2015. május 22., péntek

2015.05.22. Tárkonyos, szárnyas raguleves, milánói makaróni, mákos guba.

Tegnap nagyon jót szórakoztam! A most 20 éves gyulai alapfokú Művészeti Iskola műsorát néztem végig, és bevallom személyes érintettség is motivált. Nekem az iskola titkáraként vezette le a műsort, és nagyobbik fiam, akinek az élete összeforrott az iskolával, koreográfusként több produkciót is jegyzett párjával. Jó volt látni a fiatalokat, akik szemmel láthatóan imádnak táncolni! És ebben szerepe van családomnak is. Magam, így egész környezetem évtizedek óta követi, elősegíti a néptáncmozgalmat, nejem, és fiam természetesen műveli is igen magas szinten. Évek óta követem, látom a fejlődést, és magam is kiszúrtam néhány kiugró tehetséget. Tegnap tehát nagyon jót szórakoztam! Nem ezért, de éjszaka pedig akkorát aludtam, hogy na. Így megint jól indul a napom.

Az ebéd is jó, de ma ezzel nem foglalkozok. Ha valami ételt készítek, a munka hevében, sokszor elfelejtek enni is. Lehet, hogy ma is így fogok járni. Holnap főz csapatunk vadpörköltet, így én az esztétikus tálalásra koncentrálok. Meg van a koncepcióm, de mivel nem receptből dolgozok, ez a művelet során még változhat. Lényeg az eredmény, amiben biztos vagyok! Kell az önbizalom!



A levesből magamhoz veszek egy tányérral, mert finom, és szeretem a tárkony ízét, illatát. Ebből már kitalálható, hogy tárkonyos ragulevest kaptunk, ma szárnyasból. Iskolás, menzás koromban, ezt robbantott csirkének hívtuk, mert a darabolással nem sokat vesződtek. A konyhánkon figyelnek rá! Leírtam már többször receptjét is, így ha elolvassátok, a hétvégén magatok is el tudjátok készíteni ezt a fincsi levest. 

Milánói makaróniként kerül étlapra, de a milánói ragut csak nyomokban követi a mai egyik főétel. Sokan, így első alkalommal több évtizede én is darált sertéshússal készítettem első milánóimat, és finom volt. Azóta sok időt töltöttem a gasztronómiával, és mára már tudom mi különbség van a milánói, és a bolognai közt. Ezt többször le is írtam, így ma a most érkező kaja receptjét hozom ide, mely első írásaim egyike. Ebben leírtam minden lényeges dolgot.  Én ezt az ételt bolánói spagaróninak hívom, a két étel összekapcsolódása miatt. 

A mákos guba egyszerű, de nagyszerű azok számára, akik szeretik az édeskés ételeket. Akár desszertnek is beillik, és más esetben akár maradékokból is készülhet, de ma friss kiflit használtak hozzá. Normális esetben gyönyörűen fényképezhető étel, és a fotó mindent elmagyaráz róla. Ma nem olyan jól sikeredett a kép, de így sem rossz. Mivel írtam is hozzá receptet, azt is idehozom, ha esetleg valaki nem tudná, mit takar a mákos guba elnevezés. 

Gyümölcs is érkezett, amit csak tényszerűen megemlítek. Banán jött, meglepetésszerűen. Lehet, hogy ezzel a két szép gyümölccsel is csinálok valamit, de első az, ami már a fejembe jár.
Van dolgom bőven, de ez inkább rutinszerű lesz, mert fejben lejátszottam már, és az eredményben szinte biztos vagyok. Az lenne a csalódás, ha nem egy finom, a vadpörkölt mellé illő mutatós kelt tészta születne saját aszalású, múlt évről még maradt napon szárított paradicsom, és annak enyhén csípős fűszerolaja hozzáadásával.

Az időjárás is remélem, mellénk áll! Meg mellétek is! Szép, ünnepi hétvégét kívánok mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése