2015. május 20., szerda

2015.05.20. Marha erőleves, meggyszósz főtt sertésszelettel, fűszeres, ropogós csirkeszárny.

A tegnapi jeles nap volt életemben. Egykor nagyon vártam erre a dátumra! Május 19.-én Ivó napján szereltem le! A férfiak életében igen jelentős ünnep volt, hogy ezen a napon túl, már csak laza kötelék fűzte a fegyveres erőkhöz. Igaz, engem még háromszor két hétig vendégül láttak ezután, de a leszerelésem napja mégis Ivó napjára esett. Nem illik vele dicsekedni, de nem csak a név tiszteletére, de jelentősen meg is ünnepeltem volt katonatársaimmal az eseményt. Annyira! Hajnalra elértük azt, hogy már egyetlen magára valamit adó szórakozóhelyen sem láttak szívesen bennünket. Mégis meghatódva emlékszek vissza rá, a hosszú eltelt idő távlatából. Katonaélményeim megszépültek a jelentős idő távlatából, és ma csak a szépekre emlékszem. Az is tény, hogy mivel a betegeket nem sorozták be, akkor ez azt jelentette: egészséges voltam. Nem kis nosztalgiával gondolok azokra az időkre! Szerintem most sem ártana néhány ifjú titánnak fegyelmet, rendet tanulnia. "O tempora, o mores" idézhetném Cicerót, és igazam is lenne. Valóban más idők voltak, és mások az erkölcsök. És mivel ma van 40 éve, hogy bevonultam, gasztronómiai kapcsolatra is emlékszem e nappal kapcsolatban. A bevonulás napján mindig babgulyást szolgáltak fel, ami feledhető volt már akkor is. Arra emlékszem, hogy sűrűn voltunk éhesek, de megoldottuk. Híradó katonaként némi szívességért cserébe, a szakácsok némi plusz ellátmányt biztosítottak számunkra, ami apróságokban ki is merült, de egy éhes ember mindent megbecsült. Urak voltunk  a szemétdombon!

Ma más a helyzet! Rég elfelejtettem már azt az általunk nemes egyszerűséggel gyíkhúsnak nevezett lejárt szavatosságú vagdalt húskonzervet, amit esténként elénk raktak. A héjában főtt krumpli, egy löttyintésnyi sült zsírral, fejedelminek volt nevezhető. Na meg a minden folyadék brómmal volt ízesítve! Le is voltunk nyugodva baromira! Határőr voltam, és időnként őrsökön is kellett továbbképzést tartanom, így emlékszem mekkora különbség volt a kaják közt. Az őrsökön többnyire a vendéglátáshoz valamennyire konyító bottal csinált szakácsok főztek, és többnyire gyorsan bele is tanultak ebbe a varázslatos mesterségbe. Volt olyan ismerősöm köztük, akiből később neves mesterszakács lett. Nem beszélve arról, hogy az őrsöknek külön ellátmánya volt, amit még ki is egészítettek saját nevelésű állatokkal. Ott sokszor magas színvonalú ebédeket kaptam. Jól kinosztalgiáztam magam, de lássuk a mai gasztroproduktumot!


Ma rendkívül egyszerű, de finom ételekkel lakunk jól. Marha erőleves érkezett, mint minden más alkalomkor, most is cérnametélttel. Ez a tésztaféle az erőleves szerves tartozéka, mint a paradicsomlevesnek a betűtészta. Annak ellenére, hogy mérsékelten jól fogok lakni a levessel ezen a jeles napon, ígérem nem fogom erőmet fitogtatni, napom hátralévő részét, nyugiban töltöm el. Ezt a levest egyébként húsból, és csontból hosszú időn keresztül főzik, de készülhet koncentrátumból is, amit levespornak is hívhatunk. Azt tudtátok, hogy a levespor magyar találmány? Honfoglaló elődeink a tévhittel ellentétben nem puhítottak húst a nyereg alatt. A húst a lovak a nyereg által feltört sebek gyógyításra használták. Szárították viszont a főtt húst, amit porrá is törtek. ezt kalandozásaik során magukkal vitték, és felforrósított kövek segítségével gyors, tápláló leveseket készítettek belőlük. Maggi, és Knorr urak tehát nem találták fel a spanyolviaszt, hanem egyszerűen elővették őseink tudományát, és jól meggazdagodtak belőle.

Az étlapra tekintve, ma főtt sertéshús van egyik főételünkben, így hülyék lettek volna a szakácsok ki nem használni a sertéshús levét, amiből ugye kitűnő erőlevest is lehet főzni. Ez így volt anno katonáéknál is! Akkor viszont még a tisztek sem válogathattak kétféle kaja közül, így ma a kaja tekintetében Kánaánban érezhetem magam. Akkoriban ráadásul, a meggyszósz szerves tartozéka volt a pirított dara, ami szerencsére soha nem volt a konyhánkról érkezett ételekben eddig. Mennyivel másabb így a meggyszósz! A darával akkor sem szerettem.  Így viszont, ha nem is érdemel Michlein csillagot, szívesen megeszem. Én egyébként hasonló módon készítem.  

Mivel van választék két főétel közt, fiam ma a sült csirkeszárnyat fogja választani. Jól fűszerezve, valóban enyhén ropogós bőrrel van tálalva a csibeszárny. Áron jól fog lakni vele, és kutyám is megkapja a kedvencét, a csontot. Nem is érti, miért nem esszük meg a kaja legfinomabb részét. Magam is nagyon kedvelem a csirke szárnyát, és a combját is, és sokkal szívesebben megeszem, mint a mellét, amit túl száraznak tartok. A szárny ráadásul özön módon elkészíthető, melyek közül ez tán a legegyszerűbb. Én bambusznyárson sütve szeretem legjobban, és kivételesen nem a ma érkezett ételt mutatom be, hanem azt, ahogyan családom, és én szeretjük. Kicsit macerásabb az előkészület, de megéri foglalkozni vele. És egy tipp a nyári grillezéshez. Ebben az írásomban ráadásul más receptek is olvashatók. 

Mindent leírtam, kivéve a szerdai ebéd tartozékát, a sütit. Ezt nem a konyhán készítik, hanem megbízható beszállítótól rendelik az aktuális napokon. Ma piskótatekerccsel leptek meg bennünket. Erről jutott eszembe, hogy hamarosan én is tervezek egy üzemlátogatást egyik cukrász barátomnál, ahol én is jobban betekintést nyerhetek a sütik, és a fagylaltok számomra kevésbé ismert világába. Természetesen, erről is be fogok számolni a maga idejében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése