az ételfutár jó étvágyat kíván. Ezután jönne, hogy tálalok, kóstolok, fényképezek, majd szerkesztem a képeket, és megírom a beszámolómat. ma több fázis kimaradt, így az előre írt beszámolóval jelentkezek mindenhol. Nem tévedjetek sokat, hiszen a kaja mindig jó, és ma egy eleme sem olyan, ami kilóghatna a sorból. A pulykanyak levessel indítok. A nevében is benne van, hogy pulykanyakból főtt, egyedül azt nem tudom, mekkorák a pulykanyakak. Akkorák, amekkorákat lehetett kapni. Lényeg az, hogy szokás szerint finom levest főztek belőlük, a megszokott módon, és azt is leírtam, kb. milyen módon.
A zöldbabfőzelékben is biztos vagyok. Számtalanszor kóstoltam már, soha nem volt gond vele. Apróbb problémák előfordultak, a mikor fás zöldbabot kaptak szakácsaink, de a megvalósítás rutinosan jó volt mindig. Nem emlékszem az elmúlt három évre visszamenőleg, hogy rossz zöldbablevest kaptam volna. Ha minden igaz, m,a fasírt érkezik feltétként, és erre számíthatok én is, ha kajaközelbe kerülök a vizsgálat után.
A másik választható főétel mustáros sült csirkecomb, amiről szintén van halvány lila dunsztom, hogyan készül, így a receptet hozom is. Ma petrezselymes tört krumpli készült hozzá köretként, amivel én szeretem. Valamit teszek még mellé a tányérra, ha hozzájutok, bár az is lehet, hogy Áron fiam elpusztítja addigra, mire hazaérek. Semmi gond, jól van ez így!
Már csal egy kérdés maradt! Mi lesz a mai süti? Mert szerdánként az is érkezik, de csak akkor tudom meg, mikor visszajöttem a rendelőből. Egy bizonyos kor után természetes, hogy időnként felkeresi minden egészségével valamit is törődő ember háziorvosát, én most az idei státuszt elintézem, illetve már valószínű el is intéztem.
Rendhagyó írással jelentkeztem ma, de nem volt különösebben nehéz feladat. Egy kicsit értek már ahhoz ami a legkedvesebb időtöltésem, így most is megbirkóztam vele.
Ahhoz az EMBERhez megyek, akinek nagyon sokat köszönhetek. Még többet köszönhetnék, ha hallgattam volna rá, amikor szólt: vigyázz, mert lehet még rosszabb is! Én is gyarló vagyok, mint az emberek egy része. Míg nincs a baj elérhető közelségben, nem foglalkoztam vele. Amikor viszont bedörömbölt ajtómon, már megtörtént, visszafordíthatatlanná vált. Most kénytelen vagyok azzal élni, amim maradt. Ezért is köszönöm háziorvosomnak, hogy segít, mert látja: akarom! Akarok azzal élni amim maradt, és elviselhetőbb életet biztosítani magamnak, és családomnak! Ma tehát odaadom receptjeimből válogatott szerény összeállításomat, melynek társszerzője doktornőm, hiszen ha nem köti az ebet a karóhoz, most lehet, hogy nem lettem volna képes létrehozni ezt a látszólagos semmiséget, a receptkönyvemet. Köszönöm Marika!
De mielőtt elmentem volna a dokihoz, leírtam a következőket, és régebbi fotóimmal illusztráltam a recepteket.
Már csal egy kérdés maradt! Mi lesz a mai süti? Mert szerdánként az is érkezik, de csak akkor tudom meg, mikor visszajöttem a rendelőből. Egy bizonyos kor után természetes, hogy időnként felkeresi minden egészségével valamit is törődő ember háziorvosát, én most az idei státuszt elintézem, illetve már valószínű el is intéztem.
Rendhagyó írással jelentkeztem ma, de nem volt különösebben nehéz feladat. Egy kicsit értek már ahhoz ami a legkedvesebb időtöltésem, így most is megbirkóztam vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése