2015. május 26., kedd

2015.05.26. Almaleves, Dubarry sertésborda, tarhonyás hús.

Bár katasztrofális volt az idő szombaton, barátaimmal főztünk egy jóízűt. Tényszerű a megállapítás, és valóban így történt. Isteni dámvadpörit csináltunk, ami az utolsó falatig elfogyott. Persze úgy, hogy repetázni is volt lehetőség abból, amit hazahoztunk. Mert elosztottuk a maradékot. Így történik minden alkalommal. Kár, hogy az idő keresztül húzta eredeti elképzeléseinket, mert más lett volna napsütésben jól érezni magunkat, mint szakadó esőben. Így is kitartottunk! És tényleg nagyon finomat főztünk. Remélem, a szakácsok, és a konyha személyzete is kicsit pihent a hosszú ünnepen. Megérdemelték!



De a hosszú hétvége után újraindul a napok sora, és megint itt vagyok a megszokott napi beszámolómmal a menüről. 
Ma almaleves jött a megszokott módon, semmi különlegességgel, és most nem is nagyon vágyok ilyesmire. Egyszerűen úgy, ahogy minden alkalommal kapjuk szecskázott almából, a receptemben leírt módon.  Ma sem sokat gondolkodtak rajta a szakácsok, a megszokott módon érkezett.

Tény, hogy illik mellé a főétel, akár mindkettő. A válogatásnál arra is nagyon figyelni kell, hogy összhangban legyenek egymással is a kaják. A Dubarry szelet mindenhez illik. Készíthető sertésből, csirkemellből, ma épp az előzőt választották alapnak. Erre a sült karajszeletre halmozták a karfiolos ragut, ami a Dubarry szelet jellegzetességét adja. Erről szóló bejegyzésemben mindent leírtam már, így a további magyarázat helyett következzen az írás:  Fordult már elő - igaz ritkán, hogy egy laza erkölcsű hölgyről kapott egy finom étel nevet, és szerintem madame Dubarry sem gondolta volna, hogy neve így marad fent az utókor számára. A kaja miatt megérte!

A tarhonyás hús sem érdemel Konyhafőnöki tudást. Mától ismét indul a produkció, és esténként ismét a képernyő előtt ülök. Vannak kedvenceim nekem is természetesen, és bízom benne, hogy azok szerepelnek a döntőben, akiket oda várok, és valóban meg is érdemlik. Egyiküknek sem okozna gondot a mai ebéd elkészítése, és még lehet, hogy valami hasonló versenyfeladatra is sor kerül. A tarhonyás hússal nincs nagy munka. Tulajdonképpen pörkölt, amit összekevernek a tarhonyával, mint körettel. 

Ma kicsit nehezebb volt megírni még ezt a rövid beszámolót is, mert elszoktam tőle. Történt más is, de arról nem szívesen beszélnék. Holnap viszont megajándékozom háziorvosomat az egyik e célra készített receptfüzettel, hiszen sokkal tartozok neki. Úgy érzem nem vár el munkájáért semmit, de jól fog esni neki az apró figyelmesség. Tudja, hogy részben neki is köszönhetem, hogy a füzet egyáltalán elkészülhetett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése